Be van fejezve a nagy mű – A Toldi moziváltozata méltó zárókő Jankovics Marcell életművén

Be van fejezve a nagy mű – A Toldi moziváltozata méltó zárókő Jankovics Marcell életművén

Az alkotó immár másfél éve halott, a film sorozatverzióját tavaly ősszel levetítették a közszolgálati tévécsatornán, mégis érdemes jegyet váltani Jankovics Marcell Toldi-adaptációjának szélesvásznú változatára, amelynek mozipremierjét itthon október utolsó előtti hetében tartották.

Az újkori magyar animáció állócsillaga generációkat tanított népmondáink, kultúrkincsünk megbecsülésére, s legfrissebb – sajnos utolsónak bizonyult – vállalkozása merész, lobogó szellemről tanúskodik. Olyanról, amely nem elégszik meg a könnyebb úttal: a lehetetlent célozza.

Magyartanárok a megmondhatói, hányszorosan elkoptatott Arany János nagy becsben tartott hőskölteménye, amely

Jankovics egy könyvillusztrációs felkérés nyomán kezdett gondolkodni a mozgóképes adaptáció lehetőségén, s a kész művet szemlélve elsőként annak friss elevensége tűnik szembe. Nagy szó ez az egyre tompuló értelmezési örvények korában: Jankovics hőse tettre kész, szilaj fiú, ugyanakkor egyáltalán nem szuperhős (ebből a szempontból a rendező dacol a korszellemmel), hanem egy nyughatatlan kiskamasz, aki még csak most próbálgatja a képességeit. A hagyományos szöveget nagyrészt megtartó adaptáció komoly érdeme tehát, hogy klasszikus felnövéstörténetként ábrázolja Miklós útját, amibe beleférnek hibák, rossz döntések, esetenként fájdalmas elválások is. Különösen élvezetes a főszereplők egymáshoz való viszonyának dinamikája: valódi apa híján a fiú a semmirekellő bátyjával küzd, érzelmi világában pedig édesanyja a rendíthetetlen középpont (a zárlatban feltűnő Rozgonyi Piroska nem véletlenül illan el olyan gyorsan). A cselekmény szintjén ez remekül működik, ám

miszerint Miklós valójában naphérosz, aki formálódó jellemként épp most eszmél rá az őt körülvevő világra, valamint erejének hasznára és korlátaira.

Az animáció stílusa – amellett, hogy a részben számítógépes megvalósítás a megszokott világszínvonalat hozza – ezúttal konvencionálisabb: a képi világ „realistább”, a megfestett, lerajzolt történelmi környezet korhűbb (Nagy Lajos király korát mintázza), s ezúttal jórészt elmaradnak Jankovics merész, gyakran szürreális képzettársításai. Ez azonban nem azt jelenti, hogy vizuális izgalmak híján maradnánk: szereplőinek gondolatait és belső monológjait kódexkeretbe (egyfajta képregényes szövegbuborékba) zárja Jankovics, és a cselekmény során társunkká szegődik maga a költő is. Az elsőre nehezen megszokható – s a valószerűségre törekvő látványvilágból kilógó – szellemalak rezonőrként kérdez, kommentál és humorizál, a sorozatverziónál szerencsére kisebb súllyal.

Hírdetés

A cselekmény egységesítése szintén szépen megoldott: noha a forrásmű epizodikus szerkezetét nem sikerült (nem is sikerülhetett) semmissé tenni, új átvezető jelenetek és néhány dramaturgiai igazítás teszi egyenletesebbé a moziváltozatot. A legnagyobb változtatás talán, hogy a cseh vitézzel való küzdelem végre jelentőségének megfelelő terjedelmet kapott, és néhány utólagos vizuális geg is bekerült a jelenetekbe. Apropó, gegek: Jankovics újra felfedezteti velünk Arany szövegének finom humorát (néhol egészen virtuóz képi megoldásokkal), s mellette maga is karikíroz jó néhány arra érdemes pillanatot. Ez a kajánság remekül oldja az alapműre másfél évszázad alatt rárakódott merevséget, s bár szerencsére nem provokatív,

Van egy jelenet a fináléban, amely különösen megdobogtatja a szívünket: Miklós az udvari vitézek gyűrűjében áll a király előtt. Noha ő van a középpontban, a néző tekintete mégis a lovagi gyűrű tagjaira téved: ott sorakoznak a film alkotói, az élen Jankovics Marcell-lel. A gesztus egyrészt főhajtás a nemrég elhunyt művész előtt, másrészt visszafogottságában megható önvallomás: a rajzfilm nem egyedüli műfaj – alkotóközösségben születik. Be van fejezve a nagy mű, szólhatunk Madáchcsal, és nincs ebben semmi túlzás: Jankovics Marcell életműve bizony mérhető az örökkévalóság mércéjével.

Jankovics Marcell: Toldi – A mozifilm
Kecskemétfilm/MTVA/NFI, 107 perc, 2022.

Szerző: Paksa Balázs

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. november 6-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »