A gyémántokat a történelem kezdete óta különös becsben tartja az emberiség. Bár ma már ipari célokra is használják, értéküket sokáig az szabta meg, hogy a tulajdonosaik milyen, a drágaságukkal lenyűgöző ékszereket készítettek belőlük. Azonban a gyémántok világának is megvan a maga első osztálya. A legnagyobbak és a legtisztábbak felfoghatatlan értéket képviselnek. Némelyiknek pedig saját története és legendája alakult ki. A leghíresebb kétségkívül a Koh-i-Noor köré szövődött.
A Koh-i-Noor eredete homályba vész. A legvalószínűbb, hogy a mai India területéről származik, az úgynevezett Kollur Mine valamelyik lelőhelyéről, ahonnan a XVI. századtól a XIX. század közepéig számos gyémánt került elő.
Vélhetően ez volt az indiai szubkontinens legtermékenyebb gyémántbányája.
De ez csak a legvalószínűbb variáns, emellett a Koh-i-Noorhoz számtalan más legendát fűznek, amelyeknek jelentős része korábbról származik, mint ahogy a Golconda Szultanátus területén lévő Kollur Mine működött.
Egyes vélekedések szerint már egy szanszkrit irat is említi, ami azt bizonyítaná, hogy a nevezetes gyémánt több mint ötezer éves. Az említett forrásban Syamantaka néven szerepel.
Ezt a feltételezést azonban korántsem mindenki fogadja el, tekintve, hogy ezt követően évezredekig sehol nem bukkan fel a gyémánt neve. Más legendák szerint a drágakövet egy hindu isten küldte vissza a halálból az igaz hitű embereknek.
Egy 1304-ből származó – állítólag szintén a Koh-i-Noorról szóló – feljegyzés olyan elátkozott ékszerként említi, amely, ha férfi tulajdonolja, akkor szerencsétlenséget és különféle csapásokat idéz viselőjére.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
