Felrúgva a több évszázados baráti viszonyt, Bulgária is letámadta Magyarországot. Nem fegyverrel, „csak” egy durva tranzitdíjemeléssel a Török Áramlaton. A döntésre még október 13-án került sor. Szögezzük le azonnal, hogy világos legyen: nem feltétlenül bölcs dolog azonosítanunk egy-egy nemzetet az éppen hatalmon levő kormány ízlésével.
Ezért sem meglepő, hogy a bolgár elnök, Rumen Radev szinte magából kikelve esett neki a Denkov-kormánynak, szemére vetve, hogy egy olyan országot támadtak meg, amely az EU tagállama, Bulgária szövetségese és partnere a NATO-ban és az EU-ban. „Egy olyan országot, amellyel mi erős, mély kulturális és történelmi kapcsolatokkal rendelkezünk, és amely az egyik fő befektető hazánkban”. Radev elnök tovább is ment: az alkotmánybírósághoz fordult a barátságtalan döntés miatt.
De mondhatta volna azt is, hogy a nyuszinak nem volt füstszűrős cigarettája, vagy nem viselt sapkát. Teljesen mindegy, hogyan reagált, mert a válasz egy félmondatából kiderült a döntés oka és háttere is: a tranzitdíj bevezetésével „olyan bevételekről van szó, amelyek bekerülhetnek a költségvetésbe. Másrészt ez egy elég jó lehetőség valódi verseny megteremetésére, hogy a vezetékes gáz versenyezzen a cseppfolyósított gázzal.”
A szervilis és minden diplomatikus sallangot mellőző válaszból világosan kiderül, hogy a „valódi verseny” a méregdrága amerikai palagáz és az olcsó orosz földgáz között zajlik, amelybe a bolgár kormány olyan otromba módon szállt be, hogy kockára tette az eddigi jó magyar–bolgár és szerb–bolgár kapcsolatokat.
Mert a vak is láthatja, hogy a kottát a washingtoni demokraták rajzolják, a zenét pedig a neoliberális bolgár kormány játssza.
Szemmel látható, hogy két kapura folyik a meccs Bugáriában is. Míg a ballib Mediapool.bg hírportál szerint Magyarországnak több lehetősége van visszalőni, akár az Európai Bírósághoz is fordulhat, a másik térfél, a szocdemek szócsöveként ismert Epicenter szerint Szerbia és Magyarország tranzitdíjra adott válasza nem sok jót igér Bulgáriának, „leginkább a teljes nemzetközi elszigeteltséget hozhatja el”. A Mandiner idézi Georgi Markov egykori alkotmánybíró, korábbi jobbközép oldali képviselő véleményét, aki felemlíti Orbán Viktor és Bojko Boriszov korábbi miniszterelnök jó kapcsolatait, hozzátéve, Boriszov kormányzása idején soha nem születhetett volna hasonló döntés.
Markov megemlítette azt is, hogy a tavaly decemberi uniós találkozó után Orbán Viktor a következőket nyilatkozta a bolgár médiának: „Nem igazságos, hogy nem vagytok tagjai a schengeni övezetnek, várunk benneteket.”
A Magyarország felől sarkig tárt ajtót most az a neoliberális kormány vágta be, amelytől tulajdonképpen ez várható volt. A liberális világhatalom ugyanis nem válogat a zsarolási módszerekben, és a más vélemény, neki nem tetsző kormányzat eltaposására minden eszközt igyekszik megragadni. Pőre egyszerűséggel erről szól a bolgárokra erőltetett parancs, amelynek végrehajtása senkinek sem jó, kivéve azokat, akik ezt kitalálták.
Még el sem ült az otromba bolgár döntés visszhangja az éterben, máris jött a következő hír, amely szerint Ukrajna felfüggesztené az orosz gáz szállítását az EU-tagországok felé.
Ez esetben nincs szó újdonságról, sőt folytatódik a megszokott gyakorlat, hiszen már évekkel az orosz támadás előtt is állt a bál, például 2015-ben is itt lógott a fejünk fölött Damoklesz kardja; mindenki a tározókat vizslatta, meddig tart ki a fűtőanyag. Az ukránok nem akartak fizetni az oroszoknak, miközben vígan „csapolgatták” a vezetéket. A Gazprom akkor kénytelen volt árengedményt adni az ukránoknak.
A Világgazdaság keddi híre szerint sorra érkeznek a bulgáriai gázvezeték-hálózaton szállító kereskedőkhöz a megemelt tranzitszámlák. A neoliberális bolgár kormány tehát valóra váltotta a rablómentalitást tükröző fenyegetést, úgy sarcolva meg egy ugyancsak uniós, szövetséges országot, hogy nem egyeztetett a lépésről. Hívhatjuk ezt is európai értékrendnek és szolidaritásnak.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
