Vajon hogyan élik meg a csallóközi zenészek a húsvéti ünnepeket? Ragaszkodnak-e a hagyományokhoz, a régi szokásokhoz, vagy másképp zajlik az ünnep? Van-e közöttük olyan, aki ilyenkor is „szolgálatban” van? Milyen volt a húsvétjuk egykoron és milyen most? Akad-e valamilyen érdekes húsvéti történetük? Kérdéseinkre számos zenei műfaj csallóközi képviselője nyilatkozott kötetlenül. (Írásunk első részét aktuális lapszámunkban olvashatják Dóka Zsuzsával, Kevický Tündével, Németh Imrével és Puss Tamással.)
Iván András, a Pósfa zenekar vezetője:
Minden éven megfogadom a szigorúbb negyvennapos böjtöt, de a mozgalmas napok mellett ezt nem mindig tudom teljes mértékig betartani. Nem adom fel, csak azért sem, jövőre ismét nekiállok. Míg ministráltam, aktívan vállaltam felolvasói és egyéb szerepet a húsvéti ünnepi szentmiséken, mára inkább a karzatról énekszóval segítek. Mivel nem én vagyok otthon a konyhatündér, a húsvéti ételekből leginkább a zöldcsütörtöki spenót és a zöld ételek azok, amelyek hirtelen eszembe jutnak, ill. a füstölt sonka és torma, amivel húsvéthétfőn a locsolás után fogadtak bennünket.
Míg legények voltunk, a fivéreimmel és egy-egy baráttal jártunk locsolni az utcabeli lányokhoz, barátnőkhöz, rokonokhoz, egymás barátnőit is megöntöztük. A barátnőmnek – a későbbi menyasszonyomnak és feleségemnek – igyekeztem minden éven más, lehetőleg nem csak egyversszakos locsolóverset „költeni”. Nős fejjel pedig már inkább csak a szűk családi, rokoni körben locsoljuk meg a lányokat, asszonyokat, a feleségem pedig – locsolói örömére – azóta is hagymahéjjal festi, és gyönyörűen, viasszal hímezi a húsvéti tojásokat. Régen még zártabb közösségnek számított egy falu és jobban is ismerték egymást az emberek. Ez mára sokat változott és egyre inkább változik, s többek között ez is hozzájárul a locsolkodásnak, mint ősi népszokásunknak az elhagyásához.
Leginkább a mai „tökös” legényeken és a nem pont húsvéthétfőn wellnessezni járó leányos félen múlik, fenntartják-e ezt a népszokást.”
Mint népzenésszel, velem ez még nem történt meg, de valamikor a húsvéti köszöntők és locsolók zenészeket is fogadtak és zeneszóval járták a házakat. Néhány néptáncos baráttal már felvetettük, hogy jó lenne feleleveníteni húsvéti hagyományunknak ezt a részét is – lehetőleg minél több helyen. Erre örömmel biztatunk másokat is.
Gaál Zöld Ágnes zenepadagógus, kórusvezető:
Katolikus családból származom, így számomra a húsvét is legalább olyan fontossággal bír, mint a karácsonyi ünnepkor. Gyerekként nagymamámmal ellátogattunk a szentmisékre, zöldcsütörtökön zöld színű ételt fogyasztottunk, nagypénteken pedig böjtöt tartottunk. Húsvétvasárnap együtt ünnepelt a család, hazaérkezvén pedig készültünk a locsolók fogadására. Húsvéthétfő reggelén az első locsolónk mindig az apukánk volt. Akkoriban egymás kezébe adták a kilincset a locsolkodni vágyó fiatalok és idősek,papíron vezettük a lakásunkban megfordult locsolók névsorát. Mivel hárman vagyunk lánytestvérek, így apu egyedül járta körbe a családot és ismerősöket. Kétgyermekes családanyaként én is szeretném továbbadni gyermekeimnek a húsvéti hagyományokat.
