Harmadik, befejező rész:
A diploma után
A diploma megszerzése Szegeden a sikeres tanulmányaim ellenére mégis elmaradt. A német nyelvvizsga ugyanis nem sikerült. Emiatt újra el kellett mennem vizsgára, viszont a diplomát nem adták oda anélkül, mert a latint nem fogadta el a dicsőséges-fényességes (igen, szarkazmus) Európai Unió. Szóval munkakeresés. Akkor Szegedről is hazatértem. Alap papírral az ember sehova se kellett akkor, ezért Édesapám úgy döntött, hogy bevon ebbe-abba. Szóval mentem vele kőműves segédnek. Addigra már ő is új munkában volt, kőműves mellett. Úgyhogy egyébként elég jó pénzért toltam a taligát, raktam a vödröket, kevertem az anyagot, adogattam a köveket. Meg takarítottam az eszközöket. Egyrészt ezeket a „hülye” német neveket nem tudtam megtanulni az eszközökhöz, nekem a serpenyő, meg a kanál az serpenyő, meg kanál maradt… Mármint ezek kőműves verziói. Viszont másrészt figyeltem és néztem és tanultam. Megtanultam, hogy milyen a jó anyag. Sokszor hallottam én magam is, de a többi segédre is a rászólást: „Mi ez a f*s? Vidd vissza, keverj újat!” Hol sűrű volt, hol híg. Nem értettem az elején, hogy tegnap még jó volt, ma miért nem? Aztán megfigyeltem, hogy a feladattól függ. Másféle halmazállapot kell a téglák közé, mint a téglákra. Más kell a szigetelőtáblák alá, mint a hálózáshoz, etc. Mire kell figyelni a járólapozáskor, csövek fektetésekor, fúráskor-faragáskor. Hogy néz ki egy ablakcsere. Hogyan fűzik be a villanyvezetéket. Arra büszke vagyok, hogy az öreg főnök elmondta, hogy elégedett a munkámmal. Tudtam, hogy most valahol ki is mondták hangosan, hogy megálltam a helyem! Közben meg otthon még hulla fáradtan ment a németezés.
Kényszer-PhD és a szombathelyi kórház
Aztán sikerült a nyelvvizsga is. De közben elküldtem a kis béna önéletrajzomat vagy ezerfelé, amiben kiemeltem a szegedi ismereteimet, meg hogy épp most lett meg a nyelvvizsga. Kaptam is visszajelzést Szombathelyről, hogy nekik a kórházba ugyan hosszú távon doktor kellene, de ha vállalom a doktori képzést, akkor kapok munkát. A pénz jóval kevesebb volt az egészségügyben akkoriban, mint amit most kapnék, sőt a kőműves segítői munkámért fizetett összegnél is kevesebb volt, de nem kellett talicskát tolni. Mivel sose voltam egy erős fizikumú valaki, így várható volt, hogy egy nap összeomlok, ezt viszont így angolos távozásommal elkerültem. Úgyhogy a Pécsi Tudományegyetemre kerültem papíron, de földrajzilag a szombathelyi kórház Professzornőjénél dolgoztam. Akkoriban indította el a Molekuláris Patológiát, ahol onkológiai mintákkal foglalkoztak. DNS izolálás, PCR, meg szekvenálás. Ebből nekem igazi újdonság (mármint technikai kivitelezést illetően) egyedül a szekvenálás volt. Mire megszereztem három év alatt a doktorit, már azon vettem észre magam, hogy oszlopos tagja vagyok az MP labornak, sőt, elődöm távozását követően laborvezető lettem. Szerettem csinálni, jól is csináltam. De egyedül kevés voltam. Kaptam erősítést, egy korombeli, rátermett, külföldi tapasztalattal rendelkező másik biológus személyében. Így hárman a Professzornővel dolgoztunk a betegek gyógyulásáért. Professzornőről annyit érdemes tudni, hogy megint egy olyan személlyel hozott össze a Jóisten, aki konkrétan végtelen tudással rendelkezik. Amiről Ő nem tud, az nem létezik. Ez így viccnek tűnik, de nem az. Lehet, hogy emiatt is, de olykor nehezen találtuk meg a közös hangot. Kellett neki is, nekem is egy kis idő, hogy alkalmazkodjunk. Aztán ahogy jött a covid éra, az egészségügy átalakult. Olyanná, amivel én már nem tudtam azonosulni. Egyre több beteg halt meg, akikért dolgoztunk. Volt, hogy nem szakmai érvek mentén születtek döntések, olykor a kórház megkérdezése nélkül. Ezek pár hónap alatt kiégettek az életből. 7 évet húztam le ott, mikor a távozás mellett döntöttem.
