A felvidéki magyarok kitelepítéséről emlékeztek meg Komáromban

A felvidéki magyarok kitelepítéséről emlékeztek meg Komáromban

A Magyar Szövetség komáromi szervezete tegnap délután megemlékezést tartott a felvidéki magyarok kitelepítése tiszteletére és emlékére a Meghurcoltak emlékműve előtt. A megjelentek gyertyagyújtással emlékeztek meg a nemzetrészünket ért sérelmekről. A megemlékezésen közreműködött Naňo Nimród, a Selye János Gimnázium diákja.

Andruskó Imre, a párt országos elnökségének tagja három fontos dátumot emelt ki. Az 1945. április 5-i kassai kormányprogramot, amely kimondta a magyarok és németek kollektív bűnösségét. Majd ’45 júniusában a potsdami konferencián a nagyhatalmak nem engedélyezték a magyarság egyoldalú kitelepítését, „csak” a lakosságcserét, mondta, ám hozzátette, óriási aránytalanságokkal ment végbe a lakosságcsere.

Iván Tamás, a párt helyi szervezetének elnöke beszédében hangsúlyozta, 1945 és 1946 telén mintegy 40 ezer felvidéki magyart deportáltak fűtetlen marhavagonokban a csehországi Szudéta-vidékre. Megemlítette a reszlovakizáció tényét, amelynek során 423 ezer megfélemlített magyar adta be kérvényét, és a hatóságok 327 ezret nyilvánítottak közülük szlováknak. „Ők voltak a csehszlovák állam szerint azok a szlovákok, akiket az évszázadok alatt a magyar nyomás hatására elmagyarosítottak. A gyakorlatban jól tudjuk, hogy nem erről volt szó, hanem a felvidéki magyarok elnyomásáról és megfélemlítéséről” – fogalmazott.

Hírdetés

„Ami 77 éve a népünkkel történt, az borzasztó. Ez egy olyan trauma, amely majdnem minden családban máig él” – jelentette ki Iván Tamás, aki hangsúlyozta, megbélyegezték a magyarokat és „mind a mai napig félelmet kelt a megaláztatás, mind a mai napig az identitás része a megtört lélek, és a kisebbrendűséget csak a biztos együttérző összmagyar néplélek ölelése oldja és érti”.

Zárógondolatként elmondta, nem felejthetünk, emlékeznünk és emlékeztetnünk kell. „Kapaszkodjunk egymásba, a közösségünkbe, ahol értjük és megértjük egymást. Ezzel együtt velünk van az emlékezés, hogy tartozunk valahova. Ne feledjük, együtt bármire képesek vagyunk, de külön-külön gyengék!” – fogalmazott.

(Szalai Erika/Felvidék.ma)


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »