A mai napon tartotta tisztújító kongresszusát Félben a Magyar Szövetség, melyen 77 szavazattal Gubík Lászlót, a SZAKC elnökét, az Esterházy Akadémia igazgatóját választották a magyar párt új elnökévé. Pandy Péter 61 voksot kapott, Becse Norbert és Cziprusz Zoltán nem jutott be a második fordulóba.
A megválasztott pártelnök kongresszuson elmondott nagy hatású beszédét az alábbiakban olvashatják.
Nehéz a boldogságtól búcsút venni, én nem is magamtól teszem – Meződi Józsi bácsi hangja minden nap itt cseng a fülemben, amióta vállaltam a feladatot, hogy felkészülök erre az emberpróbáló szolgálatra. Mert hogy ne dédelgessünk ábrándokat, az elmúlt hetek versenye és a mai kongresszus csak egy dajkamese ahhoz a könyörtelen valósághoz képest, ami holnaptól vár arra, aki itt elnök lesz. Ahogy Berényi Jóska bíztatott a nyáron a maga módján: Szorítok Laci, majd hozzátette: hogy neked se legyen jobb, mint nekem volt.
Hát, köszönöm a keserédes útravalót, sőt a jelölések és a támogatások mellett szeretném megköszönni a tanulságokat is. Kiváló tanulópálya volt ez a szeptember, tele meg nem értéssel, kicsinyes trükkökkel, felesleges önzéssel és ahogy az a politikában nem ritka, árulással is. That’s part of the game – Ez a játék része, ahogy a bölcs angol mondaná, én pedig vettem a lapot: 3 hétnyi pártmelóval nem lehet csak úgy sérülés nélkül feledtetni 3 évnyi pártelhanyagolást. Megértettem a leckét, ehhez tartom magam! Tényleg köszönöm!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Szövetségesek!
A mai nap tétje nem csak a felvidéki politikum talpraállítása, hanem egy reményteli jövőkép nyújtása is a közösségünk felé.
Akkor tesszük helyesen, ha nem pártban gondolkodunk, hanem közösségben. Túl gyakran ér minket a vád, hogy csak magunkkal vagyunk elfoglalva, hát épp itt az ideje megelégelni, és lerázni ezt a stigmát. Én ehhez egy 3 pilléren álló programot állítottam fel, amely egy pártreformból, politikai akciótervből és közösségi programból áll. 5 perc sok mindenre elég az életben: a kislányom elkísérésére a kocsitól az osztályig, egy gólhelyzet felépítésére egy fáradt ellenfél ellen, még egy hideg 12-es csapoltra is egy nyári délutánon, de átfogó politikai beszéd megtartására pont nem.
Ezért most amellett, hogy a legjobb szívvel ajánlom a kis QR kóddal is ellátott 12 pontos szórólapom, amin olyan esetlenül mosolygok az azt kezében tartó küldöttre, és abban bízva, hogy az elmúlt napok fórumaiból, írásaiból, nyilatkozataiból, bejegyzéseiből és interjúiból minden érdeklődő részletes képet kaphatott arról, amit kínálni bátorkodom, most a programot csak távirati stílusban mondom el, helyette inkább azt a lelkületet emelem ki, amelyre most a legnagyobb szükségünk van.
Itt jegyzem meg, hogy a teljes beszéd 7 és fél perc. Megmértem, szükségtelen kicsengetni.
Tehát, olyan Szövetséget képzelek el, ahol az elnöknek csapata van, nem ellenzéke, és amelyet proaktív, egységesen kommunikáló elnökség vezet, ahol a regionális elvet is betartva mindenkinek megvan a maga feladata (nevezzük portfóliónak), legyen az egy szakterület képviselete vagy épp egy társadalmi réteg megszólítása.
Olyan Szövetséget képzelek el, ahol a pártvezetés nem a cégvezetés elvére, hanem az együttműködés, a bizalom és az adott szó megtartására épül.
Olyan Szövetséget képzelek el, ahol a döntések előkészítését a nálunk okosabb szakemberekre bízzuk, akik megmérik a közvélemény akaratát. Szimpatikus fickó a mémmé váló Jani bácsi, aki a dunai árvíz-védelem során lenyilatkozta, hogy “Minek ide szakember? Itt vagyok én”, de minket az “én”-ek már nem húznak ki a slamasztikából, csakis a “mi”-t előtérbe helyező mentalitással és szakértői csapattal van esélyünk.
Olyan Szövetséget képzelek el, ahol a politikai kultúrát nem kizárólag a párthűség és a falkaszellem határozza meg, hanem a minőségi munka és a hosszútávú, perspektivikus gondolkodás.
