Bár látszatra csak hívőket érint, mégis széles nyilvánosságot is érdeklő vitatéma a nyilvánosan és a bibliai értelemben bűneikben megragadt emberek valamint a hívek közösségének együttélése. Olyan emberekre gondolok, akik amúgy hívők, de pl. elváltak, homoszexuális párkapcsolatban élnek, vagy pornófüggők.
(A cikk képei csak illusztrációk, a rajtuk szereplőknek nincs tudtommal köze a keresztény hithez. Steiner Kristóf és alább Nicole Aniston)
Utóbbiak ugyan nem nyilvánosan bűnösök – életmódjuk kevesek által ismert – de szokásszerűen, víciumként jelen van életükben. A példafelsorolásból is látszik, a helytelen életmód a szexualitáshoz kapcsolódik a vizsgálódásomban. Nem véletlenül: bár rengeteg egyébb súlyos bűn van a rágalmazástól, kibeszéléstől kezdve akár a gyilkosságig, mégis ezekre a bűnfajtákra “ugrunk” rá kollektívan, hiszen egy fontos örömforrással kapcsolatos, mely egyben rendkívül érzékeny is. Sok sebet okozhatunk magunknak és másoknak is helytelen vonzalmainkkal – de egyben sok örömet és lelki “kisimulást” is okozhat ha meg és/vagy kiéljük ezen vágyainkat. Az elfojtás nem az egyetlen megoldás.
Magam is talkoztam olyan – amúgy hindu hitet követő – nővel, aki szexuális hajlamait BDSM közösségekben élte ki – holott az ő hite is szigorú előírásokat tartalmaz a szex megélésére. A példa minden hívő közösségben jelen van. Prostituáltakhoz járó protestáns… lehet hozni a példákat.
Keresztény szempontból az egyedül helyes a szexet a házasságon belül megélni. Azonban ma, amikor olyan törékenyek a férfi-női kapcsolatok, és olyan nagy a szexuális csábítás pl. az online pornóra ha gondolok, ez hatalmas kihívás. Állítólag nem teljesíthetetlen, legalábbis ismerek néhány férfit, aki képes ezt a tisztaságot megtartani, de ők nagyon kevesen vannak. Még házasságon belül is komoly kihívás, hiszen a szexuális vágyak intenzítása, kívánásának gyakorisága jelentősen eltérő lehet a házastársak között. A pornó pedig két kattintásnyira van csak tőlünk.
A homoszexualitás eredete körül élénk viták folynak, úgy tűnik, mind vele született, mind kulturálisan “szerzett” volta mellett vannak komoly érvek. Akárhogy is, köztünk élnek – ha nem is olyan nagyon sokan – akik a saját nemükhöz vonzódnak, és nagyon kemény elvárás velük szemben, hogy egész életükben egyedül éljenek. Maga a vágy ugyanis nem bűn, de a megélése, kiélése igen. Ez minden keresztény felekezetben így van, nem csak a Katolikus Egyházban.
A szexualitás ilyen-olyan, a Bibliai előírásoktól eltérő megélése velünk van, és a keresztény közösségeknek tenniük kell valamit, ha hívő testvéreikkel kezdeni akar valamit, ami krisztusi.
A kihívás hatalmas és szerintem egyetlen megoldása van: a türelem, a bízó hozzáállás. Belátom, ez kemény követelmény, hiszen nem könnyű szembenézni olyan, végülis jogos vádakkal, hogy: “közétek akkor tényleg buzik is járnak?”. Vagy prostituáltak, pornószínészek? Akik hisznek Istenben, szükségük van a hívek támogatására, de életmódjukat nem képesek (remélhetőleg MÉG) elhagyni.
A nyilvánosság a nagyon nagy kihívás, hiszen pornóhasználók, maszturbálók járnak most is a gyülekezetekbe, de az nem köztudott, az megmarad az otthon négy fala között. De ha két férfi kézenfogva megy Istentiszteletre, vagy két nő hasonlóképpen Szentmisére? Esetleg egy társunk, aki szexképeket oszt meg a Facebook profilján, de igénye van az imára és a testvérekre?
A kérdésnek van egy másik vetülete is: mit tehet a közösség, hogy az érintettek elhagyhassák e Biblia szerinti helytelen szokásaikat? Az imát, gondolom, nem kell említeni, ez természetes. Viszont a szelíden intő szónak is van jelentősége. Biztos, hogy a megfelelő embereknek – közeli barátoknak, a pásztornak, papnak legalább egyszer beszélgetnie lenne jó erről az érintettel. Érzékenyen a helyzetre, a témára, inkább meghallgatva, mint kioktatva. Az igazság az, hogy nem csak a gyülekezetre, de a Biblia szerinti helytelen szokás követőjére is jelentős terhet ró ez a közösség. Nyitottnak kell lenni az elhagyására. Az elhunyt Kubinyi Károly gyülekezetében egy leszbikus pár gyógyult ki Isteni csodával a homoszexualitásából. Youtube-on visszakereshető.
Mi van, ha Isten nem tesz csodát – tapasztalatunk szerint általában?
Nos, ide csak azt merem leírni, amire én hajlandó vagyok, példaként is szánva ezt minden minden hitbeli testvérnek. És hosszú idő volt, míg ide eljutottam. Elhordozni a másikat. Türelemmel lenni felé. Meghallgatni olyan történeteit is, melyek sebeznek, mert szerintem helytelenek, bűnösek – de neki örömet nyújtó hétköznapiak. Pl. egy homoszexuális pár egymást szerető történetei (nem a szexuális együttléteikre gondolok.) Akár olyat tenni, ami bűnpártolásnak számíthat, de mégis látom értelmét. Mondjuk a fenti párnak kapcsolati tanácsot adni, amikor párkapcsolati gödörben vannak.
Együtt kell élnünk bűneinkkel és bűnös embertársainkkal, míg végül Krisztus urunk meg nem szabadít majd minden rossztól. Amíg szabadításáért imádkozunk, viszont a tűrés és az egymásért való szenvedés segíthet: szerintem ez a Szeretet maga.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
