A múlt szellemi örökségét tovább kell vinni, újakat hozzáadni és tenni azért, hogy az utánunk jövő nemzedékeknek is legyen amiből a folytatáshoz, az identitás megőrzéséhez erőt meríteni – ezeket a gondolatokat fogalmazták meg a felszólalók szombaton a sepsiillyefalvi Lukács László Általános Iskola fennállásának 150. évfordulója alkalmából a tanintézmény jelenlegi gimnáziumi osztályainak helyet adó iskolaépület udvarának előterében tartott ünnepségen.
Iskolatörténet dióhéjban
Komán László iskolaigazgató a tanintézmény történetét ismertette: az illyefalvi oktatásról már az 1700-as évekből vannak írásos dokumentumok, erre vonatkozóan idézett Galla Ferenc Pálos missziók Magyarországon a 17–18. században című művéből, valamint Berecz Gyula 1893-ban megjelent, Háromszék-vármegye népoktatási intézeteinek története című könyvéből, amelyben a szerző megemlíti az 1719-es évtől tanító iskolamestereket. Történelmi visszapillantójában az intézményvezető hangsúlyozta: az eltelt száztöven év alatt volt itt Osztrák–Magyar Monarchia, Románia, majd Magyarország, aztán ismét Románia, de államforma is volt sokféle: magyar királyság, román királyág, népköztársaság, kommunizmus és végül demokrácia. Mindezek állandó változtatásokat eredményeztek az illyefalvi iskola életében is. Meghatározták a tanügyi rendet, a kötelező osztályok számát, az igazgatók, pedagógusok személyét, azok kiválasztását, az iskola mindennapi életét.
Az illyefalvi Népiskola 1873-ban alakult László Lukács tanító kezdeményezésére, az oktatás a Bornemissza-kúria, a Bagolyvár néven emlegetett épület három bérelt termében indult, az első tanév éppen százötven esztendővel ezelőtt ért véget. Az első időszakban négyen – László Lukács, Gál Károly, László Irma és Nagy Vilma – tanítottak százkilencvenegy diákot.
László Lukács kezdeményezésére 1875-ben ifjúsági önképzőkör alakult és könyvtár létesült a faluban, 1882-ben Jókai Mór születésnapjának megünneplésére díszgyűlést szervezett, s az alkalomból az önképzőkör díszelnökévé választották László Lukácsot. A közművelődés érdekében kifejtett tevékenységéért 1891-ben az Országos Erkölcsnemesítő Egyesület oklevelével tüntették ki. Többször részesült elismerésekben, több mint negyedszázados kitűnő munkálkodásáért 1896-ban arany érdemkereszt tulajdonosává vált.
Háború, államosítás
Az állami népiskolával párhuzamosan működtek a felekezeti iskolák is, 1898-ban a katolikus iskolában huszonnégy diák tanult, az első világháború előtti időszakban a népiskolai tanulók létszáma 120–223 között ingadozott. Az első világháború után nagy nyomás nehezedett az iskolákra, a felkezetiekre is, és mivel a helyi tanítók nem uralták a román nyelvet, román tanítókat hoztak a faluba, az iskola látogatottsága pedig nagyon lecsökkent.
1945–46-ban a református iskola egy tanítóval és 45 tanulóval működött, 1946–48 között két tanítóval – Páll Domokos és Szász Éva –, ebben az időben hét osztályt jártak. 1948 októberében az iskolát államosították, igazgatót és tanítókat cseréltek, ekkor két osztály működött 157 tanulóval. A nyolc osztály bevezetésével 200–300 között állandósult a tanulólétszám. Bentlakása is volt az iskolának, óvoda és napközi is várta a gyermekeket.
Az új iskolaépület, amelyben jelenleg az V–VIII. osztályok működnek, Török János iskolaigazgatása idején, az 1965/66-os tanévben készült el, az avatón a szalagot Balogh Mihály polgármester vágta el. Török János emlékére harminc esztendővel ezelőtt a tantestület kopjafát állíttatott az iskola előtti téren.
Megjegyezzük, jelenleg a huszonnyolc óvodással együtt alig száz diák szerepel az illyefalvi iskola nyilvántartásában, negyvenheten az elemi, húszan az összevont V–VIII. osztályokban tanultak a nemrég véget ért tanévben, az alig néhány órát betanító tanárokkal együtt a tantestület tizenhét főből áll.
Neves személyiségek
Komán László ismertetőjéből kiderül, Illyefalván igen gyakran váltották egymást az iskolaigazgatók: Páll Domokos (1946–1948), Finta Árpád (1948–1950), Bán Carol (1951–52), Kónya Andrei (1952–53), Bitai Pál (1954–1956), Fábián Ernő (1956–1958), Maksai Attila (1958–59), Simon József (1960–1962), Beder Tibor (1962–1964), Török János (1964–1980), Török Ida (1982–1986), Simon Tilda (1986–1988), Adriana Plaiașu (1989–1990), Bálint Judit (1990–2002), Benkő Réka (2002–2003), Gyergyai Piroska (2003–2005), Tófalvi Csaba (2005–2018), Komán László (2018–2020), Jánó Enikő (2020–2021), valamint 2021 óta ismét Komán László.
