Április 29-én, hétfőn búcsút ünnepeltek a Gondviselés Házában, Zalaegerszegen azon alkalomból, hogy április 30-án emlékezik meg az Egyház Cottolengo Szent József olasz pap haláláról, aki a 19. században létrehozta a rászorulók megsegítésére a Gondviselés első kis házát. Az ő oltalmába ajánlották a zalaegerszegi intézményt, amelynek idei búcsúünnepén Székely János püspök mutatott be szentmisét.
A korábban Miasszonyunk Idősek Otthona néven alapított zalaegerszegi intézmény 2019-ben vette fel a Gondviselés Háza nevet.
Az április 29-i búcsúünnepen Székely János szombathelyi megyéspüspök mutatott be szentmisét. Prédikációjában a főpásztor Cottolengo Szent Józsefről és példaképéről, Páli Szent Vincéről beszélt.
Cottolengo Szent József egy 13 gyermekes családban született. Szülei bőkezűen adták tovább az élet kincsét. Édesanyja rengeteget segített a betegeknek és a szegényeknek, ami mindegyik gyermekére óriási hatással volt. Cottolengo Szent Józsefet köszönhetjük ennek a nagyszerű édesanyának is, aki így nevelte a gyermekeit – fogalmazott Székely János püspök. – Otthonukban állandóan jelen volt az imádság, az ének, az Isten.
Talán Cottolengo Szent József életének a legelső üzenete pontosan ez: ha szeretnénk, hogy ma is legyenek szentjeink, sugárzó életű fiatalok; legyenek nagyszerű papjaink, szerzeteseink, orvosok, tanárok, ápolók, ahhoz kellenének ilyen gyönyörű hitben, szeretetben élő családok – szögezte le a püspök.
A már pappá szentelt Cottolengo Szent Józsefnek volt egy nagyszerű példaképe: Páli Szent Vince. Ha másfajta módon is, de mintha ugyanazt a nagylelkűséget valósította volna meg. Páli Szent Vince plébános volt egy faluban, és nem élt oly nagyon önátadó életet – egészen addig, míg egy különleges dolog nem történt vele: ellátogatott egy házba, ahol mindenkit nagyon betegen talált. A szülők, a gyerekek, a nagyszülők, mindannyian ágyban fekvő betegek voltak, némelyikük egészen rossz állapotban, óriási lázzal, és senki nem tudott a többinek segíteni. A plébános vasárnap a szentmisén prédikációjában beszélt erről a családról, melynek több mint tíz tagja ágybanfekvő beteg; nincs, aki főzzön, és az emberek annyira megrendültek, hogy vasárnap délután szinte az egész falu odament segíteni: vittek ennivalót, takarítottak, ápolták a betegeket; mindent megtettek, amit csak kellett.
Ekkor született meg a szívében a karitászcsoportok gondolata, hogy minden plébánián legyen öt-tíz-húsz jólelkű ember, aki a betegeket, időseket látogatja; aki segít, bevásárol, vigasztal, imádkozik; takarít, ha kell, ennivalót visz. Cottolengo Szent Józsefnek ő volt a példaképe, ideálja. Milyen jó lenne, ha a ma emberének is lennének hitelesebb, igazibb ideáljai. Az emberi élet úgy tud kibontakozni, ha van egy cél, ami röpít, ami felé tartunk. Ha az ideáljaink hitelesek, akkor az életünk kiteljesedik; különben zsugorodik, torzul – hangsúlyozta a megyéspüspök.
Majd így folytatta szentbeszédét: Cottolengo Szent József életében is volt egy nagy fordulot: egy háromgyermekes család érkezett, átutazóban, Torinóba, ahol abban az időben papként működött. Az édesanya áldott állapotban volt, az utolsó hetekben. Közben megbetegedett, tüdőbeteg volt. Hirtelen eljött a szülés ideje, és Cottolengo Szent József próbálta bejuttatni a szülőotthonba, de nem fogadták, minthogy beteg; sem a kórházba, mert hogy gyermeket fog szülni. Nem volt számára hely. Végül egy menhelyen szülte meg az asszony a gyermekét, és nem sokkal később ott halt meg.
Cottolengo Szent Józsefet annyira megdöbbentette ez az eset, hogy elhatározta, hogy valamit tenni fog: létrehoz egy olyan kórházat, menhelyet, szegényházat, idősotthont, ahova bárki jöhet, ahova mindenkit befogadnak, ahol szeretetből segítenek. Nem volt nagy épülete, a semmiből indult el. Kibérelt két lakást, amelyek egyből megteltek emberekkel. Akkor újabb lakásokat bérelt ki, mindig a semmiből.
Végtelenül bízott a Gondviselésben. Ez volt az alapelve: egy átlagos bizalomra a Gondviselés is átlagosan felel, de egy rendkívüli bizalomra az Úristen rendkívüli szeretettel, hatalmas nagy segítséggel válaszol. Lassanként egész háztömbökké nőtt ki ez a különleges intézmény, ahova jöhettek betegek, idősek, sérültek, később utcalányok, utcagyerekek, mindanfajta emberek, lányanyák, bajbanlévők, családjukból kitaszított emberek. Egy egész kis városrész született Cottolengo álmából: újabb és újabb házak, épületek, utcák, szerzetesrendek, örökimádó nővérek.
– fogalmazott a főpásztor. – Cottolengo Szent József felismerte, hogy Isten valamire hívja, és kilépett a vízre. Bátran kezdett el cselekedni, Istenben bízva. „Néha talán a mi életünkben is vannak ilyen pillanatok, amikor Isten kopogtat, hív minket, hogy sokkal nagyobb bizalommal, mint eddig, induljunk el az ő útján.”
Azt kívánom, hogy mindig érezzék Isten jelenlétét, szeretetét, Cottolengo Szent József titokzatos jelenlétét, az ő bizalmát, amellyel egykor művét létrehozta – mondta prédikációja végén a szombathelyi Gondviselés Házában élőknek és az ott dolgozóknak a szombathelyi megyéspüspök. „Azt kívánom, hogy ebben az otthonban egymás között is mindig uralkodjék szeretet, jóság, megértés, türelem. A keresztjeiket tudják bátor szívvel, türelemmel, hittel, alázattal elfogadni, engedni, hogy Isten alakítsa a szívüket és akkor ez az otthon is ahhoz hasonló lesz, mint amit valaha Cottolengo Szent József alapított” – zárta szentbeszédét a főpásztor.
Székely János megyéspüspök teljes szentbeszédét meghallgathatják ITT.
A szentmise után a Dúdolók zenekar adott műsort.
Forrás: Szombathelyi Egyházmegye
Fotó: Szombathelyi Egyházmegye Facebook-oldala
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
