Igen népes és sokszínű a bab nemzetsége. Amerikában őshonos, onnan került Európába az 1500-as évek elején, s idővel fontos népélelmezési cikk vált belőle. Mindmáig fontos szerepet tölt be a táplálkozásunkban mint kiemelkedő tápértékű zöldség.
Szemterméséből a tetemes mennyiségű keményítő mellett igen sok fehérje (tízszer annyi, mint például a krumpliban), de jelentős a kalcium-, a foszfor- és a vastartalma is. A zöldbabban kevesebb ugyan a fehérje, de még így is jelentős.
Mélyre ható gyökérzetével az altalajból veszi föl a táplálékot, dús lombozatával beárnyékolja a talajt, így szinte gyommentesen hagyja maga után. Gyökerein a levegő nitrogénjét megkötő baktériumok élnek, amelyek nemcsak magát a babot látják el nitrogénnel, hanem nagy mennyiséget juttatnak a talajba is, így növelve annak tápértékét. Szalmája takarmánynak is jó.
A babot már az ókorban is kedvelték, mint szárazbabot, zöldbabként csak az 1800-as évektől kezdték fogyasztani, száz évre rá alakult ki és vált el egymástól a zöld- és szárazbab típuskör. Ettől fogva napjainkig fönnmaradtak az úgynevezett kéthasznú fajták, amelyek zöld- és szárazbabként egyaránt fogyaszthatók.
A bokorbabot leginkább zöldbabnak vetjük május elejétől. Vetési idejét öntözéssel akár július közepéig is elnyújthatjuk, így folyamatosan szedhetjük. Vethetjük fészekbe, 50×50 centi távolságra, 6-8 magot helyezve a földbe, és legalább 4 centi mélyre. Vethetjük sorba: 40 centis sortávolságot hagyjunk, a magokat a sorban 7-8 centire vessük egymástól. Ha az állományt a hüvelyképződés idején öntözzük és nitrogénnel is megtrágyázzuk, gazdagabb termést kapunk.
A karós bab már csak a házi kertek növénye. Mivel indája 3-4 méterre is megnő, támasztékra van szüksége, rácsozattal támfalra, épületre, kerítésre egyaránt fölfuttatható. Magját szintén május elejétől vessük 4-5 centi mélyre. Praktikus és mutatós a karós termesztése, amihez négy karóból állítsunk össze egy gúlát. A mintegy három méter hosszú karókat egy 80×80 centiméteres négyzet sarkain szúrjuk le 40-50 centi mélyen, majd a csúcsaikat kössük össze. Minden karó külső sarkához 6-8 babot vessünk. Ha csak lehet, öntözzük a fejlődő növényeket, lecsüngő hajtásaikat pedig folyamatosan vezessük a karón, az óramutató járásával egyező irányban.
Bodnár István kertészmérnök
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
