Bukta Norbert „Ti adjatok nekik enni” – című képzőművészeti kiállítása nyílt meg szeptember 3-án Szolnokon. A Szolnoki Galériában látható tárlatot összművészeti performansszal és az Egyház és művészet viszonyáról, jövőjéről rendezett pódiumbeszélgetéssel adták át a közönségnek.
A képzőművészet, költészet, irodalom eszközével szólította meg közönségét a Szolnoki Galéria rendezvénye. Kiállításra, koncertre, a teológus-filozófus-művész dialógusára hívtak. Ez az összművészeti esemény egyszerre volt az Ars Sacrát megnyitó, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra előkészítő rendezvény, Szolnok város napja ünnepség-sorozatának része, és megemlékezés az idén elhunyt Snell György püspökről.
A résztvevők a Szolnoki Galériának helyet adó impozáns, a 19. század végén eklektikus stílusban épült, az ország egyik legszebb kiállítótereként számon tartott zsinagóga előtt gyülekeztek. Megkezdődött a rendhagyó megnyitó. A szomszédos egykori mozi, ma kulturális tér és irodalmi kávéház falán Ferenc pápa szavai vezettek be a kiállítás gondolatkörébe: „Vagy ellenség, vagy testvér – nincs más út. Nem kell ahhoz háború, hogy ellenségek legyünk, elég, ha közömbösek vagyunk, ha félrefordítjuk a fejünket, nem törődve a másikkal, mintha nem létezne. Válasszuk a testvériség útját, legyünk testvérek, különben elveszünk”
Horváth László, a Damjanich János Múzeum igazgatója köszöntője után nyílt meg a kapu, és ahogy egykor a zsinagógába imára érkezők, mi is „Áhítattal léptünk szent hajlékodba!”. Az épület központi eleme, a nyolcszögletű kupola alatti imatérben performansz várta a belépőt.
A kiállítás központi installációja az Eucharisztiára fókuszált: A padlón föld, rajta oltárkő és oltárasztal, kehely, kenyér és a nyitott könyv – az átlényegülés tere, melyre a kupola felé törőn damil oldalfalakból emelték a fénytemplomot. Középen, a magasban aranykéz, húzza felfelé a tekintetet. A négy égtáj felől virágszőnyeg, nyugaton a katolikus pap, szentelését idézve arcra borulva, keleten az evangélikus teológus. Négy oldalról a rózsaablakok színt kaptak, a sárga, zöld, piros és kék festi a teret. Körben festmények, fotók, plasztikák, a teremben csend, várakozás.
A csendben megszólal a katolikus – Gájer László – és evangélikus – Galambos Ádám – teológus tolmácsolásában a zsoltár: „Sionról pedig ezt mondják: Mindegyiküknek ez a szülőhazája. A Felséges szilárdítja meg. Az ÚR számba veszi a népeket, amikor beírja őket: Itt van a szülőhazájuk. Körtáncban éneklik: Minden forrásom belőled fakad.”
„Ti adjatok nekik enni” – Bukta Norbert Snell György püspökszentelési jelmondatát választotta kiállítása címéül, melyben az Egyház és a művészet kapcsolatára, jelenére és jövőjére kérdez rá, arra az egységre összpontosítva, mely emberi létünkből fakadóan Ferenc pápa szavaival élve az egyetemes testvériséget jeleníti meg.
A festőművész, aki Szent István-bazilika művészeti vezetője volt, 2019-ben elnyerte a Szolnoki Képzőművészeti Társaság Történet című kiállításának Damjanich János Múzeum által adományozott díját, mely egy egyéni tárlat megrendezésének lehetőséget biztosította számára a Szolnoki Galéria impozáns termeiben. Bukta Norbert a NEK, első előkészületi évében 2018-ban egy installációt állított ki a Vigadóban, majd 2019-ben átfogó kiállítást rendezett a Szent István-bazilikában. E két korábban megrendezett nagyszabású kiállítás anyaga jelenik meg most a Szolnoki Galéria tereibe átírva.
Gájer László arról beszélt, létünk mindössze tíz centiméter a teremtés időszalagján, holott az örökkévalóra, az egyetemesre kaptunk elhívást. Mit jelent létünk az örökkévalóhoz képest? A hétköznapokban élünk, igénybe vesznek szükségleteink, vágyaink, így a kenyér, a víz és a bor csak a test tápláléka, a könyv csak szórakozás eszköze lehet. Megélve a valóság teljességét, meghaladva a szűkösséget, melybe be vagyunk zárva, a kenyér, bor és a víz az egyetemesség attribútuma lesz számunkra, túlmutatva egyszerű jelentésükön. Úgy kell leélnünk az életünket, hogy tudatában vagyunk az egyetemes összefüggésnek, hogy a hétköznapok tíz centiméteréből kilépve tudjuk és merjük befogadni az egyetemest.