Olyan Szövetséget képzelek el, ahol az önkénteseink minden felvidéki háztartásba elviszik az üzenetünket, és azt olvashatóan, egymásnak ellent nem mondva, fegyelmezetten kommunikálja a pártelnöktől kezdve a legkisebb helyi szervezet legfiatalabb tagjáig az online és offline térben mindenki (vagy ha történetesen nem ért vele egyet, akkor legalább nem ad hangot az ellenkezőjének). Ha nincs mediális fegyelem, akkor még Pálinkás Évi mosolya sem képes megmenteni a pártkommunikációt.
Olyan Szövetséget képzelek el, ahol kellő lazasággal és humorral kezeljük a támadásokat, de ha kell, akkor bajtársiasan megvédjük egymást, és a közösségi média fenegyerekeit nem magunk ellen hergeljük, hanem magunk mellé állítjuk a csatasorba.
Olyan Szövetséget képzelek el, ahol a helyi szervezetek egy belső pályázati rendszerben fordulhatnak a központhoz forrásokért jogos igényeik és terveik kielégítésére.
Olyan Szövetséget képzelek el, ahol a partneri kiemelt jelentőségű intézmények közösségi alapítványt hoznak létre a közös ügyek támogatására, és a vezetők jó példával járnak elöl. Én megválasztásom esetén megígérhetem, hogy lemondok az általam vezetett civil szervezetek éléről, és ezt várom el társaimtól is, mert nem etikus egyszerre döntéshozónak és támogatottnak lenni.
Olyan Szövetséget képzelek el, ahol a hagyományos: nemzeti és liberális fogalomtárat felváltják az olyan kifejezések, mint a lokálpatrióta, közösségelvű, családközpontú, vidékbarát.
Olyan Szövetséget képzelek el, amely közös otthona Tóth Károly és Duray Miklós örökségének is, és azok nem kioltják, hanem kölcsönösen erősítik egymást.
Olyan Szövetséget képzelek el, amely partnere a magyar polgármestereknek és önkormányzati képviselőknek az érdekeiket védő, gondjaikat tematizáló és számukra szolgáltatásokat nyújtó Szlovákiai Magyar Önkormányzati Társulás létrehozásában.
Olyan Szövetséget képzelek el, ahol nem mondunk le az országos politikai szerepvállalásról, de azt nem is más pártok gatyamadzagján lógva képzeljük el. Legyenek szlovák szövetségeseink, de csak az autonóm felvidéki politizálás megőrzése mellett.
Olyan Szövetséget képzelek el, amely képes maga mögött szinergiát teremteni a klasszikus nemzetpolitika irányvonala és a külgazdasági érdekek és befolyások között. Nincsenek további évtizedeink arra, hogy a széllel szemben akarjunk sikeres politizálást folytatni.
Olyan Szövetséget képzelek el, amely azt ambicionálja, hogy a 100 ezres közösségi tábor mellé felépüljön egy másik, meghatározó felvidéki tábor is, leképezve a magyarság sokszínűségét, de sosem engedve a DNS-ünket jelentő elvi politizálásból.
És végül, egy olyan Szövetséget képzelek el, amely barátja a fiataloknak, és tudatos káderképzéssel karolja fel, ill. próbálja itthon tartani a legtehetségesebb titánokat, hogy ha utódlási helyzet van, akkor legyen féltucat emberünk, és ne egy magyar állampolgárt kelljen kérlelni, hogy szálljon be a ringbe.
Apropó, magyar állampolgárság: Mindenkit megnyugtatok, hogy jogilag teljesen kóser az indulásom, és ha a Jóisten is így akarja, a legközelebbi parlamenti választásokig kettős állampolgár leszek, hiszen minden legális feltételnek megfelelek. Ha addig is a szlovák közvélemény afelől érdeklődne, hogy miért lettem pártelnök magyar állampolgárként, akkor nyugodt szívven felelhetem nekik, hogy
No vidíte, o jeden dôvod viac, aby ste mi to štátne občianstvo konečne vrátili!
Kedves Hölgyek, Tisztelt Urak!
Ennyi lenne a programom, és az azt kísérő lelkület összefoglalása. A legőszintébb elismerést a tegnapi OT után kaptam érte a bodrogközi csapattól. Idézem: “Nem tudom, ki ez, de az biztos, hogy nem hülye a csávó”. Az elmúlt hetekben sokan mondtátok és írtátok, hogy Laci, a te elképzeléseid a legmeggyőzőbbek, csak most nem lehet, majd.
Alázatosan jelzem, hogy ez a majd most jött el, holnap már késő lesz. Most kell bátornak lenni!
Kedves szövetségesek, tisztelt küldöttek, ragozhatnám tovább, de egy szó mint száz:
Korszakváltás vagy Lámpaoltás?
Ez itt a kérdés, válasszatok!
(Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
