Elkészült a gödi Gondviselés Háza két új épülete. Emberhez méltó otthonra leltek a magas viselkedési és egészségügyi kockázati lakók. Gödön azt bizonyította a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, hogy mindenáron megőrzik súlyos és halmozottan sérült embertársaik emberi méltóságát, amire ők maguk nem tudnak vigyázni. Számukra új élet kezdődött. Szeptember 24-én adták át a létesítményt.
Még folynak a munkálatok a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) gödi Gondviselés Háza területén, mégis ünnepelnek. Egy szemléletváltás folyamatában vagyunk, melynek az MMSZ úttörője. A karitatív szervezet 2018-ban indította el azt az építkezést, amely új élet kezdetét jelenti súlyos és halmozottan sérült emberek számára. Egy kétszáz fős állami fogyatékosotthon gondozottajai számára épültek kis létszámú lakóotthonok. Az évek során „családi” otthonba költözhettek át a lakók, most pedig a legmagasabb viselkedési és egészségügyi kockázattal élők kaptak méltó otthont. Az egykori Topház Speciális Otthonból az utolsó lakó is átköltözik egy új, emberhez méltó otthonba.
Giflo Péterrel, a közösségi befogadás program szakmai vezetőjével haladunk át a korábbi Topház folyosóján, ahonnan a sokágyas szobák nyíltak. „El sem tudjuk képzelni, milyen volt. Orrvédő nélkül nem tudtunk volna bejönni” – utal Vecsei Miklós, az MMSZ alelnöke a 2017-es állapotokra. Akkor egy brüsszeli székhelyű Validity Foundation (Mentális Sérültek Jogaiért Alapítvány) hívta fel a figyelmet a méltatlan körülményekre. Akkor született egy kormányhatározat, amely átadta az intézményt a karitatív szervezetnek, hogy valósítsák meg a férőhelykiváltást, amihoz forrást is biztosított, két körben: közel hatmilliárd forintot. 2018-ban kezdődött meg az építkezés, melynek eredménye nyolc ház Gödön, Erdőkeretesen, Őrbottyánban, Veresegyházán – mondta el a Giflo Péter.
Az udvaron át jutunk az új épülethez. Néhány fényképpel próbálták illusztrálni a múltat. A két új épületben már várnak ránk a beköltözők, hamarosan felkerülnek neveik a lakások tábláira. Az ajtók még csukva vannak, kezdődik az átadás, ami után a vendégek – köztük Tuzson Bence igazságügyi miniszter, Fülöp Attila gondoskodáspolitikáért felelős államtitkár, Tarnai Richárd, Pest Vármegye főispánja – be is tekinthetnek a lakóterekbe.
Elsőként Giflo Péter mutatta be az új létesítményt. „Az igazi ház a biztonság, a védettség helye, olyan hely, ahol az embert nem érheti baj, amit mindenkinek tiszteletben kell tartania. Ilyen házat kaptak most az évtizedek óta Gödön élő sérült emberek. Egy házat, ahol maguk nyithatják az ajtót, ahol választási és döntési lehetőségeik vannak, ahol önmaguk lehetnek, ahova átléphetnek az ellátotti, gondozotti létből a támogatott lakói életbe” – hangsúlyozta az új otthon jelentőségét.
– fogalmazta meg a program szakmai vezetője.
Morva Emília, a Máltai Szeretetszolgálat közép-magyarországi régiójának vezetője első találkozását írta le a Topházzal. Szavai az udvaron látott képeket felülmúlva fájdalmasan mélyre mentek: „A döbbenettől meg sem tudtam szólalni. Emberekkel találkoztam, akiknek teste csupa seb volt. Többen egymásba kapaszkodva feküdtek a földön. Sokukon ruha sem volt. Artikulátlan hangok, émelyítő szagok jöttek mindenfelől. Az egyik folyosón olyan embereket láttam, akik az egész életüket ágyban fekve kénytelenek tölteni. Fájdalomtól meggyötört testekbe zárt lelkekkel. Még elmutogatni sem tudták, hogy mit akarnak, mit éreznek. Sírni sem tudtam.” Morva Emíliában az a kérdés dolgozott, hogyan hagyja ezt Isten. „A választ ma sem tudom. Csak azt, hogy dolgom, dolgunk van itt.”
Az elmúlt hat évben a lakók nagy része már kiköltözött a Topházból; többüknél apró, de észrevehető fejlődés tapasztalható. A két új házba 48-an fognak költözni. Számukra a támogatott lakhatás nem lehetséges, mert vagy folyamatos egészségügyi támogatásra szorulnak, vagy pszichés, mentális állapotuk miatt nem illeszthetők közösségbe.
A két házban igényes, 21. századi környezet, teljes komfort várja őket. Morva Emília megválaszolja a sokakban felmerülő kérdést: Nem túlzás ez? „Azok, akik önerejükből megfordulni sem tudnak az ágyukban, akik élvezhetik a teraszon a napsütést, megérdemlik, hogy fokozottan figyeljünk rájuk, és emberi méltóságukat, amire ők maguk nem tudnak vigyázni, mi minden áron megőrizzük” – fogalmazza meg hitvallását.
