Ma volna nyolcvanéves Makovecz Imre, a magyar organikus építészet stílusteremtő alakja, a Kossuth-díjas, Corvin-lánccal kitüntetett építész, ebből az alkalomból őelőtte tisztelegnek az életműve köré épülő, évek óta futó Héttorony fesztivál ma esti zárókoncertjén.
Már maga a fesztivál is egy hosszabb időn át tartó főhajtás, emlékezés mindarra, amit a Makovecz-örökség jelent, a záróhangversenyt azonban kifejezetten a nemzetközi téren is elismertnek számító építésznek ajánlják. A Héttorony Makovecz Imre talán legismertebb művéről, az 1992-es sevillai világkiállításra tervezett magyar pavilonról kapta a nevét, amely egy templomhoz is hasonlítható; héttornyos épület bárkaszerűen bordázott, fa tetőzetrendszerrel, üvegpadlóval, közepén egy tölgyfával, tornyokba zárt harangokkal, utóbbiak a nándorfehérvári diadalt ünnepelték, a csónakforma pedig az Újvilág felfedezésének 500. évfordulójára emlékezett. A pavilon szinte azonnal nemzeti jelképpé vált. Tíz évvel később ennek az épületnek a szellemi alapjain indult el az első fesztivál.
Idén a Fonó Budai Zeneházból indult a program a születésnapra fókuszáló konferenciával, majd Erdélyt, Kárpátalját, Szlovéniát végigjárva a Zeneakadémián zár. A két részből álló hangversenyen ma este Arvo Pärt Lamentate című műve szólal meg elsőként az építész karmester fia, Makovecz Pál vezényletével a Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar előadásában.
A szünet után a fesztivál művészeti vezetője, az Etnofon Zenei Társulás vezetője, a világzene egyik korai hazai elindítója, Kiss Ferenc alkotása hangzik el A Holdudvarház dalai – Etnofónia címmel. Ez a darab arról szól, hogy Isten a magyarországi szegénységet, fájdalmat és sok bánatot látva egy éjjel úgy döntött, felviteti a Kárpát-medencét a Holdra, hogy az emberek szálljanak magukba, javuljanak meg. E mesebeli ház muzsikáját rekonstruálja a több tételes zenemű.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben is megjelent. A megjelenés időpontja: 2015. 11. 20.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
