Hosszú kihagyás után talán az egész sorozat legnehezebb része következik, számomra az összes eddigi rész közül ezt volt a legnehezebb összeállítani. Volt, hogy napokig nem tértem magamhoz mindabból, amit láttam-olvastam a témáról, részben ezért is kellett olyan sokat várni rá.
Az alább következő szöveges és képi anyagok csak erős idegzetűek számára ajánlottak! Kérem, ezt vegye figyelembe, mielőtt tovább olvassa az írásomat!
Már láttuk, hogy milyen hosszú történeti múltra tekint vissza az abortusz, valamint azt is láttuk, hogy földrajzilag mennyire más és más szabályozás alá esik. Amiről még nem volt szó, az maga a beavatkozás technikai háttere, ezért ebben a részben most erről lesz szó.
Nagyon fontos téma, de alig hallani-olvasni róla valamit, hogy pontosan hogyan is zajlik le egy abortusz. Nyilvánvaló, hogy több módszer is létezik, de hogy mikor melyiket alkalmazzák, az számos tényezőtől függ. Például az adott országtól, ahol a beavatkozást végrehajtják. Már láttuk, hogy egyes helyeken a várandós anyuka ütlegelése „mindennapos eljárás”, máshol pedig még a súlyos beteg utódnak is meg kell születnie. Ezen kívül függhet még attól is, hogy a terhesség mennyire előrehaladott, de függhet még a nő állapotától, sőt akár attól az orvostól is, aki egy adott beavatkozás-típust preferál (már amelyik országban több is elérhető). Alapvetően azonban két nagy csoportra lehet felosztani ezeket a beavatkozásokat, amelyeket gyógyszeres, vagy műtéti abortusznak is nevezhetünk. Utóbbi törzsfogalmat tovább lehet bontani alulról és felülről végzett műtéti abortuszra. Ezekre még visszatérünk [74].
A gyógyszeres abortuszt a várandósság korai szakaszában alkalmazzák, rendszerint a 8. hétig bezárólag. A beadott készítmények segítségével tulajdonképpen mesterségesen idéznek elő vetélést. Éppen ezért kizárólag kórházban és orvosi felügyelet mellett hajtható végre, az „otthon végzése” még orvosi utasításra is bűncselekménynek számít a magyar törvénykezés szerint. Nem csak a gyógyszerek esetleges mellékhatásai miatt van ez, hanem azért is, mert a megindult művi vetélés során is felléphetnek komplikációk, amelyek orvosi felügyelet nélkül szinte minden esetben súlyos következményekkel járhatnak! Mielőtt a gyógyszeres abortuszba még jobban belemennénk, érdemes lehet tisztázni, hogy ez a módszer nem azonos a fogantatás után körülbelül 72 óráig még bevehető terhesség megelőző tabletta alkalmazásával. Mindemellett a gyógyszeres abortusz eljárás engedélyköteles. Ezt több magánkórház is kézben tartja szerte a világon, de mindenhol, ahol engedélyezett, tanácsadás előzi meg (Magyarországon is). Ilyenkor egy hagyományos értelemben vett tanácsadás és elbeszélgetés történik, méghozzá felvilágosítással (mi fog történni és hogyan, kinek mi a dolga, biztosak-e a döntésben), majd a gyógyszeres abortuszt vállaló nő elé tolnak egy, vagy több papírt aláírásra. Ezekben a felelősségvállalásról van szó, illetve abban az esetben, ha valami balul üt ki, vállalja döntése következményeit. Vagyis minden felelősséget az abortuszt vállaló nő vállára tolnak át. Egyébként ehhez hasonló „okmány” létezik a műtéti abortusz esetében is, erre később fogunk visszatérni [75; 76; 77].
