VII. Kelemen pápa 494 éve, 1530. március 7-én visszautasította VIII. Henrik angol király azon kérését, amely az uralkodó házasságának felbontására irányult. A kérdést a Medici családból származó pápa már hosszú ideje halogatta, döntése végül olyan következményekkel járt, amelyek a római katolikus egyház számára a lutheri reformáció után egy újabb csapással értek fel. Anglia elszakadt Rómától, az angol király megszüntette a pápai fennhatóságot országában, saját magát pedig az angol – anglikán – egyház fejévé tette. Az ellentét érdekessége, hogy a két fél akaratának hátterében nem a vallási meggyőződések voltak a lényegesek. Mindkét ember személyes és hatalmi érdekek mentén gondolkodott és hozott olyan döntést, amelynek következményeként egy olyan új vallási irányzat alakult ki, amelyben találunk katolicizmusra és protestantizmusra jellemző sajátosságokat is.
Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes és egyetemi tanár 1517. október 31-én Wittenbergben közzétette nézeteit az egyház megújítása érdekében. A reformátor lépésének következtében megindult vallási, társadalmi, politikai és kulturális változások az öreg kontinens nagy részét érintették. Európa vallási térképét Luther mozgalma átrajzolta, elszakítva a római katolikus egyháztól Észak-Európát, Svájcot és Németország jelentős részét.
A folyamat előzményei a 14. századig, az angol teológus, John Wyclif tevékenységéig nyúlnak vissza, akinek többek között a katolikus hierarchiát és az egyház gazdagságát ostorozó nézeteit később Husz János és követői, a husziták tették magukévá Csehországban. Az előreformátorok mozgalmai után a 16. században a reneszánsz pápák fényűző uralkodása idején megérett az idő a változásokra, Luther egyik római utazása alkalmával az ottani papság laza erkölcsei mondatták vele: „Ha létezik a pokol, Róma afölé épült!”.
A protestáns reformáció a búcsúcédulák árusítása folytán kezdődött el, és vált egy átfogó egyházbírálattá, amelynek kimenetele új vallási irányzatok létrejötte lett. Luther és társa, Melanchton lefektették az evangélikus vallás alapjait, amely mindenekelőtt a hit általi üdvözülést, az egyházi vagyon elítélését, a pápai hatalom megkérdőjelezését és a cölibátus elvetését foglalta magában. A lutheránus vallás német területeken, Skandináviában és a közép-európai régióban, többek között Magyarországon terjedt el. A katolicizmus bírálata és az újfajta gondolkodásmód Svájcban is megjelent, itt Kálvin János munkássága következtében jött létre a városi polgárság vallása, a református irányzat.
A Franciaországból származó vallásalapító jogász tanai az egyházi fényűzés és hierarchia elutasítása mellett hangsúlyozták az eleve elrendelés és a zsarnokság elítélésének gondolatát is. Ez utóbbi, amely gyakorlatilag a hatalmával visszaélő uralkodó elmozdíthatóságáról szólt, különösen vonzóvá tette a vallást annak bölcsője, Svájc mellett Skóciában, Németalföldön, a Kárpát-medencében és a Francia Királyság déli részén. A változások szele Angliát is elérte, a szigetország uralkodója, VIII. Henrik a vallási meggyőződés helyett azonban egészen más szempontok szerint mérlegelte a kialakult helyzetet.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
