Nem a homoszexualitást propagálom. A közvetlenebb érintkezést férfiak között. Ezért is használtam a bennsőséges és nem az intim szót. Mire gondolok? Miért gondolom, hogy ez fontos? Nézzük!
Bjorn Thorsten Leimbach teszi közzé “A férfiasság megélése” című könyvében azt a tapasztalatát, melyet mentálhigiénés csoportvezetőként élt meg. Ismerkedős csoportokat tartott férfiaknak és nőknek. Míg a nők sokat és közvetlenül kommunikáltak egymással, a férfiak inkább magányosan üldögéltek a csoporttalálkozókon.
A nőknek hamarosan kész terveik és stratégiáik voltak a kiszemelt férfiakra, akiket egymás között fel is osztottak, a férfiak semmilyen együttműködést nem dolgoztak ki egymás között. Így sokkal nehezebb volt pozitívan szerepelniük ezeken a találkozókon.
A tanulság egyértelmű: ha nem tanulunk meg őszintén és kellő bennsőségességgel kapcsolódni egymáshoz, mi, férfiak, akkor az élet számos területén (nem csak szemináriumokon) hátrányba kerülhetünk a nőkkel szemben.
Azonban a férfiak érzelmi biztonságot, melegséget biztosító kapcsolódásának más előnyei is vannak. Megtapasztalhatjuk, hogy biztonságosan létezhetünk férfitársaink közegében. Önállóbbak leszünk, kevésbbé függünk érzelmileg a nőktől, ami őket is szabadabbá teszi.
Amikor betegek vagyunk, jó ötlet, ha inkább egy barátunkat kérjük meg az ápolásunkra, vagy mi magunk oldjuk meg azt, így férfias, erős karakterünket is jobban megőrizzük a párunk előtt, és magatartásunk több tiszteletet vívhat ki. Igaz, a minket valóban szerető nő, esetleg tényleg maga akarhat gondoskodni rólunk, s ha ez a helyzet, akkor viszont jobb ezt engedni, mert a párkapcsolatunk mélyülhet általa. Nem minden nő ilyen erénybajnok azonban!
Tőlünk keletre, pl. Indiában (amely még mindig meglehetősen patriarchális világ) teljesen megszokott, hogy azok a férfiak, akik őszintén kedvelik egymást, ezt úgy fejezik ki, hogy kézenfogva sétálnak az utcán. Semmilyen szexuális szál nem köti őket egymáshoz, “csak” becsülik egymást.
Nálunk ez idegen szokás, de pl. egy a könnyeivel küszködő férfitársunk vállának megérintése, esetleg megölelése jó szokásunkká tehető. Akár csak az, ha megbecsülésünknek, tiszteletünknek hangot adunk: dícsérünk, elismerünk.
Volt Németországban két olyan férfi barát és coach, akik több napon át egymás vendégei voltak, coach-olták egymást, visszajelzéseket adtak, tréningeket (fizikai edzés is) tartottak egymásnak, megmasszírozták egymást, tandem biciklin kimentek a természetbe, és a pár nap alatt a nők eszükbe sem jutottak. Annyira jól tartották egymást érzelmileg. Néhány napig pedig a szexuális önmegtartóztatás sem jelentett gondot.
Természetesen fontos az őszinte kritika is, hogy egymást szelíd határozottsággal számon kérjük az életünk céljait illetően (coacholjuk egymást), törődnünk kell a barátság ápolásával: fel kell emelni aki bajban van, meg kell inteni, aki önámításban ringatja magát és együtt kell örülni a másik örömével (új szerelem pl.) illetve a problémáinkba is be kell avatnunk egymást. Vannak szabályai az ilyen férfibarátságoknak, kapcsolatoknak, de megéri odafigyelni rájuk.
Leimbach új, egymásnak érzelmi melegséget is nyújtó kapcsolódásra hív minket könyvében, melyet ő is gyakorol. A férfi identitás új mélységei és erősségei hívhatók így elő, hisz sok barátság a sírig kitart, de nagyon sok szerelem bizony nem.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
