A párkák Párkányban – Juhász R. József performansza a korzón Mészáros Richárd2024. 04. 16., k – 15:07 Párkány |
A koranyári verőfényben, a fürdőváros vasárnap délutáni zsivajában vonul, elegánsan, éjfeketén, megállíthatatlanul és megszólíthatatlanul. Mint egy természeti jelenség, mint egy metafizikai figyelmeztetés, mint egy beteljesült jóslat, mint maga a végzet. Hoppá, de hárman vannak, most látom! A vidám, gondtalan, korzós életképbe pedig abban a pillanatban baljós, komor árnyékok is vegyülnek.
Mert a párkák könyörtelenek és mindent tudnak rólunk, sőt, még az istenek akaratát is bármikor megváltoztathatják. Ők szövik, mérik ki és vágják el az élet fonalát. Nekik egy emberélet csak egy csattintás, nemzedékek élete csak egy másodperc, ők öröktől létezők és örökké működők és örökké mérők, minden sorsot tudók. Juhász R. József, azaz Rokkó legutóbbi párkányi performanszát nézve pedig még az is felmerült a közönségben, hogy vajon leállítható, kizökkenthető-e az idő? Elkerülheti-e az ember a saját végzetét? Beteljesítheti-e a sorsát? Vagy csak akkor, ha tud róla? S ha nem tud róla, akkor is beteljesíti? Egyáltalán, mi az, hogy idő? Sors? Csak örök pillanat van? Szakadatlan jelen? De mégis, születés és elmúlás folytonosságában feszül életünk íve, a párkák fonala is. Meg tudjuk állítani a párkákat egyáltalán? Rokkó performanszában az volt a zseniális, hogy egyszerű, minimalista eszközökkel tudott metafizikát és filozófiát csempészni a sétálóutcára, mégpedig inspiráló ötletességgel, gondolatébresztő akcióban. Jellemzően a közönség is eltérően reagált a performanszra. Volt, aki megpróbált mindig annyit visszatekerni a párkák fonalából, amennyit a művész legombolyított, volt, aki elvágta a fonalat – de akkor ő viszont a levágott darabot mérte ki folyvást, nem lehetett leállítani. S akadt olyan is, aki magát a gombolyagot zárta el…. A legaranyosabb az a bácsi volt, aki csak azért várta a produkció végét, hogy kiderüljön, mi lesz ennek az értelme! Az emberéleteket elvágó ollót viszont a művész még az akció elején lakattal zárta le, a kulcsot pedig elhajította. A régi párkányiaknak pedig jelzésértékű volt az is, hogy a performansz a régi, Bodó-féle nagyvendéglő kinagyított képe előtt zajlott. S hogy sikerült-e megállítani a párkákat Párkányban? Nos, azt nem áruljuk el!
Kiállítás április végén
Azt viszont igen, hogy a Hídőr-házban vasárnap délután többek közt a performanszról mint művészeti ágról is beszélgettek a nézők és a vendégek, Rokkó pedig kiváló borokkal és érdekes történetekkel várta őket, sok humorral és poénnal. A világ ételkülönlegességeiről is szó volt, nemkülönben Rokkó ún. alkotó főzéseiről, melyhez szintén közösség kell, elsősorban, na és kreativitás minden mennyiségben. Juhász R. József április végéig lesz Párkányban és minden vasárnap délután beszélget a közönséggel a Hídőr-házban, végül pedig majd kiállítással búcsúzik a Duna-parti várostól. Április utolsó péntekén és vasárnapján tehát mindenkit szívesen látnak a Hídőr-házban. Már most is vannak ott rendhagyó, Rokkó-féle holmik, például a hangvarrógép, amit e sorok írójának is volt alkalma megcsodálni…. Tényleg, ki tudja, lehet, hogy a párkák manapság már ilyennel dolgoznak.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
