– Itt jó lesz, kedves Tintoretto úr… közel vagyunk az ablakhoz. Mi a tisztelt keresztneve?
Nos, A tizennégy karátos autóból való legendás párbeszéd tükrözi leghívebben mindazt, amit a honi ellenzék és a honi ellenzéki sajtó puszta létezése kivált a normális emberekből. És, ha félve is, de muszáj bevallanunk: mi a vörös bajuszú szakaszvezető lelkiállapotát éljük meg, és az ő megoldási javaslatát valljuk magunkénak, ám mivel zord külsőnk érző szívet takar, mégis inkább egy ideggyógyász megnyugtató mosolyával próbáljuk elmagyarázni újra és újra a létező világot a Tintoretto Kázméroknak.
A létező világ pedig így néz ki, rövid összefoglalásban.
1. Az előző amerikai kormányzat és a titkosszolgálat erőszakos megmozdulásokat provokált ki Ukrajnában, Kijevben, hogy megbuktassák az oroszbarát vezetést (a legitim kormányt), és a helyére egy másik, mondjuk úgy, Amerika-barát, NATO-barát bábkormányt ültessenek. A cél: NATO-fegyverek telepítése Oroszország lágy altestének közvetlen közelébe, továbbá Ukrajna bekebelezése, elsősorban a világ legjobb termőföldjeinek megszerzése és az ukrán természeti kincsek lenyúlása. Mindezt hangfelvételek is bizonyítják, egy Victoria Nuland nevű külügyi államtitkár szíves közlései segítenek az eligazodásban. S hogy minden még világosabb legyen, a Wall Street Journal annak idején beszámolt arról az apróságról, hogy „egy ukrán gázipari cég, a Burisma Holdings igazgatótanácsának tagja lett Joe Biden amerikai alelnök fia és John Kerry külügyminiszter fogadott fiának egyik közeli barátja”. (És érdekes módon nem rohantak a népek tüntetni, és a nemzetközi sajtó sem verte ki a hisztériát, tényleg, ki érti ezt…)
A lényeg: Oroszország nem tűrte el (mert nem is tűrhette el), hogy a NATO megjelenjen Ukrajnában, nem tűrhette el, hogy megakadályozzák kijutását a Fekete-tengerre. (Fordított esetben az USA sem tűrte el ezt, lásd kubai válság.) Többek között ezért annektálta Putyin a Krímet. Nem volt szép? Nem. Bár ez nézőpont kérdése. A Krím nagy többségben orosz lakosú félsziget, népszavazást is tartottak, ahol 90 százalék az Oroszországhoz tartozásra szavazott. De ez természetesen az USA és az EU szerint érvénytelen népszavazás volt, komédia. Miért is? És ha az volt, akkor a koszovói miért nem volt az? Milyen alapon ismerték el mindjárt ugyanezek Koszovó függetlenségét az albán többség akaratára hivatkozva? Miért számít a koszovói albánok akarata, miért nem számít a krími oroszok akarata? Miért lehet megsérteni Szerbia függetlenségét, területi integritását és szuverenitását, és miért nem lehet megsérteni mindezt most éppen Ukrajna esetében? (A kelet-ukrajnai helyzet dettó ugyanez!)
2. Oroszország a világ egyik nagyhatalma. Bár ezt a státust alkalmanként megpróbálják megkérdőjelezni azok, akik szerint teljesen rendben van, hogy az amerikai kormányzat dollármilliókat költ a majdani „tüntetések” kirobbantására. S az is, hogy az amerikai alelnök családja beül a legnagyobb ukrán gázipari tröszt igazgatótanácsába a külügyminiszter pereputtyával együtt. Akik szerint az is teljesen rendben van, hogy az új ukrán kormány fele nem is ukrán állampolgár, és egyenesen a CIA-tól kapják a napi parancsokat, sőt, azzal sincs semmi probléma, hogy a legmagasabb rangú amerikai potentátok – élükön a teljesen elhülyült McCain szenátorral – a Majdanon széles mosollyal fotózkodnak együtt igazi, tőrőlmetszett ukrán nácikkal, akiknek még a hátát is meglapogatják bátorítólag, aztán hazautaznak és lenácizzák a magyar miniszterelnököt. Szóval ezek akarják megkérdőjelezni Oroszország nagyhatalmi státusát, de ez persze nem akadályozza meg őket abban, hogy ugyanennek az Oroszországnak a nyakába varrják az amerikai választások „meghekkelését”, Trump győzelmét, és természetesen már az Európai Unió is attól retteg, hogy Oroszország meg fogja hekkelni az itteni választásokat is. Tehát Oroszország irányítja az egész világot, elnököket buktat meg és emel trónra, uralja a világ nyilvánosságát és a teljes internetet, de ennek ellenére csak egy megrogyott, fogatlan oroszlán. Mondják ezek, és nem zavarja őket a dologban megbújó ellentmondás.
A lényeg: Oroszország nagyhatalom. Ma a világon három hatalmi centrum van: az Egyesült Államok, Oroszország és Kína.
3. A magyar miniszterelnök ma mindhárom hatalmi centrummal jó és/vagy ígéretes kapcsolatot ápol.
Az új amerikai elnökkel nyilvánvalóan egészen más lesz a kapcsolata, mint az eddigivel, és ez jó. Ez ígéretes.
Oroszország elnökével is jó a viszony, ami az ország elemi érdeke. Ugyanis mindenkinek elemi érdeke, hogy jó viszonyban legyen Oroszországgal. Németország, amely a leghangosabban ordítozott a szankciók kellős közepén, Ukrajna és Lengyelország megkerülésével vezetéket fektetett magának északon, hogy minden körülmények között hozzájusson az orosz energiaforrásokhoz. És mialatt az USA dörgedelmesen rákényszerítette az EU-t, hogy vezessen be szankciókat Oroszországgal szemben, az ő kereskedelmi volumenük az oroszokkal egy csapásra vagy harminc százalékkal megnőtt.
Nincs most sem szó másról, mint a farizeus, szemforgató hazugságok lelepleződéséről és arról, hogy a magyar miniszterelnök kilép e hazugságok mocskos hátsó udvarából.
Magyarország kapcsolatai Kínával is jók és ígéretesen alakulnak.
Mi más lehetne Magyarország érdeke, mint hogy a világ mindhárom hatalmi centrumával jó viszonyt ápoljon?
Ezt nevezik reálpolitikának.
Utcán fütyülni, baromságokat ordítozni, kretén újságcikkeket írni s közben bátornak, függetlennek és okosnak képzelni magunkat – na ezekhez nem kell semmi. Ehhez elég Juhász Péternek lenni, aki saját bevallása szerint sem egy „művelt gyerek”. (Ettől persze még lehetne tisztességes is, sajnos nem sikerült neki…)
(P. S.: Csak egy apróság a végére: 2015-ben Obama gyakorlatilag ugyanolyan beutazási szigorításokat vezetett be ugyanezen arab és afrikai országokkal szemben, mint most Trump. De akkor elmaradtak a tiltakozások, a tüntetések, a hörgések és szörnyülködések. Persze hogy elmaradtak: sem Soros, sem pedig a sajtója meg a fizetett civiljei nem lettek felszólítva a cselekvésre. Csak hogy világos legyen az is, miképpen működnek ezek a dolgok.)
Bayer Zsolt – www.magyaridok.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
