Kitalált történet, kitalált szereplőkkel, ezért határozottan állítom, hogy egy nem létező halmazukat jelenítem meg. Azokat, akik nem a köz érdekében működnek. Akik játszák a szentet, de maguk felé hajlik a kezük. Mindazonáltal hangsúlyozni kívánom, hogy ők kizárólag az én fejemben fogantak meg, a valóságban nem fellelhetők.
Medveczky Balázs – magyarnemzet/Bach Máté
Megjelent Medveczky Balázs ötödik regénye, a Csináljunk pártot! Ebből a jubileumi alkalomból kérdeztük a szerzőt, akinek olyan politikai szatírái jelentek meg eddig, mint a Vigyázat, genyorok!, vagy a Válasszatok! – demokritikai irrealista regény.
Mit takar a cím? Írtál egy kézikönyvet politikai ambíciókkal rendelkezők számára?
Sajnos a pártalapításhoz nem értek, pedig úgy sejtem, jóval jövedelmezőbb foglalatosság lehet, mint az írás. De hozzám valahogy mégis az utóbbi áll közel, úgyhogy inkább írtam egy szatírát a politikai ambíciókkal rendelkezőkről – legalábbis egy részükről.
Így felmerül a kérdés, hogy mely részükről?
Ez egy kitalált történet, kitalált szereplőkkel, ezért határozottan állítom, hogy egy nem létező halmazukat jelenítem meg. Azokat, akik nem a köz érdekében működnek. Akik játszák a szentet, de maguk felé hajlik a kezük. Mindazonáltal hangsúlyozni kívánom, hogy ők kizárólag az én fejemben fogantak meg, a valóságban nem fellelhetők.
Ez egy kicsit ironikusan hangzik. Mi van, ha valaki mégis magára ismer, és esetleg sértve érzi magát?
Aki magára ismer, az magára vessen. Szép tágas, világos gyerekszobám volt, nagy ablakokkal, csak úgy áradt be a fény. Ha valaki megsértődik, annak megpróbálom megvilágítani a különbséget az alkotói fantázia és a sivár valóság között.
Mégsem mehetünk el amellett, hogy a regényed főhőse, aki pártot alapít, pont egy Peti nevű figura. Azért ebből érződik némi aktuálpolitikai fricska.
Amikor a kéziratot leadtam, ő még nem volt fenn a politika térképén. Tekinthetsz rám látnokként, de ez valójában a véletlen műve.
Oké, látom, nem vagy hajlandó komolyan venni a kérdéseimet, váltsunk! Mi inspirál, amikor írsz, ha nem a valóság?
Aki komolyan veszi önmagát, és/vagy a világot, az előbb-utóbb marokszámra szedi a vérnyomáscsökkentőket, meg a gyomorgyógyszereket. De tekintettel a fent említett gyerekszobámra, tiszteletlenség volna erre a kérdésre nem azt válaszolni, amit József Attila ír Thomas Mannak: „az igazat mondd, ne csak a valódit”.
lira.hu
Ezt hogyan kell érteni?
Ki, ahogy akarja. A mese egy kitalált történet, mégis tükröt tart, hogy láthassuk magunkat. Vagy átláthassunk magunkon. Az én tükröm egy kicsit görbébb, akár az elvarázsolt kastélyban. Valahogy úgy vagyok programozva, hogy nevetni tudjak azon, amin mások normálisan sírnak. Ha rá tudom venni őket, hogy velem röhögjenek, akkor már jobban megérte írni, mint mondjuk, pártot csinálni.
De kell még az embereknek történet? Van a regénynek létjogosultsága?
Amióta létezünk, történetekben adjuk át egymásnak a tudást, tapasztalatot. Tettük ezt számos műfajban és módon. Népdalokban, versekben, regényekben, színdarabokban, filmekben. Az írott szó ereje ma jóval kisebb, mint néhány évtizede. A többség szívesebben néz mozgóképet, abból sem feltétlenül fikciót. Hömpölyög az impulzusok folyama a világhálón egyre sebesebben, egyre örvénylőbben. De amikor a gyorsuló folyó eléri a vízesést, lezuhan és lelassul. Hiszek a regény reneszánszában.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
