„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik azt a szolgálatot” – idézte Aulich Lajos honvéd tábornok utolsó szavait szerdán délután Nagy Zoltán történész az aradi vértanúk tiszteletére tartott sepsiszentgyörgyi megemlékezésen. „Hiszem, hogy mi valamennyien, akik évről évre megemlékezünk az aradi tizenhármakról, ezt a szolgálatot visszük tovább” – fűzte hozzá.
A Bod Péter Megyei Könyvtár mögötti téren felállított kopjafasornál kora délután kezdődött a megemlékezés, melyen Nagy Zoltán vázolta a vértanúk kivégzésének körülményit. „Nemzeti hőseink ők valamennyien, mert kitartó küzdelmükkel, példás helytállásukkal és mártírhalálukkal nemzetünk függetlenségének és fennmaradásának ügyét szolgálták” – szögezte le.
Miklós Zoltán, az RMDSZ háromszéki parlamenti képviselője arról beszélt, az aradi vértanúk előtti tisztelgés már kivégzésük napján elkezdődött, és nem véletlen alakult így, hiszen már akkor egyértelmű volt: az 1848–49-es forradalom és szabadságharc mártírjai a jövőbe vetett hit, a hazaszeretet, a szabadság üzenetét közvetítik. „Azt példázzák, hogyan lehet és hogyan kell hűségesen és kitartóan élni, és meg is halni az eszményekért. Hősiességük, áldozatvállalásuk ma szinte felfoghatatlan, hiszen lett volna más út – szökés, menekülés, de ők tudták, mi vár rájuk, emelt fővel vállalták a mártírhalált” – fogalmazott, majd Dessewffy Arisztid utolsó szavait idézte: „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok. Így parancsolja ezt hazám szolgálata”. Kijelentette, az aradi tizenhármak úgy vívták meg a harcukat, hogy hittek a jövőben, a jobb és szabad világban. „Ők azért haltak meg, hogy mi, a kései utódok élhessünk és megmaradhassunk szülőföldünkön. Erőt adhatnak ahhoz, hogy megvívjuk mindennapi harcunkat. Ne hagyjuk, hogy elhatalmasodjon rajtunk a félelem, a reménytelenség. Egymást erősítve, egymást bátorítva tartsunk ki, ne hagyjuk elveszni anyanyelvünket, kultúránkat, szimbólumainkat, értékeinket. Maradjon ez a hely gyermekeink, unokáink szülőföldje” – mondta a honatya.
Az aradi tizenhármak kopjafái Sepsiszentgyörgyön 2011 óta emlékeztetnek a szabadságért való kiállásra – hangzott el, s mint azt Nagy Zoltán mondta, mindegyik őriz magában egy dióbélnyi aradi földet, amelyet a fafaragó Balázs Antal rejtett el bennük. Tavaly a kis park további három kopjafával egészült ki, emléket állítva a szintén mártírhalált halt gróf Batthyány Lajos miniszterelnöknek, Kazinczy Lajos honvédezredesnek és Csány László erdélyi kormánybiztosnak.
Balázs Antal köszönetet mondott a mikós diákoknak, akik évről évre részt vesznek a megemlékezésen, s úgy fogalmazott: jóleső érzés, hogy van, akire rábízni a kopjafasort. Arra kérte a fiatalokat, vigyék tovább ezt a hagyományt, őrizzék meg a vértanúk emlékét, s adják tovább a következő nemzedéknek. Kitért arra is, a tavaly felállított három kopjafa közül kettő üresen maradt, nem került bele föld, ám végül egy Budapesten élő jó barátja földet hozott a Batthyányi-mauzóleum mellől és Csány László sírjáról, így minden emlékjel úgy áll a helyén, ahogy kell – szögezte le. Úgy vélte, a térre kívánkozik további négy emlékjel, s azt ígérte, jövőre Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Bem apó és Gábor Áron kopjafáit is elkészíti. „Legyenek együtt azok, akik a mi szabadságunkért 172–174 évvel ezelőtt mégiscsak sokat tettek” – fogalmazott. Végezetül azt javasolta, a kopjafákat befogadó kis parkot nevezzék el 48-as térnek.
Ilyés Zsolt plébános imájában köszönetet mondott a példaképeinkké vált aradi hősökért, s azért fohászkodott, hogy „olyan áldozatosan szolgáljuk népünket, ahogyan ezt ők tették, olyan bátran nézzünk szembe minden nehézséggel, amilyen rendületlenül álltak szembe ők még a halállal is, olyan erőt adjon nekünk is a hitünk, ahogyan nekik adott törhetetlen erőt és halált megvető bátorságot a hitük”.
A megemlékezésen Ábrányi Emil Tizenhárom című versét a Székely Mikó Kollégium diákja, Kató Emil mondta el. A koszorúk, virágok elhelyezése után a magyar himnuszt énekelték el a megemlékezők, majd levonultak az Erzsébet parkban álló 1848-as emlékműhöz, ahol a koszorúzás után a székely himnusz csendült fel.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
