Médiacsaládunk Kávézó című rovatában újabb különleges és talán még tabunak mondható témát jártunk körbe, mégpedig az örökbefogadás témáját. Vendégünk egy olyan hölgy volt, aki maga is örökbefogadott, és megosztotta velünk személyes tapasztalatait és történetét. Beszélgetésünk célja, hogy jobban megértsük, milyen hatással van az örökbefogadás az érintettek életére, milyen kihívásokkal és örömökkel találkoznak, és hogyan formálja mindez az identitásukat és kapcsolataikat.
Nagy Mónika Michaelát kétévesen fogadták örökbe nevelőszülei és kilencévesen tudta meg, hogy nem vérszerinti gyermekük. Kamaszkorában kezdett el kutakodni biológiai családja után, és maradéktalanul felkutatott minden élő és már elhunyt hozzátartozóját. Édesanyja hangját huszonévesen hallotta először, mikor egy este hirtelen ötlettől vezérelve ragadott telefont, erre így emlékszik:
.. és akkor megmondtam neki, hogy hát, szia, én vagyok a lányod, és úgy gondoltam, hogy beszélgessünk. Éjjel fél tizenegykor. Ugye lehetett volna ő nagyon dühös, mert azért akárhogy is veszem, most éjjel fél tizenegykor téged valaki felhív, hogy a lányod és szeretne veled beszélni, nem biztos, hogy úgy fogsz reagálni, ahogy kellene. Nagyon sztoikusan fogadott mindent, nyugodt volt, hagyta, hogy mondjam a magamét. Nekem akkor arra volt szükségem, hogy ő hallgasson és én beszéljek.
Videónkban egy szakértő is megszólal, aki pszichológiai szempontból világítja meg, milyen folyamatok is játszódnak le az érintettekben.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