A bürokráciai lépéseket követően a nő megkapja az első tablettát, amely beindítja az abortuszt. Ez egy hormonkészítmény, ami arra szolgál, hogy „segítse” a magzat kilökődését a szervezetből. Valójában a női nemi hormontermelés kap egy pofont, hogy újra kezdődjön a nemi ciklus. Ilyenkor változó hosszú idő telik el, mire a következő lépésre sor kerülne, ezért rendszerint 24 órára elengedik a nőt haza. Mikor vissza kell térnie (24-48 órán belül folytatódik a beavatkozás), már folyamatos megfigyelés alá kerül. Megindul a prosztaglandin kezelés. Ez lehet tabletta, vagy hüvelyen át is adagolhatják gél formájában. A prosztaglandin kezelés egyébként nem csak a gyógyszeres abortusz során adja az egyik lépést, hanem a mesterséges szülés megindításnak is résztvevője (pontos magyar adatokat nem találtam róla, hogy hány szülést indítanak meg mesterségesen, de annyi bizonyos, hogy a szülések negyede-harmada lehet érintett). A prosztaglandin nevű hormon fellazítja a méhszájat és segít megindítani a fájásokat. Ezt követően beindul a „szülési” folyamat és az embrió lassan kilökődik a nő szervezetéből. Ehhez általában valamivel több mint 24 óra elegendő. Csak a nők 25%-nál írták le, hogy a folyamat ennél lényegesen tovább tartott volna. Ezzel azonban még nem ér véget a beavatkozások sorozata. Két héttel az első tablettát követően ugyanis kontrollvizsgálatra visszarendelik a nőt, amikor is ultrahanggal ellenőrzik a magzatelhajtás hatásosságát. Amennyiben nincsenek reziduumok, a nő hazatérhet, véget ért az abortusz, a szervezete idővel visszaáll az eredeti ciklusos állapotába. Bár egyszerűnek és hatékonynak tűnik a módszer, nem lehet minden esetben alkalmazni. Kerülik akkor, ha a nő 40 évnél idősebb, rendszeresen dohányzó, epilepsziás, vérzési-, máj-, vagy mellékvese problémái vannak, ha asztmás, vagy ha méhen kívüli a nem kívánt terhesség. Ahogy más készítmények esetében, úgy itt is igaz, hogy a gyógyszerallergia kizáró tényező, ahogy a prosztaglandin összeférhetetlenség is [78; 79; 80; 81; 82].
Természetesen mellékhatások is felléphetnek, ahogy minden más gyógyszeres beavatkozás során is lehetséges. A leggyakoribb mellékhatások közé a vérzés tartozik, amelyek az adott nőre jellemző legerősebb havi vérzést meghaladják, sőt akár 12 napig is eltarthatnak, sőt ritka esetben méhkaparást kell alkalmazni ennek a gyógyítására. A nők 2/3-nál jelentkeznek nagyon erős hasi fájdalmak is, rendszerint hányással és hányingerrel társulva. Előfordulhatnak vérkeringési és vérnyomásproblémák, de ez csak az összes eset nagyjából 1%-ban jár további súlyos szövődményekkel. Ennél lényegesebb, hogy az ilyen abortuszon átesett nőknél megnő az emlőrák kockázata. Ennek hátterét már tanulmányozzák, de egyelőre nincsenek pontos adatok ennek mibenlétéről [83; 84].
Egy érdekes adalék a gyógyszeres abortuszhoz az úgynevezett mifepriszton (más néven RU-486). Ezt az anyagot az egészségügyi világszervezet a kábítószerek közé sorolja, de kisebb koncentrációban abortusztablettaként is adható [85]. Maga a készítmény egy progeszteron antagonista, vagyis hormonkészítmény. A magzat elsorvasztására és kilökődésére használják. Az illegális adagolás halálhoz vezethet (túladagolás). Ráadásul nem is olcsóbb, nem is gyorsabb és nem is zárja ki feltétlenül a műtéti abortuszt [86].
A másik út a műtét. Ez az elterjedtebb, ismertebb módszer. Hogy értsük, mi is történik, indítsunk egy picit messzebbről! A megtermékenyülést követő első hétben a zigóta eljut a méhbe és annak fali nyálkahártyájába ágyazódik. Itt zajlik az embriógenezis, amikor is a zigótából lassanként embrió, majd magzat fejlődik. A méh maga olyan feltételeket biztosít ennek a folyamatnak, hogy közben az embrió és később a magzat teljes és tökéletes elszigeteltségben van a világ többi részétől, attól védve van. Az abortusz célja, hogy ezt a természetes védelmi vonalat valahogy áttörje. Ez az „áttörés” lehet alulról, vagy felülről érkező. Kezdjük az alulról végrehajtott műtéti abortusszal!
