Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.
Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezvén irgalmasságáról. – Az eddig elhangzottak bizonyításaként Mária felvezeti Isten üdvtörténeti cselekedeteinek okát mint témát. Miként a himnusz elején magasztalja az Urat mindazért, amit cselekedett vele, most a közösség nevében énekel Isten irgalmának nagyságáról, amelyet eddig is tapasztaltak, de a születendő Gyermek révén nyilvánul meg a maga teljességében. Az antilambánomai ige (héb. megfelelője a tamak), amely csupán háromszor szerepel az újszövetségi iratokban, ebben az esetben azt jelenti: az Úr választott népe kapta Isten támogató segítségét, hogy ezért nem kellett különösképp erőfeszítést tennie. Vagyis a Szent Szűz a kegyelem ingyenes és mérhetetlen voltáról énekel.
Zakariás énekében Dávid az Urat szolgáló fiú (héb. ebed; gör. paisz; vö. 1Krón 17,4; Zsolt 132; Iz 42,1–4; 49,7–9; 50,4–9; 52,13–53,12), viszont a nép együttesen részesül Dávid, de legfőként Jézus Krisztus e szerepében és küldetésében. A vers hátterében kétségtelenül Izajás próféta szavait találjuk: „De te, Izrael, az én szolgám, Jákob, akit kiválasztottalak, barátomnak, Ábrahámnak ivadéka, te, akit magamhoz ragadtalak a föld végéről, és legtávolabbi sarkából hívtalak el, s azt mondtam neked: »Szolgám vagy, kiválasztottalak, és nem vetlek el téged«, ne félj, mert én veled vagyok! Ne tekingess semerre, mert én vagyok a te Istened! Megerősítelek és megsegítelek, s támogatlak téged szabadító jobbommal.” (Iz 41,8–10; vö. 45,4.17)
Aquinói Szent Tamás Nagy Szent Vazulra hivatkozva írja: „Izraelről pedig nem anyagi értelemben beszél, amely egyedül megnevezéséből nemesedett, hanem a lélek szerintiről, amely nevét a hitéből kapta, és amelynek szemei arra irányultak, hogy a hit által lássák Istent. E szavakat alkalmazhatjuk a test szerinti izraelitákra is, hiszen közülük végtelenül sokan hittek. Így cselekszik Isten irgalmára emlékezve, amint megígérte Ábrahámnak: a te utódodban nyer áldást a föld minden népe. Ugyanerről az ígéretről emlékezik meg az Isten szülője, amikor azt mondja: miként megígérte atyánknak, Ábrahámnak. Isten valóban azt mondotta Ábrahámnak: És azt a szövetséget kötöm meg közöttem és közötted, és utódaid között, nemzedékről nemzedékre örök szövetségül, hogy Istened leszek neked, és utánad a te utódodnak.” (Thomæ Aquinatis, Catena in Lucam, cap. I, lectio 22.)
Kép: Fra Angelico: Mária és Erzsébet találkozása (1433–34)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
