Az európai gázfogyasztás mértéke 2021-hez képest jelentős mértékben csökkent. A közvetlen okok mögött az orosz gázról való leválását kell látni. A háborús héják örülhetnek, de tény, hogy a gázfogyasztás csökkenése azt jelenti, hogy az európai ipar és az általa teremtett munkahelyek veszélyben vannak.
Az orosz gáz egykor az európai igények 40 százalékát biztosította, ma már 10 százalékát sem. Az alternatív gázforrások pedig főleg LNG-importra alapoznak. Az amerikai LNG import a háború előtt az európai igény alig pár százalékát elégítette ki magas ára és körülményes szállítása miatt. A háború miatt azonban ma az USA biztosítja az uniós piac 20 százalékának ellátását, természetesen jóval drágábban, mint az orosz versenytársak.
Az erőltetett és nem átgondolt, politikailag motivált gazdasági döntéseknek meglett az eredménye: az orosz olcsó energiaforrásokra épülő európai ipar elveszti versenyképességét, csökken a kereslete, bizonytalan vagy drága az energiaellátása. Megindult a deindusztrializáció, vagyis az ipari leépülés, és az európai tőke kimenekülése, jellemzően a tengerentúlra és Ázsiába.
2023 közepén az európia gázfogyasztás a 2021-es (háború előtt) szint 80 százaléka volt csuppán. 2024 januárjában a visszaesés 17 százalékos volt.
A legerőteljesebb gazdasági következmények az európai vegyipart sújtották, valamint az acélipart és papíripart. Miért?
Mert a vállalatok nagy része hosszútávú szerződéseket kötött meg, amelyek elvileg kezelhetőbb árakat biztosítottak volna maguknak a 2022-es energiaválság idején is. Csakhogy a helyzet ennél összetettebb. A háborús politikai hangulat miatt egyáltalán nem biztosított a gázellátás folytonossága.
A Lengyelországon keresztül haladó Jamal vezeték nem működik (politikai okokból), az Északi Áramlatot ismerős ismeretlenek felrobbantották, az ukránok pedig véget akarnak vetni az orosz gáztranzitnak országukon keresztül. A norvég gáz drágább, ahogy az amerikai LNG is. Ez utóbbi ráadásul szó szerint szállítás közbe eladható egy másik, jobban fizető ügyfélnek, ha a dolog úgy alakul. Egyedül a Török Áramlat tartja magát, de ott is vannak gondok.
Jellemző magatartás lett, hogy a kikötővel rendelkező országok valósággal zsarolják a kikötővel nem rendelkező közép-európai országokat az energiafolyosók megsarcolásával: folyamatosan új adókat vetnek ki, egyszerűen azért, mert az EU olyan helyzetet teremtett, amiben ezt megtehetik.
Mindeközben az EU nem a meglévő energiafolyosók hatékonyabbá tételét tűzte ki célul, hanem zöld átállást erőltet, holott arra egyáltalán nem áll készen.
Az európai ipar versenyképességének leépülésével párhuzamosan Európa elkezdett többet importálni. Az európai üveg-, alumínium- és fém-beszállítókat lecserélték harmadik országokbeli szereplőkre. Ennek egyik tünete volt a szlovákiai Slovalco leállása 70 év működés után.
Közben rendkívül enyhe tél áll mögöttünk, ami megint rekordmagas szinten tartotta az európai (és az amerikai) gáztárolókat. Így bár aligha kell arra számítani, hogy a háborút megelőző szintre esnek vissza az energiahordozók árai, valamiféle csökkenés elképzelhető a magas készletek miatt.
A hosszútávú problémákat azonban mindez nem oldja meg. Európa rohamosan veszít gazdasági súlyából.
Körkép.sk, standard.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
