Attila halála után hamarosan széthullott a hun birodalom.
Hiába fogadkoztak a temetéskor fiai: Aladár, Ellák és a legkisebb és legkedvesebb, Réka fia Csaba.
Alighogy sátraikba tértek, megkezdődött a viszálykodás Attila kardjáért – a hatalomért.
S a hunok, akiket az ellenség egyetlen csatában sem tudott legyőzni, elemésztették egymást: Aladár hívei azokat, akik Ellákot akarták Attila utódjának, Ellák hívei azokat, akik bátyja mellett fogtak fegyvert, s mindkettő Csaba népét is, hiszen róla mondotta volt a jóslat, hogy Attila halála után ö lesz a hunok megmentője.
***
Feldúlt szálláshelyek mutatták az utat, ahol a fejedelemfiak egymást pusztító seregei elhalad- tak: üszkös maradványai a korábban virágzó élet-
nek. Halomra ölt nők, gyermekek, szétkergetett csordák, nyájak mindenfelé.
Végül a harcokban Aladár is, Ellák is elesett.
Maroknyi hívével egyedül Csaba tudott elmene- külni a fellázadt rabszolganépek elöl.
Keletnek indult, ahol a hun hagyomány szerint valamikor őseik is laktak, s ahol bizonyára még élnek Hunor testvérének, Magornak ivadékai.
Csaba maradék seregével együtt menekült a maradék asszonynép s a gyermekek, akik közül a nagyobbacskák már lóháton ülve segítettek terel-
getni a megmaradt állatokat a had nyomában.
Így érkeztek Erdély hegyes-völgyes tartományába, ahol aztán az üldözök nyomukat veszítették.
De már erősen megfogyatkozott a hun nép is, fáradtak, elgyötörtek voltak.
Letáboroztak hát, lovaikat, barmaikat megitatták a Küküllő vizében, aztán
felverték sátraikat a folyó-közeli lankákon.
Évek jöttek, évek mentek.
A hunok maradékai megnyugodtak.
Itt zordabb volt ugyan az éghajlat, mint a Duna-Tisza közén, de volt fa, amiből házat lehetett építeni s tél idején oda behúzódni.
A folyók-patakok lankáin, az erdők tisztásain pedig a jószágnak is került legelő.
Csaba azonban mindegyre visszaemlékezett a jóslatra, s egy szép napon úgy döntött: a fegyverforgató nép egy részével továbbindul kelet felé,
hogy Magor ivadékait segítségül hívja, s visszaszerezze Attila örökségét.
– Én most elindulok tovább, napkeletre – mondotta -, hogy testvéreinkkel együtt térjek vissza.
Te pedig addig, jó népem, itt székelj!
És ha valami baj történne, csak küldjetek utánunk, tüstént itt leszünk.
Azzal útra kelt.
Az itt maradt nép nem sokáig élhetett békességben: a hunok által egykor leigázott népek felfedezték szálláshelyeiket és haddal támadtak rájuk.
Csabát a Kárpátok koszorúján túl érte utol a futár.
Tüstént visszafordult és szétverte az ellenséget.
Másodszorra már a Dnyeszteren túlra kellett utána nyargalnia a vészhírt hozó lovaslegénynek.
Csaba most is idejére visszaérkezett, s ezúttal az utolsó emberig levágta a békés szálláshelyeket dúló ellenséget.
Sok-sok esztendő telt el azután.
Akik gyermekként jöttek ide Csabával a Duna-Tisza közéről, ősz hajú, ősz szakállú vének lettek.
Az ö gyermekeik őrizték már a jószágot a legelőkön, s az ö unokáik
hancúrozásától volt hangos a szállások környéke.
A békés életet azonban egyszer csak újabb ellenség zavarta meg.
A nép, amely Csaba eltávozása után ,,székely”-nek kezdte nevezni magát,
megint fegyvert fogott, de hiába küzdött hősiesen élete és javai védelmében, az ellenség túlerejével szemben ez mind kevésnek bizonyult.
– Segíts, Csaba vezér!
– kiáltott fel ekkor az égre az egyik öreg.
A kiáltást felkapták a szelek, s vitték napkelet felé.
S ott egyszer csak nagy zúgás támadt. Nem a földön, amerre Csaba és vitézei elmentek, hanem a levegőégben.
Csaba tért vissza rég elhullott vitézei élén.
Az ellenség azonban számosabb volt, mint eddig bármikor.
S a székelyek a visszatérő Csaba királyfival együtt sem bírtak vele.
Még szerencse, hogy közben lebukott a nap a hófödte távoli hegyek fölött, s
fekete éjszaka borult a csatatérre.
De mi lesz holnap?
Hadúr azonban segítségére sietett népének: megjelent Csabának álmában azon az éjszakán.
***
– Holnap, napfölkeltekor – mondta – vedd az íjadat s lődd ki kelet felé az első nyílvesszőt.
Ahol földet ér, ott találsz egy vérvörös levelű füvet: Forrasztófü a neve.
Annak levelével érintsd meg az elesett harcosok sebét.
Azok pedig tüstént életrekelnek, s testüket többé nem fogja fegyver.
Így is történt.
Mire a nap a fák hegyébe vágott, talpon állott a forrasztófűvel feltámasztott had.
Szét is verték az ellenséget, hogy hírmondója sem maradt.
Csaba pedig úgy távozott, ahogy jött.
De lovainak patkónyoma ott maradt az égbolton: apró csillagok milliárdjainak sora mutatta útját kelet felé.
A nép azóta is Csaba Útjának vagy Hadak Útjának nevezi ezt a csillagívet, amely tiszta időben ott ragyog ama föld fölött, ahol Csaba népe székel.
Magyar Tudat
Megosztás
The post A Hadak Útja – Csaba királyfi csillagösvénye appeared first on Magyar Tudat.
Related posts:Ma 6 éve lépett Csaba királyfi Csillagösvényére Csurka István UTOLSÓ BESZÉDE SZEGEDEN – KIÁLLÁSA ORBÁN VIKTOR MELLETT /részlet/ „A…ATTILA HUN KIRÁLY óriási szobor-csoport EMLÉKMŰVE Ausztriában Miért hallgat a “pártatlan” liberális, – de sajnos jobboldali –…Hallottad-e hírét Thelekessy Imrének, a vitéz várkapitánynak ? Nehéz század, mohácsi vésszel, kettős királyválasztással sújtott korszak. Mint nemzet…
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
