Az elmúlt napokban rengeteg olyan információ jelent meg, amely arra utal, hogy a nyugati vezetők körében egyre többször beszélnek az ukrajnai háború valamilyen formájú lezárásáról. Pár napja megszellőztették, hogy a nyugati politikai vezetők egy „nyugat-német modell” szerinti békeformuláról egyeztetnek a színfalak mögött. Ma pedig a Bloomberg lengette be, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök „kész rugalmasabb álláspontra helyezkedni a háború lezárása kapcsán”.
A Bloomberg „NATO-hoz közeli” névtelen forrásokra hivatkozik, így a cikk éppúgy lehet nyomásgyakorlás Zelenszkij elnökre, mint valós információ. Az amerikai hírügynökség azt írja, hogy bár Zelenszkij nyilvánosan elutasítja a „tárgyalások” lehetőségét Ukrajna területi egysége és szuverenitása kapcsán.
Ugyanakkor ukrán tisztviselők világossá tették, hogy készen állnak elismerni, hogy a háborúnak véget kell érnie.
Ennek a narratívaváltásnak állítólag maga Zelenszkij is jelét adta volna a Ramstein formátum ülésén, ha Joe Biden amerikai elnök nem halasztotta volna el a találkozót. A Ramstein formátum az Ukrajnát katonai támogatásban részesítő országok platformja, nagyjából 40 ország tartozik ide.
A Bloomberg szerint a nyugatiak egyre nagyobb nyomást fejtenek ki Kijevre, hogy konkrét tervvel álljon elő a háború lezárására, ráadásul mindeközben egyre rosszabb a harctéri helyzet a fronton és nagy a bizonytalanság a közelgő amerikai elnökválasztások miatt.
Az ügynökség úgy tudja, hogy a háború lezárásának koncepciójában központi szerepet játszik Ukrajna NATO-csatlakozása. Nagy nyomást gyakorolnak egyes körök Joe Biden amerikai elnökre, hogy adjon direkt meghívást Ukrajnának a szövetségbe, ám ez a Bloomberg szerint továbbra is valószínűtlen.
Az ügynökség azt is leszögezi ugyanakkor, hogy mivel Oroszország számára Ukrajna NATO-csatlakozása elfogadhatatlan lenne, nehéz elképzelni, hogyan kerülhetne be a háború lezárásának koncepciójába egy olyan javaslat, amit a háborúban álló felek egyike nem fogadna el.
A sorok között
Érdemes kontextusba helyezni a Bloomberg cikkét, mert sok minden történt az elmúlt napokban hetekben, ami segít megérteni a mostani narratívák kialakulását.
Egyrészt, Ukrajna pozíciója a nyugati szövetségesei körében erősen megkopott. Lengyelország például nemrég kijelentette, hogy a két nemzet vitás történelmi ügyeinek rendezése nélkül Varsó nem engedi be Ukrajnát az EU-ba. Ez egy évvel korábban elképzelhetetlen kijelentés volt.
Volodimir Zelenszkij közben kijelentette, hogy a háború szerint 2025-ben véget ér, és még az idén nagy előrelépés születik a konfliktus lezárásának irányába. Ezzel kapcsolatban természetesen saját (orosz kapitulációval felérő) béketervét és győzelmi tervét emlegette fel.
Tegyük azonban rögtön hozzá, hogy megváltozott az ukrán nyilatkozatok szóösszetétele. Korábban a háború lezárásához azonnal hozzátették, hogy addig harcolnak a területi egységük visszaszerzéséért ameddig csak kell, és nem engednek nemzetközileg elismert határaikból. Ma a nyilatkozatokban külön szókapcsolatban szerepel a háború lezárása és az arról alkotott ukrán elképzelés. Vagyis óvatosan fordítják a narratívát, hogy legyen mozgásterük a béke retorikája felé is nyitni.
Azt is látni kell, hogy az ukránok kurszki (oroszországi területre történő) betörése nem hozta el a várt eredményeket, nem akasztotta meg az oroszok keleti előrenyomulását, sőt. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a kurszki epizód amolyan utolsó hakni, utolsó próbálkozás volt csupán arra, hogy megakasszák az oroszok lendületét, ami nem jött be.
Az amerikai elnökválasztásokkal kapcsolatosan azt érdemes látni, hogy jelenleg az elnökjelöltek keze meg van kötve, figyelmét leköti a kampány, Biden elnök, mint leköszönő amerikai elnök pedig nincs döntési helyzetben. Európa így jelenleg szabadabban gondolkodhat és nyilatkozhat Ukrajna kérdéséről. Márpedig az európai országok nagy része nem nagyon repes az örömtől, amikor azt hallja az amerikaiaktól, hogy Ukrajna terheinek finanszírozását teljes egészében át kell vállalniuk.
És végül érdemes pár szót ejteni a „nyugat-német modelltől”. Az elkapott félmondatokból azt lehet kihámozni, hogy ez a formula azt jelentené, hogy Ukrajna és a Nyugat de facto tudomásul veszi az ukrán területek „ideiglenes” elvesztését, de iure (jogilag) azonban nem ismeri el az orosz annexiót. Fontos részlet, hogy Ukrajna (Nyugat-Németország NATO-ba lépésekor vállalt kötelezettségét leutánozva) vállalja, hogy nem erővel, hanem a jövőben majd diplomáciai úton szerzi vissza ideiglenesen elvesztett területeit.
Ugyanakkor a formula elvileg azt is tartalmazná, hogy a csonka Ukrajna belép a NATO-ba, ám Norvégia mintájára (amely a NATO egyik alapítója volt) nem enged a területére NATO-egységeket.
Hozzátesszük, hogy Ukrajna NATO-tagságának emlgetése lehet, hogy csak alkupozíció. Olyan utalásokat is lehetett hallani a múltban, miszerint a NATO-tagság felkínálásával csak az oroszokat akarják rábírni arra, hogy elfogadják a nyugat által kínált feltételeket. Magyarul: nagy elvárásokat tesznek le a tárgyalóasztalra, hogy legyen miből lealkudni.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
