Ferenc pápa május 15-én tíz boldogot avatott szentté Rómában, a Szent Péter téren. Az elkövetkező hetekben közzé tesszük a Szentek Ügyeinek Kongregációja által közölt életrajzukat. A piemonti származású Jézusról nevezett Maria Francesca a Loanói Harmadrendi Kapucinus Nővérek intézményének alapítója.
„Nemcsak azt tanulta meg, hogy szolgálja a szegényeket,
hanem azt is, hogy ő maga is szegénnyé váljon.”
Élete és műve
Jézusról nevezett Szent Maria Francesca (születési nevén Anna Maria Rubatto) Carmagnolában született, Torino megyében, Piemont régióban. Négyéves korában meghalt az édesapja, félárván maradt, tizenkilenc éves korában pedig édesanyját is elvesztette. Ezt követően, a gyász idején döntött úgy, hogy Torinóba költözik. Kislány kora óta mély lelki életet élt, az Isten iránti szeretete gyümölcseként, amit a családi életben sajátított el a hétköznapokban.
Piemont régió fővárosában egy nemes asszony, Marianna Scoffone társalkodónője lett, 1864 és 1882 között pedig segítette tetemes öröksége kezelésében is. Ezekben az években életét az irgalmas szeretet műveinek szentelte, hittant tanított, látogatta Cottolengóban a betegeket és a piemonti társadalom legnagyobb nyomorúságban élő szegényeit.
1883 nyarán tengerparti kezelésre utazott Loanóba, ahol szokása szerint minden délután elment a templomba. Egy napon, amikor kijött a templomból, meghallotta, hogy egy fiatal munkáslány sír és jajgat, mert az állványról leesett egy kő és megsebezte a fejét. Anna Maria azonnal a segítségére sietett, lemosta és lekezelte a sebet, és búcsúzáskor pedig adott neki annyi pénzt, ami kétnapnyi munkabére lett volna, és hazaküldte, hogy felépülhessen a balesetből. A munka, amelyen a lány dolgozott, egy női szerzetesközösség házának építése volt, ahol éppen igazgatónőt kerestek. A Sestri Ponentéből származó Angelico Martini kapucinus atya kezdeményezésére épült a ház, aki azonnal megértette, hogy Anna Maria lenne az ideális személy a nagy érzékenységet igénylő feladatra.
Anna Maria meglepődve hallotta Angelico atya javaslatát, hiszen már negyvenéves volt, jól berendezett élettel, amelynek ritmusát a napi munka, az imádság és a keresztény karitatív cselekedetek adták. Egy olyan időszak kezdődött ezzel az életében, amikor intenzíven elmélkedett, megkülönböztetést végzett lelkivezetője és gondolatban Bosco Szent János segítségével, akinek művét az oratóriumban folytatta. Végül sok imádság után Anna Maria úgy döntött, részese lesz az új szerzetesi családnak, és elment képzésre. A Loanói Harmadrendi Kapucinus Nővérek intézménye (1973-ban vette fel a Rubatto Anya Kapucinus Nővérei nevet) 1885. január 23-án született meg, amikor öt nő lépett be, kezdett közös életet és kezdte szolgálni vele együtt az Egyházat és Isten népét.
Anna Maria nevet változtatott, felvette a Jézusról nevezett Maria Francesca nevet, és Salvatore Magnasco genovai érsek megbízásából ő lett a közösség elöljárója. Csupán három év elteltével az intézmény terjeszkedni kezdett, új házakat nyitottak Genova-Voltriban, Sanremóban, Portomaurizióban és Levantóban. 1892-ben Francesca anya elvitte nővéreit az uruguayi Montevideóba, és nem sokkal később Argentínába és Brazíliába is. Hétszer szelte át az óceánt, hogy meglátogassa, bátorítsa szeretett leányait. Nagyon sokszor utazott Argentína és Brazília között is abban a nyolc évben, amelyet a világ azon részén töltött. 1899-ben megnyitott egy házat Brazília északi részén, Alto Alegrében, hogy segítse az Isteni Gondviselés Szent József szerzeteseit, a kisebb kapucinus testvéreket. A nővérek érkezése után tizennyolc hónappal, 1901. március 13-án mind a hét szerzetesnővért meggyilkolták, négy kapucinus szerzetessel, két harmadrendivel és 240 hívővel együtt. Az elkövetők olyan őslakosok voltak, akiket vélhetően gyanús alakok hergeltek fel a gyilkosságra. Kemény megpróbáltatás volt ez Francesca anya számára, de nem adta fel, továbbra is képezte a nővéreket és kísérte őket azon az úton, amelyen járva az Úrnak ajándékozták életüket.
1902-ben Francesca nővér újra útnak indult Genovából Montevideóba. Pasztorális látogatásra készült, amelyet néhány hetesre tervezett, ám végül két éven át tartott. 1904. augusztus 6-án érte a halál Montevideóban. Fénylő tanúságtételt hagyott maga után az evangélium iránti hűségről, Krisztus szeretetéről, az Egyház szolgálatáról és a szegényeknek való adományozásról.
Boldoggá avatása
Jézusról nevezett Maria Francesca nővér életében is szentség hírében állt, és halála után még jobban elterjedt róla a szentség híre, ezért 1941. november 21-én a montevideói érsekségi bíróságon elindították az eljárást, amely 1945. május 16-án zárult le. Több eljárás is zajlott, az egyik az albengai érsekségen 1946-ban, a másik a genovai egyházmegyei bíróságon 1948-ban zárult le. 1952-ben kiadták a dekrétumot Isten szolgájáról, majd 1967-től 1970-ig Montevideóban, 1986-tól 1970-ig Genovában is zajlottak vizsgálatok. 1975-ben elfogadták a jelentéseket, az ügy a Szentek Ügyeinek Kongregációjához került. 1988. szeptember elsején adta ki a pápa a dekrétumot Maria Francesca anya hősi erényeiről.
A boldoggá avatáshoz szükséges csoda 1939. április 8-án történt egy mandulaműtétet követő gennyes gyulladás miatt bekövetkezett vérmérgezéstől szeptikus sokkot elszenvedő fiúval. 1951-ben zajlott az eljárás egyházmegyei szakasza a genovai érseki bíróságon. A Szentek Ügyeinek Kongregációja 1991. november 12-én adta ki a dekrétumot, amelyben elismerte a vizsgálat érvényességét, a csoda elismerésről szóló dekrétumot pedig 1993. április 2-án adta ki. Maria Francesca nővért 1993. október 10-én avatta boldoggá Szent II. János Pál a vatikáni bazilikában.
Szentté avatás
2000-ben az uruguayi Coloniában történt egy csodás gyógyulás: egy koponya-agysérült fiúval, akinek koponyaűri vérzése és diffúz axonális károsodása volt, kómában feküdt. Az egyházmegyei eljárást az uruguayi Montevideo érseki bíróságán folytatták le 2005–2006-ban. Ennek érvényességét 2013-ban ismerte el a Szentek Ügyeinek Kongregációja, amelynek orvosi bizottsága 2019. január 24-én fejezte ki egyhangúan, hogy tudományosan megmagyarázhatatlan a neurológiai következményektől mentes gyógyulás. A teológiai bizottság ugyanezen év október 29-én szintén egyhangúsan nyilatkozott pozitívan a csodáról, majd a bíborosok és püspökök ülése 2020 februárjában nyilvánította ki pozitív véleményét.
Ferenc pápa 2020. február 21-én adott felhatalmazást a csodáról szóló dekrétum kiadására.
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás: Causasanti.it
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
