Szabó József, Sárbogárd akkori fiatal postása 1961. augusztus végén igazán szerencsésnek érezhette magát. Tudta, hogy egy vonat megáll Sárbogárdon, egy olyan emberrel a szerelvényen, aki járt már ott, ahol még soha előtte senki: a világűrben. Szabó József boldogan aláíratta az üdvözlő távirat átvételi elismervényét, Gagarin pedig folytatta világkörüli turnéját. 63 éve, 1961. április 12-én lőtték ki a Vosztok–1 űrhajót, és vele együtt az első embert a világűrbe. Hogyan jutott el először a világűrig, később a világhírnévig Jurij Alekszejevics Gagarin?
Életpályájának első szakasza egy igazi szovjet tanmese, melyből csak később bontakozik ki a nemzeti hős képe.
Jurij Alekszejevics Gagarin 1934-ben született egy egyszerű szovjet parasztcsalád harmadik gyermekeként (összesen négyen voltak testvérek), középiskolában öntödei munkásnak tanult, és már korai tanulmányai során belépett a Komszomolba, a szovjet kommunista ifjúsági szervezetbe.
A repülés már fiatalon felkeltette érdeklődését, elsőként egy Jak–18-as gyakorló repülőgéppel emelkedett a magasba, innen pedig egyenes út vezetett – pontosabban vezényelt – a repülőképzésig, ahol 1957-ben sikeresen, első osztályú minősítéssel teljesítette a pilótavizsgát.
A rakéta kiállított másolata napjainkban (kép forrása: wikipédia / Sergei Arssenev / CC BY-SA 4.0)
Karrierjének egyengetése során magánéletét sem hanyagolta el, feleségül vette Valentyina Ivanovna Gorjacsevát, akitől nem sokkal később két gyermeke – Jelena és Galina – született.
Ezután kezdődött meg életének rendkívüli szakasza: első lépésben ő is bekerült a háromezer, űrrepülésre potenciálisan alkalmasnak tekintett jelölt közé, akik közül szigorú, több körös szelekció után végül pár nappal a kilövés előtt Gagarin került kiválasztásra.
A legfontosabb szempontok a fizikai paraméterekkel, illetve a mentális felkészültséggel voltak kapcsolatosak. Az orvosok dicsérték Gagarint, aki kiegyensúlyozott teljesítményével, fókuszáltságával és memóriájával érdemelte ki a megtisztelő szerepet: ő lehetett az első ember az űrben.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
