Nemeskürty István, a kiváló művelődéstörténész még a múlt század nyolcvanas éveiben írt egy remek összefoglaló munkát „a kőszívű ember unokáiról”. Ők voltak a XIX. század második felének a művészpalántái, akik a kiegyezés táján léptek volna be azon a bizonyos diadalkapun, ha az akkor épp a haráccsal, meggazdagodással, címszerzéssel vagy épp a túléléssel törődő plebsz észrevette volna őket. Nem vette, többségük így beleszürkült az ún. „boldog békeidők”-be, míg érzékenyebb részük vagy öngyilkos lett, vagy elvitte őket a kor népszerű betegsége, a tüdőbaj. Bár Nemeskürty sok száz nevet vonultat fel a kötetében, számomra mégis fájdalmasan hiányzik közülük a rimaszombati Bodon József neve, aki önmaga is mindent „megtett” azért, hogy még életében elfelejtsék.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
