Magyarország legfiatalabb egyeteme, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Egerben működik és 2021. augusztus 1-je óta viseli ezt a nevet. A hajdani főiskola egyébként 2016. július 1-jén kapott egyetemi rangot. Kevesen tudják azonban, hogy az intézmény névadója, a Pozsonyban született gróf Eszterházy Károly (1725–1799) egri püspök már 1763 őszén személyesen mutatta be egyetemalapítási tervezetét Mária Teréziának, aki nem adta áldását rá.
Ebben részben az játszott közre, hogy a bécsi udvar elkötelezte magát a nagyszombati egyetem bővítése mellett, ráadásul Selmecbányán beindult egy európai szintű műszaki szakemberképzés, így a Kelet-Magyarországon létesítendő univerzitás nem illett bele az elképzelésekbe. Az már kevésbé ismert, hogy elődje, Barkóczy Ferenc (1710–1765), akit 1762-ben esztergomi érsekké neveztek ki és maximálisan lojális volt a Habsburgok iránt, emellett ő lett magyarországi tanintézmények főfelügyelője, új beosztásában maga is a terv ellen fordult, noha 1761-ben, egri püspökként még egy építészt is felkért, hogy tervezze meg az új egyetem épületeit.
Ennek a pálfordulásnak talán az lehetett az oka, hogy Eszterházy püspökkel több alkalommal is vitába keveredett, nem is annyira oktatási kérdésekben, hanem abban, hogy a magyar katolikus egyház inkább kötődjön a bécsi udvarhoz, vagy – ahogy Eszterházy szorgalmazta – a Vatikánhoz.
Eszterházy a kudarc ellenére további lépéseket tett a létesítendő egyetem érdekében. Számos épülettel gyarapította az 1740-ben alapított kanonok jogi iskolát és 1774-ben már jogot, hittudományt és bölcseletet oktattak itt, sőt próbaképpen három éven át (1769–1772 között) az orvostudományi képzést is bevezették. II. József hatalomra kerülését követően azonban 1784-ben elrendelték a jogi és filozófiai oktatás beszüntetését, a papneveldét pedig Pestre helyezték át.
Eszterházy Károly a kalapos király halála után újraindította a képzést az egri intézményben, amely évtizedeken át aztán líceumként működött, ami egy magasabb szintű középiskolának felelt meg. Sokat tett a város szellemi és anyagi gyarapodásáért, és nagy érdeme volt abban is, hogy az Egri Püspökség 1805-ben érseki rangot kapott.
Maga a püspök egyébként nagy tiszteletnek örvendett nemcsak Egerben, hanem az egész egyházmegyében. Amikor nagy éhínség kínozta az embereket, megnyitotta a magtárakat és szinte az utolsó szemig szétosztotta a gabonát.
Egyszer levelet írt a pápának és így írta alá magát: „Carolus comes Eszterházy, dominus Papae et Mundi”, ami azt jelenti, hogy Eszterházy Károly gróf, a Pápa és a Világ ura. Ott eléggé értetlenül olvasták mindezt, pedig semmi különös nem volt ebben, elvégre Eszterházy gróf Pápa városának az ura is volt, a szakácsát meg történetesen Mundinak hívták. Humora tehát volt.
Eszterházy elvárta, hogy a leendő kispapok valamilyen hangszeren is játszanak. Egy alkalommal három lévai fiú jelentkezett nála, akiket természetesen kifaggatott. „Miféle hangszert tudsz?” – kérdezte az elsőt. – „Én harangozni tudok.” – „Hát te, másik?” –„Én meg orgonaszíjat húzni.” – „És te harmadik mit tudsz?” – „Fütyülni.” – „Nagyon jól van – mondta a püspök –, titeket is jól tudlak használni. Beveszlek benneteket a gyöngyösi szemináriumba.”
A fiúk persze megörültek ennek, de amikor megtudták, hogy miről van szó, azonnal meggondolták magukat és visszasiettek Lévára. A gyöngyösi szeminárium ugyanis nem volt más, mint a koldulóbarátok gyülekezete.
Egyszer a kalapos királlyal sétált Tatán, abban a híres kertben, amelyet kőből kifaragott rémes sárkányok őriztek. Meg is kérdezte az uralkodó: „Ugyan püspök, mondja meg nekem, hol teremnek ezek a szörnyű állatok?” Mire Eszterházy így felelt: „Ott felséges uram, ahol a kétfejű sas.”
Megjelent a Magyar7 2024/12.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
