Március idusához hűen a Fekete István Szabadegyetem soron következő előadója Máday Norbert műgyűjtő, író, küzdősportoló volt. Miután Novák Előd országgyűlési képviselő röviden bemutatta Mádayt, jórészt személyes és a szabadságharcról szóló történetek segítségével jutott hozzánk közelebb ’48-49 szellemisége.
Máday először arról beszélt, hogy nagyon kevés relikvia maradt Magyarországon, mindent széthordtak vagy felvásároltak, valamint, hogy inkább külföldön szoktak bizonyos időközönként felbukkanni műtárgyak. Máday egy 1991-ben történt ecseri piacos élmény miatt lett gyűjtő, miután egy idős férfi, aki éppen ’48-as kardokat adott el egy olasz embernek, azt mondta Mádaynak, hogy „semminek nincs itt becsülete, ami magyar”.
A levert szabadságharc után a fegyverek, kellékek, különböző segédtárgyak sorsa eltérő volt, ám szinte kivétel nélkül szomorú. Voltak, amelyeket itthon rejtegettek, sokat a győztes csapatok elhurcoltak magukkal. Máday hoz egy példát is: 1854-ben Liverpoolban 14 ezer szabadságharcos fegyvert árvereztek el, ezeknek Máday sosem bukkant a nyomára.
A második világháború és a ’48-as szabadságharc között eltelt közel 100 évben tovább apadtak a relikviák, a következő kataklizma viszont csak a második világháború végén következett be, a szovjet megszállás idején. Sok dolgot ekkor is megsemmisítettek vagy elherdáltak.
Máday felidéz egy történetet is, nevezetesen amikor az államszocializmus alatt Fidel Castro Magyarországra látogatott és Czinege Lajos akkori honvédelmi miniszter ajándékba adott egy ’48-as szablyát a kubai diktátornak. Így herdálták el 1848 örökségét – mondta Máday.
Ezt követően magukról a fegyverekről, illetve a magyar hadsereg állapotáról beszélt az előadó. A szabadságharc fegyvereinek sajátossága, hogy 100-200 évvel korábbi pengék voltak bennük, így ebből a szempontból is értékesek voltak. Ez a jelenség a japán katonáknál is tetten érhető volt, ezt például amerikai beszámolókból is tudjuk a második világháború idejéről.
A szabadságharc idején nagyon rossz volt a magyar honvédség fegyverellátása, sokszor idejétmúlt fegyverekkel harcoltak. Mindezek ellenére tudtak eredményesen harcolni az osztrákok, valamint a betörő nemzetiségek ellen, s végül csak az orosz intervenció tudta a honvédséget megtörni.
Gábor Áron rézágyújával kapcsolatban megjegyezte, hogy a rézágyúk rendkívül rossz minőségűek voltak, kb. a harmincadik lövés után felrobbantak, kezelői – rendszerint fiatalok – sokszor felrobbantak az ágyúval együtt. Az osztrákoknak acél precíziós ágyúik voltak.
Nem volt csatadöntő nehézlovasságunk sem. Vértes osztrák lovasság – kb. a tanknak feleltek meg akkoriban – ellen harcoltak az alapvetően könnyűlovas huszárjaink. Legendás szuronyrohamok azért voltak, mert alig volt töltény és lőfegyver is.
Ugyanakkor rendkívül eredményesen harcoltunk a betörő, vad kozákok ellen is. A lovasságunk az erős szablyáival konkrétan levágta a kozákok kezét, miközben vágtáztak.
A tárgyaknak lelkük van – mondta Máday, miközben bemutatta az általa hozott szablyákat, kardokat, pisztolyokat, karabélyokat.
A tárgyakban, történetekben, fegyverekben kell a 48-asok lelkületét keresni – mondta.
A 48-asok lelke a fegyverük volt, sokan inkább kettétörték Világosnál, semmint átadják őket. Mi, magyarok tudunk meghalni a legszebben – zárta gondolatait Máday.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
A Fekete István Szabadegyetem soron következő előadása április 11-én, csütörtökön lesz. Ekkor Bedő Imre, a Férfiak Klubja alapítója beszél majd identitásról és jövőképességről.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
