A Magyarország történelméről szóló összefoglalókban akár egy önálló fejezet szólhatna a Szent Korona szerepéről a magyarság életében, de különösen hányatott sorsának fordulatai lehetnek érdekesek. Európában aligha akad még egy olyan koronázási ékszer, amelyet különböző kritikus helyzetekben többször is elrejtettek hol Magyarországon, hol külföldön, de olykor egyszerűen ellopták, mert birtoklása a hatalmi viszálykodásban – mai szóhasználattal – zsarolási lehetőséget teremtett.
Az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc idején a Szent Koronát Budán őrizték, ahova Bécsből került vissza még 1790-ben, amikor II. József halála után utóda, II. Lipót visszavitette Magyarországra.
Bónis Sámuel (1810–1879) a Szabolcs vármegyei Nagyfaluban született (bár a szlovák lexikonokban az Alsókubini járásban található Nagyfalu – Velična – szerepel, ami már csak azért sem valószínű, hiszen hősünk református volt és később Szabolcs vármegye országgyűlési követe volt a pozsonyi diétán). Jogot végzett, megbízható, tisztességes embernek tartották. A korona elszállításával kapcsolatos megbízatást is lelkiismeretesen végrehajtotta. Egy üveges hintóban helyezték el a királyi jelvényeket tartalmazó ládát, és tulajdonképpen ez volt az első jármű, amely – harminc gránátos kíséretében – Budáról Pestre áthajtott a még teljesen el sem készült Lánchídon, amelyre ideiglenes pallót helyeztek el, hogy áthaladhassanak rajta. Ezután vonatra rakták az értékes szállítmányt, majd Szolnokról szekéren vitték Debrecenbe.
Szabadulása után 1861-ben országgyűlési képviselő lett, de 1869-ben kivonult a politikai életből és előbb a semmisítőszék bírájává nevezték ki, majd 1870-ben a kúria legfőbb ítélőszékének tanácselnöke lett. Barátai kissé meglepődve fogadták, hogy egy nemes ember lánya, Bónis Malvin (1841–1926) egy izraelita származású belgyógyászprofesszor, Korányi Frigyes (1828–1913) felesége lett, de az apa felvilágosult gondolkodású, ritka műveltségű és olvasott ember volt, ahogy Vay Sándor jellemezte „nem a Petőfi magyar nemese fajtájából”, utalva ezzel a költő Pató Páljára, és csak mosolygott az egészen. Mint Vay írja: „Nagy esze előre megsejtette a liberalizmus diadalmát, meg azt is, hogy az agarászó nemes úrfiak régen holmi kis apró hivatalocskákért fognak kunyorálni akkor, amikor az ő Malvin lánya palotában lakik majd, és veje elsőrendű kapacitása lesz az országnak. Aminthogy meg is érte ezt szép sorjában néhai való jó Bónis Sámuel. Hogy ki Korányi Frigyes, orvosi fakultásunk Európa szerte ismert dísze, azt nem kell bővebben fejtegetni.”
Megjelent a Magyar7 2023/44. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