Akkor nevezzük alulról elvégzett abortusznak a beavatkozást, ha azt a méhbe alulról behatolva végzik el. Ilyen módszer például a vákuum aspiráció. Ezt altatásban, vagy helyi érzéstelenítésben végzik el. A méhnyak záróizmait elernyesztik, így a méhszájat szét lehet feszíteni. Ehhez létezik egy speciális eszköz, amit Hegar-féle tágítónak neveznek. Ez egy enyhén hajlított fém pálcika sorozat, amelynek egyes tagjai vékonyabbak, mások vastagabbak. A vékonytól a vastagabb felé haladva ezekkel tágítják ki a méhszájat a nyakcsatornán keresztül [89]. Amikor elérik a megfelelő keresztmetszetet, egy hajlított szívócsövet, a vákuum aspirátort vezetik fel a méh üregébe. Ezt követően kiszívják a méh teljes „tartalmát”. A folyamatot ultrahanggal követik. Amikor végeztek, kaparást végeznek. Ez utóbbihoz egy küretkanál nevű eszközt használnak. Ennek éles szélei vannak, a közepe viszont lyukas. A méhüregbe tapadó magzati testrész maradványokat, valamint egyéb mellékszöveteket ezzel a szerszámmal távolítják el. Hazánkban jelenleg ez a fenti módszer a legelterjedtebb. A végrehajtás előtt aláíratnak a nővel egy dokumentumot, amelyben a felelősséget teljes egészében átvállalja az abortuszt végrehajtó személyzettől. Ebben még szerepel, hogy az orvosi műhibákat leszámítva, az esetleges (a beavatkozás természetéből adódó) mellékhatásokért is vállalja a felelősséget. Olyasmikre gondoljunk, hogy például a beavatkozás során kilyukad a méh és később vagy el is kell távolítani, vagy csak szimplán alkalmatlan lesz egy következő gyermek kihordására. Vagy a beavatkozás során történő küretkanalazás során fellépő sérülések (vérzések, vagy súlyosabb esetben bélszakaszok átvágása) vállalása. Többet itt erről ne is beszéljünk [87; 88]!
Hegar-féle tágítóeszköz
Vákuum aspirátor
Egy másik módszer a menstruáció szabályozásaként elnevezett módszer. A békésebbnek hangzó elnevezés ne tévesszen meg bennünket! Itt is ugyanarról van szó, mint amit fentebb részleteztem. Ez tulajdonképpen egy nagyon korán végrehajtott vákuum aspiráció. A terhességtől függetlenül minden hónapban elvégzik. Nyilván itt vékonyabb csövet használnak, kevésbé terheli meg a nő szervezetét. Bangladeshben például elég sok nőn elvégzik a beavatkozást [90]. Emellett a küretkanalazás is rövidebb ideig tart (már ha szükség van rá). Magyarországon ez a módszer magzatelhajtásnak minősül, ezért a világ legtöbb országához hasonlóan itt is csak illegálisan lehet elvégeztetni. Bűncselekmény. Természetesen ez nem fogja visszatartani a gátlástalan és pénzéhes embereket a beavatkozás végrehajtásától. Ezzel nem csak az a gond, hogy megszegik a törvényt, hanem az is, hogy innentől kezdve ellenőrizetlenül történnek meg ezek a beavatkozások, felelősség nélkül. A súlyos mellékhatások és az egész hátralévő életre hagyott károsodások (a sorozatos vákuum aspirálás tönkreteszi a méhet) később nem visszafordíthatók, hiába a pereskedések és a jogok…
Küretkanalak
Egy későbbi módszer a tágítás küretkanalazással. Ezt olyankor használják, amikor a vákuum aspiráló szívócső már nem elég nagy átmérőjű ahhoz, hogy mindent fel lehessen vele szívni egyszerre. Ilyenkor a már ismertetett módszerrel kitágítják a méh száját, majd a küretkanállal feldarabolják a magzatot és a méhlepényt. Ezt követően a maradványokat kikaparják a méhből. Ez a módszer talán minden eddig felsoroltnál jobban megterheli a benne résztvevőket, hiszen ezt sem lehet másképp, mint ultrahang segítségével elvégezni. A monitort nem engedik a nőnek bámulni közben, sőt sok esetben eleve altatásban hajtják végre, mivel ez egy erősen fájdalmas beavatkozás, akár a helyi érzéstelenítés ellenére is [91; 92].