Az iskolaigazgató a neves pedagógusok közül megemlítette Luffy Jenőt (fizika–matematika szakos), Szász Jánost (biológia), Rabocskai Lászlót (biológia), Árvay Katalint (magyar), Szakács Zoltánt (földrajz), valamint azok nevét sorolta fel, akik az illyefalvi iskolából indultak. A hosszú névsorolvasással az volt a szándéka, hogy ráébressze a helyi közösséget, vigyék bizalommal a helyi iskolába gyermekeiket – mondta az iskolaigazgató. „Hisszük és valljuk, hogy az a fiatal, aki a helyi iskolába jár, sokkal jobban megbecsüli faluját, iskoláját, templomát, közösségét, szokásait, kultúráját, nekünk pedig a fennmaradásunk a kis közösségeinken is múlik” – zárta beszédét Komán László.
Az iskola szellemisége
Egy iskola mindig több, mint egy épület, az iskola szellemiséget teremt és hordoz, nevel, tanít és eligazít – hangsúlyozta köszöntőjében a megyei főtanfelügyelő. Kiss Imre kiemelte, az iskola egyszerre múlt, jelen és jövő, a mindenkori nemzedéket készíti fel az előttük álló időkre, megismerteti velük a kihívásokat és megtanítja eligazodni a világban. Azt kívánta, gyarapodjon a falu, jöjjenek a fiatalok, mert a következő százötven évnek nem a falakról kell szólniuk, hanem a gyermekekről, akik élettel töltik meg és valóban iskolává teszik az iskolaépületet.
A helyi önkormányzat részéről Benkő Árpád Jenő alpolgármester méltatta az illyefalvi iskolát. Mindig az adott rendszer igényeit figyelembe véve kellett tanítani, de bármilyen szelek fújtak, az illyefalvi oktatás mindig az emberré válás fontosságát tartotta szem előtt – hangsúlyozta. Benkő Árpád Jenő frissen megválasztott önkormányzati vezetőként ígéretet tett: a lehető legszorosabban együtt fog működni az iskola vezetőségével, mert ez az ő kötelességük, és hiszi, a gyermekek, a fiatalok nevelésében, tanításában rejlik a jövő.
Tanítónak lenni
Páll Domokos 1946–1948 között volt igazgatója az illyefalvi iskolának, több évtizedig tanára, felesége, Páll Éva az illyefalvi Bornemissza-kúriában berendezett osztálytermekben végezte a négy elemit, a Székely Mikó Kollégiumban tanult tovább, 1945-ben fiatal tanítóként került vissza falujába, egy-két év uzoni és aldobolyi áthelyezés kivételével nyugdíjazásáig az illyefalvi iskolában tanított. 2000 óta a magyarországi Izsákon él, betöltötte a 98. életévét, az iskolaünnepre levelet írt, amelyet kisebbik lánya, Zayzon Éva olvasott fel.
A levélből idézünk: „1945 után, mint fiatal tanítónő kerültem vissza Illyefalvára, tele örömmel és lelkesedéssel kezdtem el tanítani. A Bornemissza-kúria akkorra már kicsinek bizonyult, szükség volt több osztályteremre, mert ide jöttek tanulni a szentkirályi és az aldobolyi gyermekek is. Az oktatás ezért három épületben zajlott, a jegyzői lakban, a református és a katolikus iskolában. A kommunizmus kezdetével sok minden megváltozott, nem voltunk megbízható káderek, mert saját lakásunk s még kicsi földünk is volt, amit örököltem, ezért elhelyeztek először Uzonba, majd Aldobolyba. Szerencsére két-három év múlva sikerült visszakerülni Illyefalvára, a tanítás mellett kultúrmunkát is végeztünk. Engem az agitációs brigád műsorainak megírásával, betanításával bíztak meg. A megbízatás parancs volt, kitérni nem lehetett. Férjem, Páll Domokos az énekkart vezette, minden esténket a próbákkal töltöttük.”
Újabb kopjafa
Pál Loránd öt évvel ezelőtt ballagott nyolcadikosként a Lukács László Általános Iskolából, a sepsiszentgyörgyi Berde Áron Közgazdasági és Közigazgatási Szakközépiskolában érettségizett, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karán idén végezte az első évet. Fiatal egyetemistaként és majd később az életben azt a magatartásformát követi, amellyel az illyefalvi iskolában indították: tisztelet, becsület, egymásra figyelés. Megköszönte mindezt egykori tanítójának, tanárainak, mindkét iskolai osztályfőnökének és szüleinek. Tizenhárom évvel ezelőtt édesanyjával kézenfogva lépett be az illyefalvi iskola kapuján, a tanoda fennállásának 150 évét ünneplő eseményre ugyanígy ketten, de már karonfogva érkeztek.
A László Lukács iskolaépítő igazgató emlékére harminc évvel ezelőtt felállított kopjafa mellé az alkalomból Török János iskolaépítő igazgatónak állítottak kopjás emléket, egy másik kopjafán megjelölték: 150 éves az illyefalvi iskola. Az iskola által állított, a kovásznai Ferenc Botond fafaragó által készített két kopjafát megkoszorúzták, az ünnepségen áldást mondott Lajos József helyi református lelkész, Magyari Lajos Nem a fenyők… című versét Bartha Roland, az iskola diákja mondta el, rövid műsorral fellépett a Szilágyi Zsolt Herbert karnagy vezényelte sepsiszentgyörgyi Vox Humana kamarakórus.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
