Ferenc pápa luxemburgi és belgiumi apostoli útja kapcsán a Vatikáni Rádió a Leuveni Katolikus Egyetem történetét is ismertette; a hatszáz éves intézmény számunkra azért is különlegesen fontos, mert 1922-ben itt bukkantak rá egyik első nyelvemlékünkre.
V. Márton pápa 1425. december 9-én adta ki a Sapientiae immarcessibilis (Hervadhatatlan bölcsesség) kezdetű bulláját, amely mintegy válaszként született a Brabanti Hercegség fővárosa, Leuven; IV. János, Brabant hercege és a város papsága kérésére, melyben egyetem alapításáért folyamodtak az egyházfőhöz.
Kezdetben az egyetem négy karból állt: bölcsészettudományi, kánonjogi, polgári jogi és orvosi karból. Hét évvel később, 1432-ben a pápa engedélyezte a teológiai fakultás létrehozását is. Alig egy évszázaddal alapítása után az egyetemnek már mintegy kétezer hallgatója volt, és köztük oly nagy elmével is büszkélkedhetett, mint a jeles Rotterdami Erasmus, aki 1516-ben Leuvenben jelentette meg angol humanista barátja, Morus Tamás Utópia című híres művét. Egy évvel később ő alapította meg a leuveni egyetemen, „az új tudás európai iskolájában” a Collegium Trilingue-t, a háromnyelvű kollégiumot a görög, a latin és a héber nyelv tanulmányozására.
mely mostanáig több mint 2,5 millió egyetemi hallgató külföldi tanulmányait tette lehetővé Európában, köztük sok magyar diák leuveni tanulmányait is.
Az egyetem tanárai jelentős részt vállaltak a reformációra adott mértékadó katolikus válasz megteremtésében. A francia forradalom nyomán, 1797-ben meghirdetett eszme, a „ratio”,
Az egyetem híres könyvtára az első világháborús német invázió során 1914-ben leégett, de amerikai pénzből újjáépítették, majd a sok nemzet adományozása révén ismét kibővített könyvtár 1940-ben ismét háborús tűzvész áldozata lett.
A Leuveni Katolikus Egyetem alapításától fogva egységes intézmény maradt egészen 1968-ig, amikor is két különálló egyetemre oszlott: a flamand nyelvű egyetemre (Katholieke Universiteit Leuven) a régi leuveni belvárosi székhelyén és a francia-vallon nyelvű egyetemre (Université Catholique de Louvain) az újvárosban, Louvain-la-Neuve-ben, amely körülbelül 24 kilométerre fekszik Leuventől. Mára a leuveni egyetem óriási kutatóközponttá vált, mely nagyarányú fejlesztések révén egyike Európa első tíz egyetemének, a maga több mint 60 000 hallgatójával és 10 000 oktatójával.
A Leuveni Katolikus Egyetem legismertebb magyar vonatkozása egyik legértékesebb nyelvemlékünk, az Ómagyar Mária-siralom, amelyet még a flamand és a vallon rész szétválása előtt, 1922-ben fedeztek fel az egyetemi könyvtár anyagában, az úgynevezett Leuveni kódexben. A szétváláskor páros-páratlan katalógusszámbeli szétválasztás nyomán a kötet a vallon intézménybe került. Minthogy a kiváltására szánt csereanyag magyar részről a flamand könyvtár számára gyűlt össze, ezért
A Leuveni Katolikus Egyetemen híres személyiségek tanultak, mint például Adriaan Florenszoon Boeyens, a későbbi VI. Adorján pápa, az említett Rotterdami Erasmus humanista tudós, Rembert Dodoens botanikus, Justus Lipsius holland jogfilozófus és filológus, Gerardus Mercator térképész, Andreas Vesalius németalföldi orvos, anatómus, akit a modern anatómia megteremtőjének tartanak; a 17. századi Cornelius Jansen, a róla nevezett janzenizmus nevű lelkiségi iskola alapítója; a 20. századból Christian de Duve biológus, a fiziológiai és orvostudomány 1974-es Nobel-díjasa; a liberális felfogású Edward Schillebeeckx domonkos teológus; a perui Gustavo Gutiérrez teológus, a felszabadítási teológia megalapozója; Georges Lemaître csillagász, az ősrobbanás-elmélet megalkotója és a Kapuvárról származó bankár, tőkepiaci szakértő, „az euró atyja”, Lámfalussy Sándor.
Forrás: Vatikáni Rádió/Wikipédia
Fotó: Wikimedia Commons; Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