A kiállítás koncepcióját Képiró Ágnes művészettörténész mutatta be. „A kiállítás az égi-földi relációra fókuszál, melyet metaforikusan az installáció köt össze. A földszinti és emeleti falakon láthatóak az alkotások. Az alsó szint a festészeti munkái az egyén belső tapasztalásának szintjére utalnak. A felső szint fotói, plasztikái és freskói az emberen kívüli térre helyezik a hangsúlyt, arra a szférára, mely minket „vesz észre”. Az aranykéz – Kotormán Norbert szobrászművész munkája – az isteni jelenlétre emlékeztet. Az ablakok színes fóliái az összetett fényszínekre, a fehérre utalnak. Ezek a színes fények összeadódásukban jelzik az Eucharisztia lényegét: Az átváltozásnak bennünk kell megvalósulnia.”
A megnyitót beszélgetés követte. Az Asztali beszélgetések Kulturális Alapítvány több mint egy évtizede ültet egy asztalhoz különböző felekezethez tartozó gondolkodókat. Az „Asztali beszélgetések” témája ezúttal az egyház és a szakrális művészet jövője volt. Galambos Ádám evangélikus teológus, a sorozat ötletgazdája kérdezte Gájer László katolikus teológust, Tillmann József filozófust és Bukta Norbert képzőművészt.
Mi a viszony 21. századi Egyház és a művészet viszonya? Milyen kulcsfogalmak jellemzik, és milyen változásoknak vagyunk tanúi – fogalmazta meg Galambos Ádám a sokfelé ágazó beszélgetés alapkérdését. Tillmann József szerint a kép közvetít köztünk és a világ között, mint egy térkép segít eligazodni a világban. Gájer László az Egyház helyzetét állította a középpontba: Az Egyház mára elveszítette társadalomformáló jelentőségét, a periféria szorult, ezért küldetésként fel kell vállalni a másként gondolkodókkal való találkozást, gondolatcserét. „A jövő más hagyományokkal, más kultúrákkal megélt testvériségé, saját meggyőződésünkben szilárdan, de egymás felé nyitottan. Arra hívja fel ennek szereplőit, hogy újra és újra megfogalmazzák, hol a helyük, és mit képviselnek. A szakrális alkotás át kell hogy adjon valamit, ami több mint az ember, egy ember mögötti valóságból valamit. Nemcsak a szubjektum és objektum viszonyáról kell beszélnie, hanem a szentet kell közvetítenie. Áttetszőnek kell lennie.”
Tillmann József szerint az Egyház szerepét a sóhoz hasonlította, mely mint pusztán adalék az élet fűszerei között, de finom és meghatározó. A kisebbségi lét, a leszálló ág pedig azt a feladatot adja, hogy az Egyháznak a forrás közelében kell maradnia.
Hogyan készülnek ma azok az alkotások, melyek transzcendens tartalommal bírnak? Milyen útmutatást adjon az Egyház és hol a művészi szabadság határa? – a kérdés sok dimenziót vetett fel. Gájer László szerint a történelemben számos korszakban vagyunk tanúi annak, hogy az Egyház pontos útmutatást adott, mi az az alkotás, ami egy templomban helyet kaphat. Ma nincs ilyen egyértelmű útmutatás, van szabadság, van tér a kísérletezésre, de az út, amin járni kell, instabil. Meg kell találni a keresztény identitás sarokpontjait, a csend, a kiüresedő tér önmagában nem teremt szakralitást – utalt a meditációs termekben megélt tapasztalataira.
Galambos Ádám a pannonhalmi bencés utat mutatta fel példaként, melyben a műalkotás, a román templom szentélyének átalakítása a szerzetesek és a művészek párbeszédje révén született meg. Gájer László szerint a művésznek adott szabadságban találkoznia kell az egyház hitigényének és az esztétikai szempontoknak, hogy egy szakrális térben „tapintható módon legyen jelen a hit”. Tillmann József szerint nagy a veszélye annak, hogy a művész érzékeny antennái a valóság oly mélységeit érzékelik, amit az átlagember nem, ezt fejezi ki az alkotásban, amit a közösség gyakran szélsőségesnek érzékel. Ezért a művész a középutat keresve a középszer, a giccs felé hajlik el. Gájer László mégis hangsúlyozza a közösség befogadás jelentőségét.
A beszélgetés Bukta Norbert gondolataival zárult: Ferenc pápa üzenete, előre mutató felhívása a testvériségre, számomra korunk legaktuálisabb útmutatása, ami mindannyiunknak szól, ami mellett mégis nap mint elsikkadunk. Erre építettem fel a figuralitás nyelvén a kiállítást. Mi mozog az egyénben, aki mindezt figyeli, és mi az a tér, melyek azok a problémák, amik őt körbeveszik – erről beszél a tárlat.
A rendezvény Égiekkel beszélgető… ! címmel Lőrinszky Attila bőgő improvizációjával zárult.
A kiállítás megtekinthető 2021. október 9-ig, kedd – vasárnap 9:00 és 17:00 óra között.
Fotó: Merényi Zita
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
