Az ellenzék komoly gondban van. A kormányellenes tüntetésekkel még mindig tudnak mozgósítani. A felméréseken sem állnak rosszul, ám ha ez így megy tovább, súlyos értékválságba kerülhetnek. Az elmúlt hónapokban ugyanis semmi mást nem tudtak kínálni a választóknak, mint kormányellenes álláspontot, és gyakorlatilag azzal vannak elfoglalva, hogy csúnya rossz kormány kiszorítja a progresszívokat a Čaputová és Heger idején általuk leuralt intézményekből.
Idén év elején azért tartották fenn a kormányellenes tüntetéseket, mert Martina Šimkovičová (SNS) kulturális miniszter elzárta a szivárványos ideológiát hirdető, közpénzekből jól eleresztett NGO-k felé a pénzcsapokat.
Ivan Korčok bukott elnökjelölt kampánya sem szólt másról, mint hogy az ellenzéknek jár az elnöki palota, mert „nem lehet minden a kormányé”, miközben maga Korčok nem ígért mást, mint Ukrajna feltétlen támogatását és a „nehéz döntések” meghozatalát – értsd ezalatt a nyugati követelések teljesítését, az ország versenyképességének leépítését, az energia- és megélhetési válság költségeinek lakosságra terhelését.
Az EP-választásokon megint nem beszéltek másról, mint hogy a progresszív-liberális pártoknak kell győznie, mert Szlovákiának érdeke, hogy Brüsszelben elfogadják a szlovák EP-képviselőket – és Brüsszelben természetesen csak a progresszív képviselőket fogadják el.
A választási szezon elmúlt. A Robert Fico (Smer) kormányfő elleni merénylet miatt a tüntetéseket egy időre mellőzte az ellenzék. Benne volt a levegőben, hogy talán olyan narratívával hozakodnak elő, ami az emberek életével foglalkozik, nem a genderpropaganda sulykolásával vagy Ukrajna feltétlen támogatásával, a jogállamisággal való zsarolással és Magyarország folyamatos szapulásával. Csakhogy nem így lett.
Az ellenzék legutóbbi tüntetései megint csak arról szóltak, hogy a hozzájuk közel álló politikai jelölteket a kormány elmozdította az állami kulturális csúcsintézetek éléről – minő arcátlanság -, illetve hogy elzárták a pénzcsapokat Michal Šimečka PS-es pártelnökhöz közvetlenül kötődő Milan Šimečka Alapítvány és további progresszív szervezetek felé.
A Demokrati ma Jaroslav Naď és Eduard Heger perbefogása ellen küzd, a kormány ugyanis pedzegeti, hogy törvénytelen lehetett a bukott Heger-kormány részéről a szlovákiai MiG-29-esek átadása Ukrajnának. A Slovensko pedig a vakcinabeszerzések miatt aggódhat – bár ott valódi felelőssége az elnöki palota köréhez tartozó Vladimír Lengvarský volt egészségügyi miniszternek van.
Mindezek mellett csak homályos utalásokat hallunk emberi jogokról (értsd: LMBTI-jogokról és propagandáról) jogállamiságról (értsd: Brüsszel befolyásának kiterjesztéséről) és az emberek gondjairól elfeledkező kormányról.
Az ellenzéknek egyetlen szerencséje, hogy a szlovák sajtó döntő része még mellettük áll, és az üres lózungokat a megannyi kommentátor (például a PS elnökének apja, Martin M. Šimečka) szépen egyengeti majd a megszokott módszertan szerint: tényeket és lényeget nélkülözve pusztán érzelmeket gerjesztve támadják a kormányt.
Ez az öncélú politikai elitizmus azonban nem sokáig fog működni. A Markízát az ellenzék már elvesztette, és ha nem is lesz a csatorna kormánypárti, a jövőben aligha fog olyan egyoldalú előnyöket biztosítani a progresszívoknak, mint az elmúlt három évben biztosított.
A Denník N is válságban van. Egyrészt, nem csak a PS, hanem médiaorgánumhoz méltatlan méreteket öltő politikai szereplvállalása miatt a Denník N is elvesztette az elmúlt időszak három nagy választását (parlamenti, elnöki, EP).
Ami azonban még ennél is fontosabb, hogy a kormány leleplezte és köztudatba emelte a Denník N és Šimečka családja közötti kapcsolatot. Ebben sok új nincs, de mégis, más a színezete annak, hogy a progresszívok elnökének apja egy progresszív lapnál dolgozik, vagy annak, hogy a progresszívok elnökének apja tártulajdonos a progresszívok mellett kampányoló lapban.
Márpedig a Denník N kénytelen volt szerdán elismerni, hogy Martin M. Šimečka részvényese a lapot gondozó N kiadónak. Ha ehhez hozzávesszük a Milan Šimečka Alapítvány körüli botrányt, a helyzet egészen kellemetlen lehet a Šimečka-klánra nézve.
Szlovákiai viszonyok között abban sok új nincs, ha a progresszívokat pénzelő ESET vállalat oligarchái egyúttal a progresszívok szekerét toló lapot is birtokolják (50 százalékban). Az azonban teljesen más, ha az egész balliberális párt-média tandem hirtelen egyetlen család kiterjedt vállalkozásának tűnik.
Az oligarchák arctalanok, tudjuk, hogy léteznek, valahol elérhetetlen magasságokban, tengernyi összeharácsolt bankjegycunami mögött.
De Michal Šimečkát és Martin M. Šimečkát ismerik, nap mint nap látják és olvassák őket, arcot tudnak rendelni a névhez és fordítva. És most azt látni, hogy Šimečkáék adófizetők pénzéből tartják fenn azokat a szervezeteket, amelyek az ő projektjeiket valósítják meg, és politikain kívül pénzügyi érdekük is fűződik a progresszívizmus terjesztéséhez.
A fenti összefüggések két legvalószínűbb kimenetele, hogy az ellenzék hamarosan értékválságba kerül, amit nem fog tudni megfelelően kezelni, mert a csökkenni fog az őket preferáló médiumok túlsúlya.
A második valószínű kimenetel, hogy lassan, fokozatosan félre fogják állítani Michal Šimečkát a PS éléről. Részben azért, mert közvetlenül felelős azért, hogy sem kormányt alakítani, sem elnökválasztást nem tudott nyerni, részben azért, mert a fenti körülmények miatt egyre toxikusabb politikus, és részben azért, mert már megvan a progresszív sajtó és erőtér új üdvöskéje: Ivan Korčok.
Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
