A Bod Péter Megyei Könyvtár mögötti téren felállított kopjafasornál kora délután kezdődött a megemlékezés, melyen Nagy Zoltán vázolta a vértanúk kivégzésének körülményit. „Nemzeti hőseink ők valamennyien, mert kitartó küzdelmükkel, példás helytállásukkal és mártírhalálukkal nemzetünk függetlenségének és fennmaradásának ügyét szolgálták” – szögezte le.

Miklós Zoltán, az RMDSZ háromszéki parlamenti képviselője arról beszélt, az aradi vértanúk előtti tisztelgés már kivégzésük napján elkezdődött, és nem véletlen alakult így, hiszen már akkor egyértelmű volt: az 1848–49-es forradalom és szabadságharc mártírjai a jövőbe vetett hit, a hazaszeretet, a szabadság üzenetét közvetítik. „Azt példázzák, hogyan lehet és hogyan kell hűségesen és kitartóan élni, és meg is halni az eszményekért. Hősiességük, áldozatvállalásuk ma szinte felfoghatatlan, hiszen lett volna más út – szökés, menekülés, de ők tudták, mi vár rájuk, emelt fővel vállalták a mártírhalált” – fogalmazott, majd Dessewffy Arisztid utolsó szavait idézte: „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok. Így parancsolja ezt hazám szolgálata”. Kijelentette, az aradi tizenhármak úgy vívták meg a harcukat, hogy hittek a jövőben, a jobb és szabad világban. „Ők azért haltak meg, hogy mi, a kései utódok élhessünk és megmaradhassunk szülőföldünkön. Erőt adhatnak ahhoz, hogy megvívjuk mindennapi harcunkat. Ne hagyjuk, hogy elhatalmasodjon rajtunk a félelem, a reménytelenség. Egymást erősítve, egymást bátorítva tartsunk ki, ne hagyjuk elveszni anyanyelvünket, kultúránkat, szimbólumainkat, értékeinket. Maradjon ez a hely gyermekeink, unokáink szülőföldje” – mondta a honatya.

Az aradi tizenhármak kopjafái Sepsiszentgyörgyön 2011 óta emlékeztetnek a szabadságért való kiállásra – hangzott el, s mint azt Nagy Zoltán mondta, mindegyik őriz magában egy dióbélnyi aradi földet, amelyet a fafaragó Balázs Antal rejtett el bennük. Tavaly a kis park további három kopjafával egészült ki, emléket állítva a szintén mártírhalált halt gróf Batthyány Lajos miniszterelnöknek, Kazinczy Lajos honvédezredesnek és Csány László erdélyi kormánybiztosnak.

Balázs Antal köszönetet mondott a mikós diákoknak, akik évről évre részt vesznek a megemlékezésen, s úgy fogalmazott: jóleső érzés, hogy van, akire rábízni a kopjafasort. Arra kérte a fiatalokat, vigyék tovább ezt a hagyományt, őrizzék meg a vértanúk emlékét, s adják tovább a következő nemzedéknek. Kitért arra is, a tavaly felállított három kopjafa közül kettő üresen maradt, nem került bele föld, ám végül egy Budapesten élő jó barátja földet hozott a Batthyányi-mauzóleum mellől és Csány László sírjáról, így minden emlékjel úgy áll a helyén, ahogy kell – szögezte le. Úgy vélte, a térre kívánkozik további négy emlékjel, s azt ígérte, jövőre Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Bem apó és Gábor Áron kopjafáit is elkészíti. „Legyenek együtt azok, akik a mi szabadságunkért 172–174 évvel ezelőtt mégiscsak sokat tettek” – fogalmazott. Végezetül azt javasolta, a kopjafákat befogadó kis parkot nevezzék el 48-as térnek.

Ilyés Zsolt plébános imájában köszönetet mondott a példaképeinkké vált aradi hősökért, s azért fohászkodott, hogy „olyan áldozatosan szolgáljuk népünket, ahogyan ezt ők tették, olyan bátran nézzünk szembe minden nehézséggel, amilyen rendületlenül álltak szembe ők még a halállal is, olyan erőt adjon nekünk is a hitünk, ahogyan nekik adott törhetetlen erőt és halált megvető bátorságot a hitük”.

A megemlékezésen Ábrányi Emil Tizenhárom című versét a Székely Mikó Kollégium diákja, Kató Balázs mondta el. A koszorúk, virágok elhelyezése után a magyar himnuszt énekelték el a megemlékezők, majd levonultak az Erzsébet parkban álló 1848-as emlékműhöz, ahol a koszorúzás után a székely himnusz csendült fel.