Halmai Tamás költő, író, irodalmár jegyzetét olvashatják.
Akárha Ady Istenhez hanyatló árnyékát írná újra megszólító melegséggel, jóvátételi bizalommal, s igazítaná magaslati fénybe a komorság dűnéit: Murányi Zita új kötetének már a címe is megragadó. S a szövegvilág maga? A középpontot kereső szabadság versei ezek a központozatlan szabadversek (a tétován és tapintatosan elszórt alig-rímekkel), Murányi Zita poétikai kultúrájának legújabb összegzésében.
Ebben a versvilágban sok a fény (és a fénytelenség: „a belső időben évek óta korábban sötétedik” – zúzmara). Sok a víz, és sok az Isten. Az élet és a lét. Ha kortárs metafizikus versbeszédek közt asszociációsan merészet, a klasszikus toposzokat avantgárd szertelenséggel vegyítőt keresünk, Murányi Zita kötetében tágas otthont találunk.
Már első sorával titkok metaforikájába invitál a kötet: „minden szirom az égés igeragozása” (vérfürdő). Később pedig, ciklusról ciklusra, „a szavak teljessége megidézi / a keletkezés csendjét” (csend); de teológiai tanulságot sem nélkülöz a kapcsolatokra, kapcsolódásokra vágyó versnyelvi magatartás: „az a legszebb csönd ami rólad hallgat” (csönd).
Kezdet és vég nélkül zajlik, álomi monológ gyanánt, a világra kiterjesztett önkommentár: melankolikus magánbeszéd ez, de bibliai utalásokkal („kezemben / az esernyő se nyílik / elsétálok az özönvízig” – esernyő), melyek a napi apokalipszist („most öltözik napfénybe a világvége” – csönd) árnyas, kényszerű öniróniával enyhítik. Naplószerű szólamrenddé állnak össze a sorok; az utcák és utazások hol erdőbe, hol éjszakába vezetnek (egy „egyetemes ősz” [hot dog] védnöksége alatt). Érzelmi benyomások és fogalmi-eszméleti konklúziók kettőséből fejlenek ki a többségükben aránylag rövid, intenzíven vallomásos és látomásosan egzaltált szövegek.
Itt Isten hiányával is bensőséges kapcsolat épül; és természeti képek békéjébe rajzolódnak át az urbánus otthontalanságok.
Az olvasó végül késztetést érez, hogy a lírai énnel összeszövetkezve tegyen kísérletet „megtalálni amit az ég elveszített / közelebb hajolni a fák istenhitéhez” (közelebb).
Murányi Zita: Istenhez emelem az árnyékod, AB ART Kiadó, 2024.
Fotó: AB ART Kiadó
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. június 9-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