Tuzson Bence igazságügyi miniszter meghatódottságának adott hangot: „mérföldkő a mai nap, amikor azok, akiket nem tekintettek igazi embernek, most emberhez méltó körülmények közé kerülnek. Ez kell hogy legyen a jövő. Az MMSZ megmutatja, hogyan kell segíteni azoknak, akik leginkább rászorulnak. „Arra lehetünk büszkék, hogy képesek vagyunk segíteni azoknak, akik leginkább rászorulnak” – mondta a miniszter. Tuzson Bence köszönetet mondott az MMSZ minden dolgozójának a munkájáért.
– mondta.
Fülöp Attila, a Belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára arról beszélt, hogy Magyarországon csaknem négyezer ember él az MMSZ valamelyik intézményében, ahol gondoskodást, szeretetet kap. Méltatta a szervezet munkáját, és hangsúlyozta a kormány szándékát, miszerint magunk mögött kell hagyni a „személytelen, élhetetlen óriás intézmények” gyakorlatát, és helyettük be kell vezetni a „támogatott lakhatás” modelljét, olyan családias otthonokat, ahol a sérült emberek megkapják életvitelükhöz szükséges gondoskodást.
Az ünneplés a ház megáldásával folytatódott. Kuzmányi István állandó diakónus, a Magyar Kurír és az Új Ember főszerkesztő-igazgatója felhívta a figyelmet az áldás, a benedicere jelentésére, összekapcsolva a felolvasott evangéliumi részlettel.
Megáldani azt jelenti, jót mondani. „A Jóisten ma itt valami nagyon jót szeretne elmondani a gondozottakról, a gondozókról, a máltai munkatársakról, s mindenkiről, aki valamilyen módon hozzájárult a két szép ház megvalósulásához. Jézus nemcsak jót szeretne mondani rólunk és nekünk azokról és azoknak, akik itt arra a gondoskodó szeretetre vágynak, amit itt az intézményben megkapnak, hanem azonosítja is magát velük. Arra kér itt ma mindnyájunkat, mondjunk egymásról is jót, s azt a sok jót, ami itt elkezdődött, azt mindenki folytassa; legyen barátja, társa a Jóistennek” – fogalmazott Kuzmányi István.
A megnyitót követően a látogatók körbejárhattak a két házban. Giflo Péter és Kokas László építésztervező fűzött magyarázatokat a látottakhoz. Hogyan teremtsük meg úgy a biztonságot, hogy közben megadjuk a szabadságot, személyességet és intimitást? – ez vezette a szakmai vezetőt és a tervezőt munkájában.
Az egyik házban a magas viselkedési kockázatú emberek fognak lakni, akik, ha valami nem komfortos számukra, agresszívvá tudnak válni, bántják a társaikat, vagy önmagukat. Elsőként egy belső átriumba lépünk be. Míg korábban egy szobában és a folyosón telt az emberek élete, itt keresték a lehetőségét, hogy szabad eget lássanak, érezzék a szelet, a hóesést, átéljenek egy hajnalt, alkonyatot úgy, hogy mind ők, mind társaik biztonságban vannak – mutatott rá Kokas László, miért alakítottak ki két átriumot.
Egy- és kétágyas szobáik ajtaját arcfelismerő nyitja, biztosítva a személyes biztonságot – magyarázza Giflo Péter. A bútorzat kifejezetten ide készült, masszív az ágy, rögzítettek bútorok, bírják akár a rugdosást, rohamokat. Mindenkinek van szekrénye, ezek polcait úgy alakították ki, hogy ne lehessen rá felmászni. A tévé magasra került, plexit is terveznek tenni elé. Az ágy és szekrény színe összetartozik, így a szín is köti őket a lakóhoz, akik érezhetik, ez a sajátjuk.
A másik házban a lakók egészsége jelent kiemelt kockázatot. Olyanok fognak itt élni, akik korábban a plafont, az ágyuk oldalát látták, most kiláthatnak az ablakon, felültethetők.
Erőss Loránd, az Amerikai úti idegsebészet vezetője, a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének ispotályosa felhívta arra a figyelmet, hogy azoknak a „modern szenteknek”, akik az itt élőket ápolják, szükségük van a méltó környezetre, hogy tudják ezt a munkát végezni. Őket is szolgálják ezek a körülmények. „Nem engedhetjük, hogy kiégjenek az omló falak között” – mondta.
Az átadó végén egy szimbolikus szertartásban zárták le a múltat: az egykori, kilincs nélküli ajtót, amely elzárta a súlyosan sérült embereket, most megláncolták; a lakatok feliratai pedig a Máltai Szeretetszolgálat által képviselt szemléletváltást sürgették: „Méltóság, személyesség, életminőség, önrendelkezés, fejlődés. Semmit rólunk nélkülünk!”
Fotó: Merényi Zita
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
