A megszokottnál is zsúfoltabb volt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) budapesti, Miklós utcai Integrált Hajléktalanellátó Központjának előtere január 31-én. Férfiak és nők álltak sorban, hogy helyet foglalhassanak azon a széken, melyben szerető törődéssel készítik el új frizurájukat.
Oldalt rövid, hátul egyenes, hölgyeknek frufru, bubifazon, egy kis tupírozás. Frederic Antoine Fadlo mesterfodrász mintegy harminc ember haját vágta, fésülte, igazította az igények szerint. Ingyen. Önkéntesen. Mert neki ez jelenti a boldogságot. Vele tartott munkahelye, a Fifth Avenue Fodrászat és Szépségszalon tulajdonosa, Budai Zsuzsanna is, aki manikűrre és gyógypedikűrre várta alkalmi vendégeit a nappali melegedő fürdőjében.
Egy szép frizura és mellé néhány kedves szó, bátorító mosoly nem csak külsőleg frissíti fel az embert. Az ápolt megjelenés, melyet lépten-nyomon dicsérő szavak kísérnek, erősíti az önbecsülést, növeli a magabiztosságot. Erre mindenkinek szüksége van. Frederic Antoine Fadlo fodrász szerint is így van, és harmincévnyi tapasztalattal azt vallja, ugyanarra vágyik az orvos és a hajléktalan ember is, amikor beül hozzá a székbe: míg a hajukat vágja, a lelküket építi. Ezzel a céllal érkezett a libanoni származású szakember a hajléktalan embereket ellátó a Miklós utcai intézménybe is január végén.
A Máltai Szeretetszolgálattal egyik vendége, Viszoczky Emese, a karitatív szervezet munkatársa révén került kapcsolatba, aki el is kísérte a melegedőbe, és egész nap tolmácsként segítette az önkéntes fodrász munkáját. Frederic ugyanis csak angolul, franciául és arabul beszél, de mint azt a nap folyamán megtapasztalta, elég a mosoly és a nyitottság, hogy megértsék egymást a hajléktalan emberekkel. Volt, aki fotón mutatta meg, milyen hajat szeretne, más teljesen rábízta magát a fodrászra, döntse el ő, mi állna jól neki.
A Máltai Szeretetszolgálat óbudai központjában Nagy Ágnes szociális munkás rendszeresen ápolja a nappali melegedőbe érkező hajléktalan emberek haját. Eredeti szakmája mellett elkezdte a fodrászképzést, éppen azért, hogy ezzel is többet adhasson a hozzá forduló embereknek. „Ha összegyűlik néhány ember, akik kérik, hogy vágjam le a hajukat, akkor megbeszélünk egy szombat délelőttöt, és kialakítunk a fürdő előterében egy kis fodrászszalont. Alkalmanként néhány tanulótársam is csatlakozik hozzám. Én még csak most tanulom a szakmát, nem vagyok annyira profi, mint Frederic, de szívesen jönnek hozzám is. Amikor megtudták, hogy jön hozzánk egy jó kezű fodrász, szinte azonnak megtelt a táblázat reggel kilenctől délután kettőig.”
A hajléktalan emberek számára kevés lehetőség kínálkozik arra, hogy eljussanak fodrászhoz, vagy beülhessenek egy szépségszalonba. „Ha szívesen is látnák őket ilyen helyen – hiszen sokakról, akik itt laknak nálunk, nem mondaná meg senki, hogy hajléktalanként élnek –, nem tudnák megfizetni, mert már egy egyszerű férfi hajvágás is ötezer forint. Egymásnak szokták vágni a hajukat, géppel legtöbbször, de nekik is jólesik, ha egy igazán jó fazont készít el nekik egy szakember. Ezért megragadnak minden lehetőséget, amikor önkéntes fodrászok érkeznek hozzánk.”
Frederic Antoine Fadlo egy éve érkezett Libanonból Magyarországra. Azért jött, hogy itt a lehető legtöbbet dolgozzon, keresetét pedig hazaküldje családjának. Ezt is teszi Budai Zsuzsanna szalonjában, ahol több hozzá hasonlóan külföldről érkezett szakemberrel dolgoznak együtt. Szabaddá tette ezt a napját, és önkéntesként érkezett az intézménybe, hogy örömet okozzon a hajléktalan embereknek. „Ez az igazi boldogság számomra, amikor másnak örömet szerezhetek. Keresztény ember vagyok, és Jézus azt mondta, aki a legkisebbek közül egynek is jót tesz, azt nekem teszi.