Kislányommal ünneplőbe öltöztetjük otthonunkat, sokat olvasunk a témában, részt veszünk a községünk baba-mama klubja által szervezett húsvétváró családi délutánján és a tojásfestés sem maradhat ki a sorból. Kisfiam számára is különleges lesz ez a húsvét, hiszen először fogja apukájával meglocsolni a rokonság és ismerősi kör hölgyeit.”
Bízom benne, hogy jövőre már nemcsak a huncut szemeivel, hanem egy szép locsolóverssel is ki fogja érdemelni a lányoktól a várva várt piros tojást.
Hervay László „Enosz”, a RAF-II és az E.T. Band zenekarok énekese:
Valójában mi már március 28-án elutazunk egy baráti társasággal Pribylinára, Liptóba, de 30-án hazajövünk, mert este a nagymegyeri Big Man Pubban már muzsikálunk mindkét zenekarral. Vasárnap természetesen már készülődünk a húsvétra, ilyenkor anyuékhoz indulunk egy ünnepi ebédre, hétfőn pedig szigorúan megyünk megöntözni a rokonságot édesapámmal, aki április 26-án lesz 82 éves. Míg neki kedve van hozzá és bír, addig biztosan megyünk minden évben. Unoka sajnos még nincsen, de bízom benne, hogy jól alakulnak a dolgok, és jövőre már ő is jön velünk. Ami a húsvéti menüt illeti, általában hagyományos vasárnapi ételek kerülnek az asztalra: anyunál húsleves, kirántott hús, grillcsibe vagy kacsa. Hétfőn ezekhez társul a húsvéti füstölt sonka, a kolbász, a szendvicskenyér és nem maradhat el a piros tojás sem.
Mi szolid öntözők vagyunk, akik parfümöt viszünk magunkkal és csak finoman hintjük a lányokra, asszonyokra.”
Remélem, azt azonban már nem érem meg, hogy az öntözésért kapott húsvéti tojás LMBTQ-színekben pompázzon.
Tóth Katalin, énektanár, a Black & White zenekar énekese:
A húsvéti ünnepek és a szünet alatt szeretnék minél több időt tölteni a gyerekeimmel, hiszen a hétköznapok gyorsan telnek, mindenki teszi a dolgát. Szeretet és nyugalom, ami jellemzi ezeket az ünnepnapokat is. Elmegyünk majd együtt sportolni, túrázni, sétálni, játszunk.
Pár éve jött az ötlet egy térkép készítéséhez, melyet megkapnak a gyerekek húsvéthétfőn és ennek alapján keresik az egész udvaron elbújtatott csokitojásokat, csokinyuszikat és apró ajándékokat; ezt nagyon szeretik.”
Félix fiam persze édesapjával útra kel meglocsolni a hölgy ismerőseit, nehogy elhervadjanak.
Strieženec Alex „Gyökér” dobos, a Deja Vu jazz zenekar vezetője:
A családunkban régebben mindenki külön járt locsolkodni, én néha csak a kisebbik fiammal, Matyival jártam, mikor még kicsi volt. A nagyobbiknak, Dávidnak a gimnáziumban volt egy baráti köre, ők mindig együtt jártak öntözni. Manapság azonban úgy van, hogy valamelyik fiú, aki máshova megy, az engem fölvesz a kocsiba. Ennek az az előnye, hogy koccintani is tudok azokkal, akiket megöntözök. És akkor Somorjáról elutazunk Szerdahelyre. Most már azért nem olyan széles a rokonság, úgyhogy Szerdahelyen van néhány ember, aztán uzsgyi vissza. A nővérem jut majdnem a végére, ami után már csak Dávidék rokonaihoz megyünk. Az asztalon húsvétkor mindig sonka és majonézes saláta van feltálalva. Bevallom, ezt csak kétszer készítek egy évben, húsvétkor és karácsonykor. De néha csalok, mert Pick-szalámit is eszem hozzá.
Amikor nagyon kicsi voltam, a nagymamámnál voltam mindig. A ribizlibokrokban fészket csináltak, és abba rakták az ajándékokat, a tojást, a csokoládét, ilyesmit, és mindig meg kellett találnom, föl kellett fedeznem, hogy hol van.”
Ez talán a legrégebbi emlékem.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
