Nyitókép: Körkép.sk
Árvizek idején, de nemcsak akkor, a hidak különösen fontos szerepet töltenek be a mindennapokban. A helyi infrastruktúra részeként segítik az átkelést a két part között, lehetővé teszik a mozgást, közlekedést, adott esetben hozzájárulnak a mentés minél gördülékenyebb elvégzéséhez.
Szlovákia régi hídjainak állapotát leginkább a „katasztrofális” jelzővel lehetne jellemezni. Nagy részük még a hatvanas évek elején épült, sosem, vagy csak igen ritkán végeztek átfogó felújításokat rajtuk. A rendszerváltás utáni politikai garnitúrák egyikének sem nagyon akarózott költséges, népszerűtlen intézkedésekkel járó felújítási programba belevágnia. Mára odáig fajult a helyzet, hogy némelyik híd magától is összeomolhat, ami ha bekövetkezik, különösen szégyen egy EU-s országra.
Így történhetett meg, hogy Kelet-Szlovákiában rövid időn belül három hidat is lezártak a hatóságok, egyik napról a másikra, minden előzetes figyelmeztetés nélkül. A hidak így már nem összekötötték az embereket, hanem éppenséggel szétválasztották.
A Nagymihályi járásban levő Vaján község előtt található, 57m hosszú, 1963- ban épült hídon biztonsági okokból már múlt év augusztusában korlátozásokat vezettek be: legfeljebb 8 tonnás járművek haladhattak át, 30 km/órás sebeséggel. A gyakorlatban a 40 tonnás kamionok ugyanúgy száguldoztak akár száztízzel is, mintha mi sem történt volna. Az ő számukra kijelölt Kisszeretva – Nagyszeretva – Deregnyő terelőútvonal lassú is, kanyargós is, az útminőség is rosszabb. Tehát időveszteség.
2024 nyarán egy állagfelmérés nyomán kiderült, hogy a híd tartószerkezetének legkritikusabb részei erősen károsodtak, a repedéseken befolyik a csapadékvíz, ami tovább korrodálta a már eddig is rozsdás acélszerkezetet. Az építmény ezzel a hetes veszélyességi skálán a hetedik, azaz a legveszélyesebb kategóriába került és lezárták. A hat tonnás járművek a már említett szeretvai „kis kerülőt” használhatják, a nagyobbak kénytelenek voltak Nagyráskán és Vásárhelyen át a járási székhelyre, Nagymihályba eljutni, majd vissza Ungpálócra, ami már mintegy hatvan kilométer.
A járási székhelyen minden körforgalmnál kilométeres dugók alakultak ki, a várakozási idő egy kereszteződésnél félóra-egyóra is lehetett. A sofőrök kizárólag szemkontaktussal, integetve- az indulatosabbak persze ordítozva – próbáltak előre haladni a káoszban. Ráadásul ebben az időben zajlott az ukrán gabona kamionos exportja is. Ez a közeli ukrán határátkelőhely miatt, ha ez még egyáltalán lehetséges, tovább fokozta a zűrzavart. Az áldatlan helyzeten azonnal segített, hogy ez év június 14-én a Vaján előtti hídon megnyitottak fél sávot.
A Királyhelmechez közeli Zétényben már 2022 novemberében lezárták a hidat. A vizsgálatok szerint ugyanis nemcsak a motoros járművekre jelentett veszélyt, hanem a gyalogosokra is. A kerülőút Zétény- Szinyér-Körtvélyes irányába mintegy húsz kilométer. Mindazok számára, akik naponta munkába, orvoshoz, iskolába indultak, mindez immár harmadik éve (!) jelent fizikai és nem utolsósorban anyagi terheket. (A helyi lakosok véleménye szerint ennyi idő alatt templomot is lehetne építeni.)
