A párizsi olimpián az aranyérmes Rasovszky Kristóf mögött bronzérmet szerzett Betlehem Dávid is kórházba került miután úszott az erősen szennyezett Szajna vizében. A botrányok sokaságától emlékezetesség vált párizsi játékok rendezőit rengetegen bírálták azért, mert ragaszkodtak ahhoz, ahogy a triatlonversenyek úszószámát és a nyílt vízi úszást a visszafogottan fogalmazva is „nem megfelelő vízminőségű” folyóban rendezzék – írja a Mandiner.
Ennek meg is lett a következménye – az egyik triatlonversenyző az úszást követően legalább tízszer hányt, és az ötödik helyen végzett magyar úszó, Fábián Bettina – aki úszás közben „ujj méretű barna darabkákat” látott a vízben, hiába fertőtlenített a verseny végén pálinkával, kórházba került.
A verseny utáni éjszakát az úszónő így írta le a Nemzeti Sportnak: „Először a kedélyállapotom romlott, majd jött a hányás, ez csillapíthatatlan volt, ezért is kerültem kórházba, hiszen semmi, így a gyógyszer sem maradt meg bennem. Ezzel párhuzamosan lázas is lettem, azt sem nagyon sikerült lejjebb vinni. Az infúziónak hála valamivel jobban lettem, az orvosok úgy vélték, hazarepülhetek, és én is így éreztem.”
Az utazás azonban jobban megviselte, mint gondolta, állapota tovább romlott, a Liszt Ferenc repteret már tolókocsin kellett elhagynia.
Az ájulás szélén álltam, nem is nagyon tudom elmondani, mit éreztem, akkor ismét kórházba kerültem, szerencsére az infúziónak és a gyógyszereknek köszönhetően egy nap alatt túl voltam az egészen, mostanra pedig már kutya bajom – nyilatkozta.
Kedvese, Betlehem Dávid, olimpiai bronzérmesünk hasonlóképpen járt. Ő arról beszélt, várható volt, hogy ugyanúgy jár, mint a lányok, hiszen egy nappal később kellett versenyeznie, a Szajna minősége pedig nem igazán javult.
“A teljes képhez hozzátartozik, hogy én az olimpia előtt elkaptam egy vírust, le volt gyengülve a szervezetem, és mielőtt kiutaztam Párizsba, a hasi ultrahang is azt mutatta, hogy a beleim még gyulladtak némiképp. Aztán hazajöttünk, s bár éreztem egy kis fáradtságot, gondoltam, minden rendben lesz, ha alszom egy nagyot” – elevenítette fel a történteket. Mint folytatta: “Jött a hányás és hasmenés, de a harmadik napra jobban lettem. Elindultam haza, Zalaegerszegre, és újra jött a szúró érzés, de akkor már a mellkasom is feszített, nehezen vettem a levegőt, vezetni sem tudtam rendesen. Harmincöt percnyire voltam az otthonunktól, mentőt hívtam, mert ezt találtam a legjobb megoldásnak. Szegény édesapámat az egyik ügyfele hívta fel, hogy látta az autómat az út szélén, s látta a mentőket is. Ők így tudták meg, hogy visznek a kórházba.”
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
