Nagy tisztelettel köszöntök mindenkit!
Nagyon szépen köszönöm a meghívást Főigazgató Asszonynak, hogy itt lehetek!
Nagyon örülök, hogy a választókörzetemből is vannak itt, például Nagy Feró Őrbottyánból, úgyhogy képviseljük a Dunakanyart is! Köszönöm a lehetőséget!
Egy politikusnak általában fél percben, két percben, a Parlamentben maximum öt percben kell összefoglalni a gondolatait. Itt egy kicsit bővebben lehet ezt megtenni, ezért az identitás kérdéskörét próbálnám egy kicsit innen, egy kicsit onnan, a mi szemszögünkből, a mi nemzeti, keresztény szemszögünkből, a konzervatív, jobboldali szemszögünkből és a túloldal hozzáállásából megvilágítani, hogy mi az óriási és sokszor áthidalhatatlannak tűnő különbség az ő identitásfelfogásuk és a mi identitásfelfogásunk között.
Számunkra az, hogy magyarok vagyunk, az egy összekötő kapocs. Ha én magyar vagyok, és vagyok a világnak bármely más részén, és ha egy magyar szót hallok, akkor „honnan jöttél, melyik városból?” Van egy közös kapcsolódási pont, ami összetart minket. Az, hogy én katolikus vagyok, és találkozom valaki mással, aki katolikus, akár egy zarándokhelyen, akár csak úgy kiderül, ez olyan téma, egy olyan közös meggyőződés, identitás, amelyen rögtön megvan egy magasabb fokú bizalmi szint. Van egy olyan közös alap, aminek a nyomán tudunk beszélni akár közös élményekről, közös hitről, vagy akár közös eseményekről, liturgiáról, bármi egyébről. Ez is összeköt minket, közösséget hoz létre, összekovácsol.
Az, hogy egy családnak a részei vagyunk, az is mindenki számára egy még szorosabb összefonódás. Aki a családtagom, az számomra fontosabb, mint minden más ember. Nem azt nézem, hogy kinek van igaza, hanem ő a családom része, és éppen ezért én őérte vagyok, őrá támaszkodhatok, ez minket összeköt. Az, hogy én férfi vagyok, a feleségem pedig nő, ez az egymás kiegészítését jelenti. Ami hiányzik az én életemből, azt ő adja meg. Amit én apaként a gyermekeimnek nem tudok megadni, azt megadja a feleségem, és bízom benne, hogy amit ő nem tud megadni, bár ilyenből azért kevesebb van, azt pedig én meg tudom adni a gyermekeinknek. Kiegészítjük egymást a mindennapi életünkben is, a gyermekeinkben is. Sok olyan dolog van, amit egy apa nem tud megadni a gyerekének, de egy anya igen, és talán van fordítva is, amit egy anya nem tud annyira megadni, de egy apa meg tud adni egy gyermeknek. Így egész a család, így tudunk a gyerekeknek is minél többet adni.
Ha ugyanezt nem a saját szemszögünkből nézem, hanem a baloldali, liberális, globalista irányból, akkor ők teljesen mást látnak ugyanezekben a fogalmakban. Ha én azt mondom, hogy magyar vagyok, vagy aki azt mondja, hogy magyar, ez neki akkor egy kirekesztés. Te magyar vagy? A többieket nem magyarnak tartod? Akkor őket lenézed? Akkor ők másodrangúak? Akkor ez egy harc, egy ellentét, egy konfliktus a világon belül? Miért mondod azt, hogy magyar vagy? Azért, mert a magyarok szerinted jobbak, mint a többiek? Ezért akarsz magyar lenni? Magadat szembe helyezed a többiekkel? Kirekeszted a többieket? Fölé helyezed magad a többieknek?
Katolikus vagyok! Ja, te katolikus vagy, akkor úgy gondolod, hogy ti jobb emberek vagytok, mert katolikusok vagytok? A katolikusokon kívüli világra te katolikusként hogy tekintesz? Mi a hozzáállásod, teológiai álláspontod? Te katolikusként szintén elzárod magad a többiektől, sőt inkább a többieket kizárod a te körödből, az egy privilegizált kör? Ellentétet lát benne, idézőjelben osztályharcot.
A család. Ja, hogy te a családot akkor így előrébb sorolod, akkor nem minden ember ugyanolyan, nem lehet kicserélni a tagokat? Nem mindenben egyenlő, hanem itt, ebben a közösségben is már azt a valamelyest hierarchizált, egymáshoz alkalmazkodó alap embertípust akarod megerősíteni, ami aztán a társadalomban is az emberek alá-fölé rendeltségét eredményezi? Ja, hogy férfi-nő? Te férfiként úgy gondolkodsz, hogy ez a nők számára, a férfi-nő kapcsolat alávetést jelent? Akkor ezt a fajta társadalmi egyenlőtlenséget fogja már a következő generáció is átörökíteni?
Amiben mi összeköttetést látunk, közösséget, a „mi”-t, a magyarban, a katolikusban, a családban, a férfi-nőben, abban ők a kirekesztést. Miből indulunk ki? Ők az énből indulnak ki. Nekünk az identitást a „mi”-t, a közösséget teremti meg. Azok a tulajdonságok, azok a kapcsok, és még lehetne sorolni, hogy „én sváb vagyok”, hogy sok minden más tulajdonsága van az embernek, ez mind összeköt valamilyen közösséggel. Náluk pedig megosztja a társadalmat. Nekik ez az osztályharcnak kvázi a része, amit nemcsak osztályharcnak lehet hívni, hanem lehet akár nemek közötti konfliktusnak vagy vallások közötti konfliktusnak vagy nemzetek közötti konfliktusnak tartani.
Forrás:latoszogblog.hu
Tovább a cikkre »