Küretkanalazás tágítással
Az eddig ismertetett módszerek a 12. hétig bezárólag alkalmazhatóak. Ha később használják őket, már bűncselekménynek számítanak (Magyarországon, lásd: 1992 évi törvény a korábbakban hivatkozva). A jogi gondolkodás szerint a tizenkettedik héttől a magzat már érzi a fájdalmat. Biológiai viták tárgyát képezi, hogy tizenkét hetesen érzi-e. Groteszk példával élve sokáig azt is tartották, hogy a giliszta se érzi, ha feltűzik a horogra, de ma már tudjuk, hogy nagyon is, csak nincsenek hangképző szervei, hogy sikíthasson fájdalmában…
A fenti módszerek alkalmazását a tizenkettedik hét után már ugyanúgy büntetik, mint az emberölést. Persze nem mindenhol, az USA egyes államaiban épp a közelmúltban születtek olyan döntések, hogy egyes államok szinte a születés pillanatáig engedhetik mindezt…
Felmerül a kérdés, hogy miként végzik el a tizenkettedik hét után az abortuszt? Hiszen erre is akad jócskán példa! Erre a tágítás és teljes kiürítés nevű módszer válaszol. Ezt a módszert a nagyobb méretű magzatoknál használják. Először kitágítják a méhszájat. A fentebb említett módszereknél valamivel nagyobbra, de azokhoz teljesen hasonlóan. Ezt követően felvezetik az abortuszfogót. Ez egy nagy ollóra emlékeztet, amit zárt helyzetben vezetnek be, majd kinyitják és újra összezárják, közrefogva a magzatot. Mivel az olló a méretéből fakadóan nem képes a teljes magzatot egyszerre kivágni, ezért egy-egy csípéssel csak egy-egy testrészt lehet levágni.
Abortuszfogó
Ide beszúrom a saját véleményemet. Úgy gondolom, hogy amennyiben a korábbi módszereket a magzat fájdalomérző képességének kifejlődése miatt a tizenkettedik héttől már nem engedik, úgy ez a módszer se nem jobb, se nem rosszabb, mégis el lehet végezni, pedig ez már nagyon fájdalmas…
Mivel a tizenkettedik hetet már elhagytuk, a magzat csontjai már megkeményedtek, így elég sok „vágásra” van szükség ahhoz, hogy a teljes magzatot fel lehessen aprózni. Ezt a műveletsort (akár egy óráig, vagy tovább is tarthat) a vákuum szívás követi, amikor is az apróra zúzott magzati darabokat kiszívják. Amikor ezzel is megvannak, következik a már jól ismert kaparás. Teljesen ugyanazokkal a következményekkel és metódussal, mint korábban [93; 94; 95; 96].
Ollóval és vákuum szívással eltávolított magzat
Abortusz “belső” nézetben
Egy további módszer például, amikor nem fizikailag, hanem kémiailag semmisítik meg a magzatot, a sómérgezési eljárás. Mielőtt belefognék a módszer ismertetésébe, megemlíteném Gianna Jessen esetét, aki azáltal vált világhírűvé, hogy az abortuszt végző orvos hanyagsága miatt túlélte a sómérgezési eljárást és nem halva született meg, hanem felsírt. Történetét itt most nem ismertetném, de a nevére rákeresve az interneten sok anyag elérhető róla. Visszakanyarodva a módszerre, azt a tizenhatodik hét eltelte után már lehet alkalmazni. A méhnyakon keresztül egy aránylag vastag tűvel átszúrják a méhfalat, majd a magzatburkot. Ezt követően koncentrált sóoldatot juttatnak be a magzatvíz helyett. A sóoldatot a magzat lenyeli és belélegzi. Ettől megfullad, illetve roncsolódik. Az első szülési fájdalmak már másnap megindulnak, a nő megszüli az elhalt magzatot [97; 98; 99].
