A múlt héten Borsiban, a Rákóczi-kastélyban lezajlott XXIII. minősítő borverseny néhány újdonsággal is szolgált. Ezek egyike, hogy a kilenc zsűriből háromban egyetemek oktatói, diákjai kóstolták az öt kategóriába sorolt 470 bormintát.
A sárospataki Tokaj-Hegyalja Egyetem Szőlészeti és Borászati Tanszékéről érkezettek két csapata mellett a nyitrai Szlovák Mezőgazdasági Egyetem hatfős csapatában egy bodrogközi fiatal hölgy is zsűrizett. A bodrogszerdahelyi Ilko Laura a régióban dolgozik a bankszektorban, adminisztratív munkakörben, de levelező tagozaton ötödéves a szőlészeti-borászati szakon.
A borsi nemzetközi borversenyre docensétől kapott meghívást, aminek a vizsgaidőszak ellenére is megörült. Amint azt olvasóinknak elárulta, életében először zsűrizhetett. Nagy élmény volt számára, hogy a csapatukban mekkora összhangban pontoztak, hasonlóak voltak az értékeléseik.
Laura a különböző budapesti borkiállítások és versenyek kóstolóinak rendszeres látogatója, és amikor csak teheti, szívesen elmegy a keleti régió borászati rendezvényeire,
legyen az akár Nagybáriban, Kistoronyán, Kiskövesden, Kisgéresben, Borsiban, Tokajban vagy éppen szülőfalujában, ahol júniusban, a helyi tufabányában az idén is megrendezik a nyitott pincék napját.
Nincs szőlője, amit művelhetne, de ahogy mosolyogva mondta, idővel még lehet. A családban van ennek hagyománya, hiszen mindkét nagyapja hobbiborász volt. Náluk már kisgyerekként átélhette a szüretek hangulatát, illetve azt a folyamatot, ahogy az érett szőlőszemek leve musttá majd pedig aromás nedűvé érik. Laura terve, hogy saját borászatában új fajtákat is nemesíthessen.
A borverseny szünetében egy három évtizede tevékenykedő pozsonyi borászszal beszélgetve megtudhattam, hogy
világviszonylatban is szép jövője lehet az egyre jobb minőségű szlovákiai boroknak.
Meggyőződéssel mondta, hogy a borászat nagyon perspektivikus szakma, amelynek a modrai szakközépiskola borászati szakára való túljelentkezés is ékes bizonyítéka. Ezzel szemben azonban a szőlőskei szakközépiskolában szeptemberben nem tudják megnyitni a kétnyelvű borászati képzések egyikét sem. Laura sem érti ennek az okát. Szerinte ugyanis csodálatos szakma, bár tagadhatatlanul munkaigényes, és a mai fiatalok többsége úgy képzeli el a jövőjét, hogy kevés erőbefektetéssel minél hamarabb sok pénzt keressen. Nem divatosak már azok a szakmák, amelyekben a munka nem kamatozik azonnal. Örülne, ha a szülőföldjén, a szőlőtermesztésnek ideális körülményeket biztosító Bodrogközben a végzős alapiskolások értékelni tudnák a Szőlőskén elérhető középfokú szőlész-borász képzést.
Laurának már most szaktanári állást kínált az iskola, amin egyelőre még gondolkodik, de örül a felkérésnek.
– Egy felújított, korszerű technológiával, laboratóriummal felszerelt szakiskolában nem csak diáknak jó lenni – mélázott el mosolyogva. Egyelőre nem döntötte még el, vajon az érvényesülés melyik útját választja, ha végez az egyetemen. Lehetne akár valamelyik borászat enológusa, netán technológusa is. Előtte viszont még megírja diplomamunkáját, amelyben a tokaji borvidék szlovákiai és magyarországi részét is elemzi majd.
Megjelent a Magyar7 hetilap 21. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
