Egészen elképesztő tüntetésekre került sor az elmúlt héten. Nemcsak Pozsonyban, de Nyitrán is az utcára vonultak azok az emberek, akik a háború befejezéséért, vagyis az ő értelmezésük szerinti „békéért” tüntettek.
Orosz és szovjet zászlókkal tüntetni a békéért, és a háború befejezésért nagyon is egy furcsa jelenség. Azért is tartom ezt abszurdnak, mert azért az Oroszországért álltak ki, ahol bármiféle tüntetés, vagy demonstráció elképzelhetetlen, a tüntetés következménye akár börtön is lehet.
A múlt heti demonstrálók képviselői szerint a béke akkor valósulna meg, ha Putyin háborús missziója teljesül. Nehéz megérteni az ő érveiket. Miért is jó az, ha az oroszok győznek? És egyáltalán milyen amerikaiaknak kell hazamenni? Mert sokszor azt a narratívát halljuk, hogy a háborút az amerikaiak gerjesztik és nekik kéne kivonulniuk.
A probléma azonban sokkal súlyosabb, mint gondolnánk. Sokan azzal sincsenek tisztában, hogy Szlovákia, ahogy más európai ország, a NATO tagja, így természetes az Egyesült Államokkal való szövetség.
Ugyanakkor nemcsak az alapvető geopolitikai ismeretek hiányoznak, de sok ember azzal sincs tisztában, hogy több ezer ártatlan civil ember hal meg a háborúban. Ők ugyanis azt mondják erre, hogy a média és az amerikaiak azok, akik gerjesztik a feszültséget, az emberáldozatokat pedig a sajtóban felnagyítják.
Érdemes megemlíteni egy érdekes jelenetet is, amely a pozsonyi tüntetés során játszódott le. A mikrofon elé kiállt egy fiatal férfi, aki azt mondta, hogy orosz nemzetiségű, és éveken keresztül élt Oroszországban. A tömegtől azt kérdezte, hogy valódi békét akarunk-e? A tömeg mindaddig egyetértett a férfi szavaival, amíg az elő nem húzott egy ukrán zászlót, és azt kiáltotta: Támogassuk Ukrajnát, dicsőség Ukrajnának!
Az emberek hirtelen megnémultak, a nagy egyetértés indulattá és gyűlöletté alakult át. Jogosan merül fel a kérdés, vajon érdemes párbeszédet folytatni ezekkel az emberekkel, vagy ők már egy alternatív valóságban élnek?
Kanti idealistaként én még mindig abban bízom, hogy fontos a párbeszéd, ha egy jó eszmecserét folytatunk, akkor annak van eredménye. Persze az is lehet, hogy tévedek, és ezeket az embereket mások világosítják fel.
A felvilágosító „próféták” pontosan ismerik a tényeket, de ők tudatosan az alternatív világ narratíváit kommunikálják. Azért, mert válsághelyzetben könnyű kialakítani egy ellenségképet, amelyre minden rá lehet fogni, a gyűlöletbeszédet pedig erre lehet építeni: mindenről Amerika tehet!
Az ĽSNS-es Marek Kotleba, Marián Kotleba testvére Nyitrán pontosan így szónokolt. A ruszkik haza helyett a jenkik haza kiáltás hangzott el a szájából. Az ehhez hasonló szélsőséges politikusok tudatosan vezetik félre az embereket. Azért teszik, mert tudják, hogy az elégedetlen és kiábrándult emberek számára ők egyfajta messiásként és megváltóként léphetnek elő.
Csakhogy míg az elégedetlenek tábora egyre bővül, addig a társadalmunk tovább polarizálódik. Ők pedig elég meggyőzően szónokolnak.
A szélsőséges politikusok jól tudják, ha elég hangosak, akkor elhiszik, hogy az igazság és a hatalom náluk van! Nagy kihívás előtt tehát a szlovákiai társadalom.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