Sómérgezéses abortusz
A felülről végrehajtott abortusz egy változata az úgynevezett hysterotomia. A teljesen fejlett magzatok eltávolítására használják. Tulajdonképpen egy nagyon korai császármetszést kell magunk elé képzelni. A nő hasát, majd a méhét is sebészileg felnyitják. Ezt követően a magzatot megfojtják a köldökzsinór elvágásával. Amikor a magzat elhalt, kiemelik a méhből (sokszor nem várják meg a halált, hanem a köldökzsinór elmetszése után kiveszik a méhből). A sebet ezt követően visszazárják. A halott magzatot a biológiai hulladékba helyezik, és azzal együtt elégetik [100; 101; 102].
Hysterotomiás abortusz
Ahogy minden más műtéti beavatkozásnak, úgy értelemszerűen az abortusznak is lehetnek szövődményei, nem kívánt orvosi következményei. Ezek közé tartozik a már említett méhfal kilyukasztása. A számos országban a beavatkozás előtt aláíratott dokumentum és az orvosi hozzáállás értelmében ez nem minősül műhibának. Ez valahol érthető is, hiszen az orvos csak az ultrahang képet látja, gyakorlatilag vakon tapogatózva dolgozik. Amennyiben a vágások súlyosabbak (pl. megsérül a bélszakasz, egyéb belső szervek károsodnak), úgy újabb műtétre is sor kerül. Ezt helyreállító műtétnek nevezik. Ezen kívül fertőzésveszély is fennáll, amely minden sebészi beavatkozás velejárója lehet. A legkisebb sterilitási hiba is fertőzéshez vezethet. Ez később fájdalommal, lázzal, gyulladással és zavartsággal jár együtt. Bár antibiotikumokkal és infúzióval gyógyítható, a fertőzés mértéke határozza meg, hogy mennyire kell drasztikus kezelést alkalmazni. A méhnyak elégtelensége szintén következmény lehet. Ilyenkor ugyanis a későbbi terhességek során a burokrepedés 50-75X nagyobb eséllyel történhet meg (ez a szám körülbelül az abortuszon átesett nők negyedét érintheti), ami korai vetélést eredményez. Amennyiben reziduum, vagyis magzati darabok maradnak vissza, úgy erős vérzés, láz, akár gyulladás is történhet. Ezt csak újabb kaparással lehet kezelni, amit infúzió és antibiotikum kúra követ. Újabb következmény lehet a petevezeték elzáródása is. Ilyenkor a méhűri gyulladás következtében a hasűri fertőzés a szervezet válaszreakcióját váltja ki. A petevezeték a gyulladás miatt elzáródik. Emiatt később csak lombikbébi programmal lehet gyermeket tervezni. Ugyanígy lepénytapadási rendellenességek is felléphetnek. Ebben az esetben a méhkaparás következtében a későbbi méhlepény túl mélyre ágyazódik (a normális bolyhokat lekaparták, azok nem tartják meg a lepényt, ezért épül be mélyebbre). Ez a mélyre ágyazódás akár a méh izomzatának szövetébe is infiltrálhat. Ezt később semmilyen más módszerrel onnan eltávolítani nem lehet, mint a méhvel együtt kiműteni [103; 104; 105; 106; 107].
A méh néhány havi ciklus után normális körülmények között nagyjából regenerálódik. Bár az abortuszklinikák állítása szerint a gyógyulás teljes, az orvosi kísérletek bebizonyították, hogy az eredeti állapothoz képest maximum 95%-os lehet a teljes gyógyulás. Ez alapján az is érthetővé válik, hogy miért van több szövődmény azokban az esetekben, amikor is több abortuszon is átesik a nő (a gyógyszeres abortusz is ide értendő). Normál esetben az abortuszt követően az első menstruációs vérzésig a „házastársi élet” tilos! Sőt, további 2-3 hónapig védekezés javasolt. Ezzel együtt az első menstruációnak a műtétet követő 6 héten belül jelentkeznie kell. A 2-3 védekezéses hónap után 3-4 hormonális kezelés nélküli pontos menstruációs ciklus után a szervezet elviekben ismét készen áll a megtermékenyülésre. A kérdés ilyenkor általában az, hogy a nő lelkiekben készen tud-e állni rá, mert az abortusz komoly lelki terhet jelent számára [108; 109; 110; 111; 112; 113; 114].