A fodrász mintegy harminc ember haját igazította meg a nap folyamán. Azt vallja, ha magabiztosságot tud adni az embereknek egy szép hajjal, akkor segít nekik önmaguk elfogadásában. „Ha nem szereted magad, nem tudsz szeretni másokat. A béke azzal kezdődik, ha szereti magát valaki, mert akkor tud másoknak is szeretetet adni. Harminc éve dolgozom fodrászként. Sohasem azt néztem, hogy mennyit tud fizetni egy vendég, hanem hogy én mennyit tudok hozzá tenni az önbizalmához, ahhoz, hogy jobban elfogadja magát, újra szépnek lássa magát, és újra szeretni tudja magát.”
A vendégek közül többen sírva köszönték meg Frederic Adlonak az új frizurájukat. Császár Katinka, aki néhány hete van a Miklós utcai máltai központban, nagyon örült a lehetőségnek; mint mondta, korábbi fodrásza sem készítette még el ilyen jól a haját. „Egyből összebarátkoztunk Frederic-kel, szelfiztünk, jókat nevettünk és a végén azzal engedett el, hogy »just belive yourself«, vagyis higgy magadban. És nagyon szépen dolgozik; csúcs, amit a hajammal művelt, sztárnak érzem magam.”
Egy másik hölgy, aki ősz óta él hajléktalanként, szintén hálatelt örömmel mesélt az alkalomról, ami a legjobbkor jött neki. „Nagyon szép lett a hajam, és itt volt egy fotós is, aki készített rólam néhány portréképet, amit hozzátehetek az életrajzomhoz. Munkát keresek, amihez itt a nappali melegedőben kapok segítséget. Eddig kockás lapra kézzel írottan adtam be a jelentkezéseimet, itt viszont használhatom a számítógépet, és segítenek megírni az életrajzomat, a kísérőleveleket, és most már egy szép fotóm is lesz hozzá. Harminc év szolgálati idő után vesztettem el a munkámat, és nem sokkal később hajléktalan lettem. Ellopták a holmimat, a telefonomat, az irataimat, de bízom az Istenben és abban, hogy ebben a nehéz helyzetben is megsegít.”
Budai Zsuzsannához gyógypedikűrre és manikűrre érkezhettek, akik feliratkoztak a listára. A melegedő fürdője előtt kialakított részen várta a vendégeket, akiknek nemcsak leápolta a kezét és lábát, de tanácsokkal is ellátta őket, hogyan gondozzák a hajléktalanság körülményeitől kialakult bőr- és körömproblémáikat. Frederic lelkesedése hozta őt is a Miklós utcába. „Fredi nagyon jótét lélek, már többször említette, hogy szeretne jönni hajat vágni ajándékként, ingyen. És amikor mondta, hogy ezt a napot szabadon hagyja, hogy ide jöhessen, akkor úgy döntöttem, vele tartok. Dolgoztam szociális otthonban, mielőtt megnyitottam a szalonomat, úgyhogy számomra nem volt idegen ez a közeg. Itt lehetnénk éjjel-nappal, mert szükség van erre, amit mi adhatunk. Sok problémás lábat ápoltam ma le, de tudom, hogy ez nagyon kevés. Viszont nem tehetjük meg, hogy ezt a keveset ne tegyük meg az emberekért.”
Délután két óra jócskán elmúlt, mikor az ideiglenes szépségszalon bezárt a Miklós utcai melegedő előterében. Frederic Antoine Fadlo és Budai Zsuzsa megígérték, visszajönnek néhány további szakemberrel kiegészülve, hogy még több ember érezhesse szépnek és ápoltnak magát.
A vendégek minden haj- és körömvágás végén egy nagy öleléssel vagy meleg kézszorítással, hálálkodva búcsúztak, amire Frederic csak azt mondta: nem az övé az érdem. „A képességemet és tudásomat Istentől kaptam, és nem csak azért, hogy pénzt keressek vele. Minél többet adok másoknak, annál többet ad nekem a Jóisten, ezért is mondom mindenkinek, hogy ne nekem köszönjék meg, hanem neki.”
Szerző: Parák Eszter
Forrás: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
Fotó: Kovács Bence
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
