Az úgynevezett „zsidó-kereszténység” mint közös pont

Nézzük meg a két fenti idézetet, van bennük egy közös pont. Ádáz harc dúl a Fidesz és a Tisza Párt között a közéletben, Magyar Péter Orbán Viktor kihívójaként jelentkezik be a miniszterelnöki székre, de, mint látjuk, Orbán után ő is igényt tart a "kóserpecsétre". Persze annak tükrében, ahol az ő politikai szocializációja megtörtént, ez nem is meglepetés.

Orbán Viktor filoszemitizmusa, Izrael melletti kiállása közismert. Ez a kiállás teljes mértékben kritikátlan, ezt a palesztin gyermekek halálsikolya és a Gázai övezetben kiontott tengernyi vére sem tudja megzavarni. De éppen ebből a politikai alapvetéséből fakad az úgynevezett "zsidó-kereszténység" fogalma, ami a valóságban nem létezik. Ez egy politikai, mégpedig filoszemita politikai fogalom.

Magyar Péter ügyesebb próbál lenni, és lavírozni egy picit, mert azt jól látja, hogy Európa görög-római civilizációs alappal rendelkezik. De a következő fogalompár, a "zsidó és keresztény kulturális örökség" már nem passzol össze, mint a görög és római. A valódi Európa erkölcsi talapzata a kereszténység. Viszont ez az erkölcsi alapzat egészen más, mint a zsidó vallásé, ezt a kettőt összekapcsolni olyan, mint összebékíteni a tüzet és a vizet. Itt nem holmi "politikai hangulatkeltésről" van szó, ezek teológiai tények.

Melyek ezek a tények?

Az origó Jézus Krisztus és a hozzá való viszonyulás. A kereszténység valamennyi történelmi felekezete azt tanítja, hogy Jézus Isten Fia, aki emberré lett, önként vállalta a kereszthalált, és harmadnapon feltámadt, magára vállalta az emberiség bűneit, és megváltott minket. Kereszthalálával és feltámadásával hitelesítette mindazt, amit tanított. Egy szó, mint száz, a kereszténység azt hirdeti, hogy Jézus Krisztus a megváltó. Ez a keresztény hit alapja.

"Ha pedig Krisztus nem támadt föl, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. Sőt azok is, akik elhunytak Krisztusban, elvesztek. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, szánalomra méltóbbak vagyunk minden embernél" – írja Szent Pál a korintusiakhoz írt levelében (1Kor 15). Az a Szent Pál, aki egyébként már a korai keresztények között is hirdette, hogy nem szükséges előbb zsidóvá válnia valakinek, hogy később megtérhessen. Tehát nagy úttörője volt annak, hogy ezeket az elemeket kivegyék a keresztény gyakorlatból, azt mondta, és aztán ez így is terjedt el, hogy pogányból is lehet keresztény. Nincs szükség "zsidó közvetítésre".

Ehhez képest a zsidó vallás bármely ága, legyen az haszid, ortodox vagy neológ, úgy tartja, hogy Krisztus nem a messiás, ők a mai napig várják azt. Nyilván azt nem szükséges részletezni, hogy kétezer évvel ezelőtt Jézust nem tartották annak, a vallásos zsidóság a mai napig egy kvázi "politikai messiást" vár, aki evilági célokat valósít meg. Jézus azt hirdette, az ő országa nem ebből a világból való, ezt pedig nem fogadta el a zsidóság.

A fentiekből kifolyólag, ha van áthidalatlan teológiai különbség két vallás között, akkor az a kereszténység és a judaizmus. Nem mellékes, apró részletkérdésekben térnek el, hanem fundamentális alapjaiban. Ezt mindenfajta politikai felhang nélkül megállapíthatjuk.

Gondolom, volna még itt egy "ellenérv", hogy Orbán Viktor és Magyar Péter "kulturális örökségről" beszél. Csakhogy a kultúra sem önmagában egy steril valóság, az eredezik valamiből, ráépül valamire, ez pedig ez esetben a lelkiség, a hit, a belső valóság. Keresztény hitrendszerből keresztény kultúra következik. Zsidó hitrendszerből zsidó kultúra következik.

Amikor egy ilyen nagynak és átfogónak gondolt "örökségről" beszélnek, akkor nem fukarkodnak az évszámokkal, ezredéves távlatban gondolkodnak, mint olyanban, amire épül Európa. Csakhogy ha megnézzük Európa kulturális történelmét, művészetét, akkor milyen "zsidó-keresztény" örökséget látunk? A zsidóság századokon át elzárva élt Európában, eleve létszámban elenyésző volt Európa összlakossághoz képest, kultúrájukat zártan őrizték, befelé orientálódtak, mégis hogyan jön ebből ki, hogy hasonló súllyal esnek latba? Ha már itt tartunk, és szigorúan kulturális szinten ragadjuk meg a kereszténységet, az éppenséggel nagyon sok pogány elemet és szokást épített be és töltött meg keresztény tartalommal az egyházi ünnepei közé. No, de zsidót? Ki tud ilyenről tömegében?

Mondanám, hogy teljesen érthetetlen, de nem mondom, mert pontosan értem, mi az oka annak, ha valaki politikusként "zsidó-kereszténységről" beszél. Ettől persze a valóság még nem változik. Úgyhogy arra azért ne számítsunk, hogy Orbán Viktortól eltérően Magyar Péter szót emel például a gázai népirtás áldozataiért.

Lantos János – Kuruc.info