A továbbiakban megnézzük még, hogy milyen további folyományai lehetnek egy abortusznak, milyen lelki és társadalmi következményekkel jár. Tervben van néhány interjú elkészítése és beillesztése a sorozatba.
A felhasznált, hivatkozásköteles képek forrása:
https://clinicquotes.com/https:/
/www.billkochman.com/
Felhasznált irodalom
74] MESSIBAH, Hadia; LACHEB, Meriem. Methods and Types of Abortion ضاهجلإا عاونأو قرط.
75] NGOC, Nguyen Thi Nhu, et al. Medical treatment of missed abortion using misoprostol. International Journal of Gynecology & Obstetrics, 2004, 87.2: 138-142.
76] KARIM, Sultan MM; FILSHIE, G. M. Therapeutic abortion using prostaglandin F2α. The Lancet, 1970, 295.7639: 157-159.
77] TRUSSELL, James, et al. Emergency contraceptive pills: a simple proposal to reduce unintended pregnancies. Family planning perspectives, 1992, 24.6: 269-273.
78] KULIER, Regina, et al. Medical methods for first trimester abortion. Cochrane database of systematic reviews, 2011, 11.
79] NATHANSON, Bernard N. Drugs for the production of abortion: A review. Obstetrical & Gynecological Survey, 1970, 25.8: 727-731.
80] BAIRD, David T. Mode of action of medical methods of abortion. Journal of the American Medical Women’s Association (1972), 2000, 55.3 Suppl: 121-126.
81] STUBBLEFIELD, Phillip G.; CARR-ELLIS, Sacheen; BORGATTA, Lynn. Methods for induced abortion. Obstetrics & Gynecology, 2004, 104.1: 174-185.
82] LALITKUMAR, S.; BYGDEMAN, M.; GEMZELL-DANIELSSON, K. Mid-trimester induced abortion: a review. Human Reproduction Update, 2007, 13.1: 37-52.
83] KRUSE, Beth, et al. Management of side effects and complications in medical abortion. American journal of obstetrics and gynecology, 2000, 183.2: S65-S75.
84] BARTZ, Deborah; GOLDBERG, Alisa. Medication abortion. Clinical obstetrics and gynecology, 2009, 52.2: 140-150.
85] MAHAJAN, Damodar K.; LONDON, Steve N. Mifepristone (RU486): a review. Fertility and sterility, 1997, 68.6: 967-976.
86] COUZINET, Beatrice, et al. Termination of early pregnancy by the progesterone antagonist RU 486 (mifepristone). New England Journal of Medicine, 1986, 315.25: 1565-1570.
87] WEN, J., et al. Manual versus electric vacuum aspiration for first‐trimester abortion: a systematic review. BJOG: An International Journal of Obstetrics & Gynaecology, 2008, 115.1: 5-13.
88] HENSHAW, R. C., et al. Comparison of medical abortion with surgical vacuum aspiration: women’s preferences and acceptability of treatment. British Medical Journal, 1993, 307.6906: 714-717.
89] GAUR, D. D. The use of Hegar’s dilator in laparoscopy. Minimally Invasive Therapy, 1993, 2.6: 333-334.
90] SINGH, Susheela, et al. The incidence of menstrual regulation procedures and abortion in Bangladesh, 2010. International Perspectives on Sexual and Reproductive Health, 2012, 122-132.
91] STUBBLEFIELD, Phillip G.; CARR-ELLIS, Sacheen; BORGATTA, Lynn. Methods for induced abortion. Obstetrics & Gynecology, 2004, 104.1: 174-185.
92] GRIMES, David A.; SCHULZ, Kenneth F.; CATES, Willard J. Prevention of uterine perforation during curettage abortion. Jama, 1984, 251.16: 2108-2111.
