Máriapócson szeptember 28-án Szent Liturgián adtak hálát Jaczkó Sándor pappá szentelésének és házasságkötésének 50. évfordulója alkalmából. Az alábbiakban az egyik résztvevő személyes beszámolóját olvashatják, amit szerkesztve közlünk.
Abban a megtiszteltetésben és örömben részesültünk, hogy ott lehettünk Jaczkó Sándor atya pappá szentelésének 50. évfordulója alkalmából bemutatott hálaadó Szent Liturgián Máriapócson. A zsúfolásig megtelt pócsi szép templomban Jaczkó Sándor atya egyben aranylakodalmát is tartotta kedves feleségével, Mosolygó Éva tisztelendő asszonnyal.
Szegedi Joachim körösi apostoli kormányzó szentelte pappá az ifjú Sándor teológust Máriapócson 1974. szeptember 14-én. Ezt követően Nyírlövőn, Porcsalmán és Balkányban szolgált egy évvel ezelőtti nyugdíjba vonulásáig. A helyi közösségek építése mellett új parókiák, templomfelújítások jelezték keze munkáját. Emellett a bajban lévő emberek segítsége is szívügye maradt, több jól működő szociális intézményt is alapított, ahol az emberség és a tisztelet normái érvényesültek.
Feleségével, Mosolygó Évával – aki 50 éve hűséggel és odaadással áll mellette, példaértékű papfeleségként és gondoskodó édesanyaként szolgálva népes családját és a szeretett Görögkatolikus Egyházát – ezen Szent Liturgiában adtak hálát az 50. házassági évfordulójukért is, 10 gyermekük, 26 unokájuk, közeli és távolabbi családtagjaik, a rokonok, barátok, kedves ismerősök és a hívek imáival kísérve.
A „dupla ünnepségen” a családtagok, barátok mellett jelen volt az egykori szolgálati helyekről (Nyírlövőről, Porcsalmáról és Balkányból is) több száz hívő és közel félszáz görög- valamint római katolikus paptestvér (határon innen és túlról) is.
Megható látvány volt, hogy az áldoztatáskor két pap fia is segítette az aranymisés Jaczkó Sándort, míg az oltár mellett helyet foglalt két pap veje és számtalan unokája is. A prédikációban öccse, Jaczkó György összefoglalta az elmúlt ötven év kalandos eseményeit, melyek rengeteg lelki támogatást adtak Isten népének, ezen belül is a magyar görögkatolikus családoknak.
Sándor atya hálaadásában külön megköszönte a Jóistennek derűs természetét, amely könnyebbé tette a számára, hogy közel kerüljön és ezáltal közelebb vigye Krisztus tanítását az emberekhez. Megjegyezte: „ahhoz, hogy nagy dolgokat vigyünk végbe jó az ügyesség, az ész is drága; de ész, erő mindhiába, ha nem barátunk az Ég!”
Az aranymisés áldást szenteltvízzel való hintéssel kaptuk meg. Hálásak vagyunk, hogy megadatott nekünk ismerni Jaczkó Sándor atyát és feleségét, mert sokan tekintünk követendő példaként rájuk, amilyen szeretettel, őszinte odafigyeléssel, törődéssel gondoskodtak az elesettekről, rászorultakról és idősekről, illetve a határon túli magyarokról. A lelki és szociális területen végzett új és kiemelkedő munkájukat szinte az egész országban elismerték. Mindenkin igyekeztek segíteni (a csecsemőktől kezdve, a magukra hagyott édesanyákon keresztül az idős emberekig), ahogy azt az Isten Fia életével és példájával is tanította. A gyermekeik, Egyházuk és a hívek iránti szeretetükre is ugyanez a gondoskodás jellemző. Szolgálatuk példaértékű, személyük példamutató lehet nemcsak a felnevelt 10 gyereküknek és az immár több mint 26 unokájuknak, hanem minden jóravaló embernek.
A boldogság és az a szeretetteljes légkör, ami körbevette az ünnepen kettejüket, maradjon meg sokáig szívükben és emlékezetükben a nyugdíjas éveikre! Megköszönve áldásos és gyümölcsöző szolgálatukat, Isten áldását kérjük életükre!
Szöveg és fotó: Pócsi János
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