Kukó Miklós, Zétény polgármestere szerint már a tervezéssel gondok voltak. Csak a bontás folyamán derült ki, hogy az eredeti tervek szerinti felújítás biztosan nem hajtható végre. Azzal, hogy a híd egy régi fahíd maradványaira épült, beleértve az élére állított laposkő-alapzatot, még a sokat látott építészmérnökök is elcsodálkoztak. Új költségvetéshez új tervdokumentáció szükséges, Isten – és a legendás szlovákiai bürokrácia malmai – lassan őrölnek. Tervezés, ellenőrzés, papírháború. A munkálatok során az is kiderült, hogy a híd a falu fő vízvezetékét is magába foglalja.
Így aztán bekapcsolódtak a vízügyesek is, hogy új vezetéket fektessenek le. Az már csak hab a tortán, hogy ásás közben sikerült egy második világháborús lőszert találniuk, amit a tűzszerészek annak rendje és módja szerint hatástalanítottak, és bizony nem azon az egy napon múlott, hogy a hídfelújítás folyamata immáron a harmadik évébe lépett.
A híd másik oldalán, Bolyban található a térség egyik központi iskolája, a Bolyi Alapiskola és Óvoda. Ovisok, iskolások is járnak ide Zétény irányából, talán nekik volt a legnehezebb. Mert vagy járnak a hivatalos buszjárattal körbe a kerülőúton, vagy afféle „alulról jövő kezdeményezés” keretén belül eljutottak a hídig és átballagtak a másik oldalra. Ezen a kalandos korszakon ma már mindenki jót mulat, de akkor nem volt olyan vicces. Különösen nem, mikor a híd felét már elbontották és az átkelőket egyszerű drótkerítés választotta el a mélységtől.
Nagyobb szélvihar után ez is kidőlt, a gyerekek a kerítésen gyalogoltak át. Mikor a hidat végleg lezárták, az illegális gyalogos átkelőhely áttevődött az éppen víz nélküli Ticce-mederbe. Amihez persze először ki kellett irtani a bokrokat. Ha meg éppen volt némi víz, akkor lerakott palettákon ugráltak át a nebulók, míg fenn a magasban már zúgtak a nehéz munkagépek. Hogy melyik gyerek mikor, kivel, milyen úton jut el a túlsó parton fekvő iskolába, óvodába, az csak előző este, sok telefonálás után tisztázódott.
Majd három év alatt csak haladt a munka a problémás hídon. Szintén „alulról jövő kezdeményezés” keretein belül egyszer csak megjelentek az autók, teherautók, gyalogosak, biciklisek. Úgy látszik, mindenkinek elege lett. Talán érthető is, ha a helybéliek nem várták meg, míg valaki ünnepélyesen átvágja azt a bizonyos háromszínű szalagot. A hidat hivatalosan a mai napig nem adták át. Nem hivatalosan meg befejezték, nyilván eléggé sietősen. Jól látható például, hogy az egyik helyen hiányzik az aszfaltborítás.
A harmadik híd szintén a Kassai-kerület Nagymihályi járásában levő Nagyráska község előtt található. Mivel keskeny, számításba se jött a többi hídnál alkalmazott fél sáv-lezárásos módszer. A gyors, teljes lezárás egy csapásra megbénította a két járási székhely, Nagymihály és Tőketerebes felé irányuló forgalom jelentős részét. A kényszer itt is „kalózmegoldásokat” sugallt: a helyi lakosok a mezőgazdasági gépek által kitaposott földúton közlekedtek. Nem éppen romantikus hajlamaiknak engedve, hanem mert sokallták a napi húsz-huszonöt kilométeres kerülőt. A csapadékos időjárás ezt a lehetőséget elzárta. Az eredeti tervek szerint a felújítás három hónapig tartott volna, de a hidat a mai napig sem adták át.
Mint ahogy tulajdonképpen egyet sem az országnak ebben a kicsi, alig húsz kilométer oldalhosszúságú rejtélyes háromszögében.
„Keleten nincs semmi”
– mondta elhíresült mondatát a jelenlegi kormányfő, Robert Fico. Lehet, hogy a környéken járt?
Tóth Ferenc
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