93] LOHR, Patricia A.; HAYES, Jennifer L.; GEMZELL‐DANIELSSON, Kristina. Surgical versus medical methods for second trimester induced abortion. Cochrane Database of Systematic Reviews, 2008, 1.
94] JONES, Rachel K.; FINER, Lawrence B. Who has second-trimester abortions in the United States?. Contraception, 2012, 85.6: 544-551.
95] GROSSMAN, Daniel; BLANCHARD, Kelly; BLUMENTHAL, Paul. Complications after second trimester surgical and medical abortion. Reproductive health matters, 2008, 16.sup31: 173-182.
96] GRIMES, David A.; SCHULZ, Kenneth F. Morbidity and mortality from second-trimester abortions. The Journal of reproductive medicine, 1985, 30.7: 505-514.
97] GALEN, Robert S., et al. Fetal pathology and mechanism of fetal death in saline-induced abortion: A study of 143 gestations and critical review of the literature. American Journal of Obstetrics and Gynecology, 1974, 120.3: 347-355.
98] RADONOV, D.; MIRCHEV, N.; MADZHAROV, N. Sodium chloride poisoning during abortion. Akusherstvo i ginekologiia, 1989, 28.5: 77-79.
99] http://www.nrlc.org/archive/abortion/ASMF/asmf9.html
100] GOTTLIEB, Torbjorn. Endometriosis in the vaginal scar following hysterotomy for therapeutic abortion: Report on 100 cases. Acta Obstetricia et Gynecologica Scandinavica, 1957, 36.2: 194-208.
101] GRIMES, David A. Unsafe abortion: the silent scourge. British Medical Bulletin, 2003, 67.1: 99-113.
102] DIGGORY, P. Hysterotomy and hysterectomy as abortion techniques. In: Abortion and Sterilization. Academic Press, 1981. p. 317-332.
103] KRUSE, Beth, et al. Management of side effects and complications in medical abortion. American journal of obstetrics and gynecology, 2000, 183.2: S65-S75.
104] SOULAT, C.; GELLY, M. Immediate complications of surgical abortion. Journal de Gynecologie, Obstetrique et Biologie de la Reproduction, 2006, 35.2: 157-162.
105] DIEDRICH, Justin; STEINAUER, Jody. Complications of surgical abortion. Clinical obstetrics and gynecology, 2009, 52.2: 205-212.
106] FRICK, Anna C., et al. Effect of prior cesarean delivery on risk of second-trimester surgical abortion complications. Obstetrics & Gynecology, 2010, 115.4: 760-764.
107] ALLEN, Rebecca H., et al. Cervical dilation before first-trimester surgical abortion (< 14 weeks’ gestation). SFP Guideline 20071. Contraception, 2007, 76.2: 139-156.
108] PINTON, Anne, et al. Pyomyoma after abortion: Uterus conserving surgery is possible to maintain fertility. Case report. International Journal of Surgery Case Reports, 2016, 24: 179-181.
109] MANABE, Yukio. Artificial abortion at midpregnancy by mechanical stimulation of the uterus: A review of 20 years’ experience with current methods in Japan. American journal of obstetrics and gynecology, 1969, 105.1: 132-146.
110] GROSSMAN, Daniel; BLANCHARD, Kelly; BLUMENTHAL, Paul. Complications after second trimester surgical and medical abortion. Reproductive health matters, 2008, 16.sup31: 173-182.
111] SALZANI, Adriana, et al. Prevalence of uterine synechia after abortion evacuation curettage. Sao Paulo Medical Journal, 2007, 125: 261-264.
112] AUGUSTIN, Goran; MAJEROVIĆ, Mate; LUETIĆ, Tomislav. Uterine perforation as a complication of surgical abortion causing small bowel obstruction: a review. Archives of gynecology and obstetrics, 2013, 288.2: 311-323.
113] PINTON, Anne, et al. Pyomyoma after abortion: Uterus conserving surgery is possible to maintain fertility. Case report. International Journal of Surgery Case Reports, 2016, 24: 179-181.
114] SAJADI-ERNAZAROVA, Karima R.; MARTINEZ, Christopher L. Abortion complications. In: StatPearls [Internet]. StatPearls Publishing, 2021.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