Újabb mentorom
A Patológián dolgozott egy neuropatológus. Őt tartom a másik mentoromnak Tiszi mellett. Tőle tudok szinte mindent, amit szövettanból, vagy patológiából tudok. Amikor már megvolt a doktorim, akkor is sokszor előfordult, hogy felhívott telefonon. Épp az alagsorban dolgoztunk az úgynevezett FISH (Fluoreszcens in situ hibridizáció) módszeren. Szerettem, mert laza volt a protokoll, lehetett közben eszmét cserélni. A protokollon is változtattam, véleményem szerint előnyére. Szóval csörög a telefon. Főorvos úr volt. Beleszólt a kedves hangján a telefonba: „Pincehelyi uraságot keresem” Erre én: „Itt vagyok, Főorvos Úr, mit szeretnél?”. Igen, elvárta, hogy tegezzem. Azt mondta, hogy ha magázni merem, akkor nem szól hozzám többet. „Gyere fel gyorsan, ha tudsz, mutatok egy érdekes glioblastoma esetet, te jó vagy genetikából, kíváncsi vagyok a véleményedre!”. Egy kis nulla senkinek is tudott ilyet mondani egy olyan szaktekintély, aki maga is professzor volt, az ország két kezünkön összeszámolható neuro-patológusainak egyike. A kedves olvasó ki nem találja, hogy ő is végtelen tudású ember volt. A glioblastoma egy IV-es grádusú agydaganat, amely az agyban található, úgynevezett gliasejtekből indul ki. A gliasejtek az agy alapszövetének egyik közönséges sejtje, de sokféle tud lenni. Feladatuk a neuronok (idegsejtek) támogatása. A IV-es grádus azt jelenti, hogy az I-IV-ig terjedő súlyossági fokozatból a legrosszabb. A szóvégi toldalék magára a daganatra utal. Meg hánytuk-vetettük, hogy milyen molekuláris vizsgálatra lenne szükség, majd mindenki visszatért a munkájához. A Főorvos Úr még korábban eljött a PhD védésemre is, Pécsre. Kalandos út volt, még földúton is mentünk, mert egy súlyos autóbaleset miatt az egyetlen út, ami a környéken volt, lezárásra került. 2021-ben távozott közülünk, személyével nem csak a tudomány és az egészségügy, de én is súlyos veszteséget szenvedtem. Isten nyugosztalja Főorvos Úr! Minden évben meglátogatom Őt a szombathelyi temetőben halottak napján.
Családi ház
Közben eljutottunk oda, hogy mi magunk is elhagyjuk az albérletet és családi házba költözzünk egy apró vasi faluba. Vettünk fel jelzálogot, mert a mifélénknek nincsenek tízmilliói, aztán nekiláttunk a felújításoknak. Rockefeller mondta talán, hogy a második milliót már becsülettel is meg lehet szerezni. Biztos igaz. Nekem az elsőt se sikerült, mert én becsületes munkával próbálkoztam, nem úgy, mint ő, szabotázsokkal… Szóval kellett még egy kocsi, hogy könnyebben járjunk dolgozni. Eldöntöttük, hogy mivel én megyek messzebb, előbb én teszem le a vizsgát. Nagyon jó oktatóm volt, innen is üdvözlöm! Ezek a dolgok úgy jöttek össze, hogy áprilistól decemberig munka után a házon melóztunk, vagy a ház körül, közben esős napokon tanultam a jogsira, meg a záróvizsgára, mert akkor csináltam a PhD védést is. Ez így egyben sok volt és nehéz, de utána minden könnyebb lett. Mondani se kell, hogy csak a legszükségesebbekhez kellett szakembert hívnunk, így rengeteget spóroltunk, amiből meglett az első kocsim, ami mindjárt az álomtípusom lett, s bár ma nem azt a kocsit hajtom, de típusazonost. Lancia Lybra. Senki nem tud meggyőzni róla, hogy nem jó autó. Mert ennek van gazdája és hálás jószág, 3,8-4,5 liter között eszik 105 km/h sebességen az M86-os főúton, napi használatban. Ráadásul lelke is van. Színre és típusra megegyező, de benzines verzióban a Feleségem kocsija is ugyanez. Az egy öt hengeres motor, szép hangja van. Jól néz ki a két szép egyforma (színre is) kocsi a garázsban. Kellett neki is, mert ő is messzebb került dolgozni és két külön irányba indulunk reggelenként. Lakhelyünk meg olyan kicsiny, hogy busz meg vonat alig van a világ többi része felé. Marad az autókázás.
Győri egyetem
Feljebb írtam, hogy a kórház a covid alatt megváltozott, ezért dobbantottam. Átnyergeltem a győri Egyetemre és azóta is ott a főállásom. Anatómiát, kórtant, fejlődésneurológiát, biológiát, meg mindenféle ilyen és ehhez hasonló szép nevű tantárgyakat oktatok. Talán nem nagyképűség kijelenteni, hogy a hallgatóim kedvelnek, mert utálok egyest adni, inkább elmagyarázok valamit ötvenszer, ha tudom, akkor ötvenféleképpen. A járvány után visszahívtak a kórházba is, de oda már csak részmunkaidőben és szigorúan csak besegíteni voltam hajlandó visszamenni. Most laboránsként teszek-veszek, mert jól esik, hogy nem jövök ki a rutinból. Egy fél évig vittem egészségügyi tanácsadást, de idő hiányában nem tudtam felfuttatni (a lényege az volt, hogy az érdeklődők számára ingyenes volt), ezért azt most szüneteltetem. Vas és Győr-Moson-Sopron vármegyékben rendszeresen megyek a KSZR-en keresztül előadásokat tartani egészségügyi témákban. Persze van sok más témám is, pl. a Férfihangon megjelent Élet a Földön kívül, vagy az Abortusz sorozatom, amelyek ezen előadások átiratai. Szervezek konferenciát, egészségnapot, néha a neten is találkozni lehet velem, legutóbb épp a Magyar Jelenben voltunk egy kedves itteni barátommal, hogy szakmailag „megszakértsem” a kötelező kolonoszkópiás szűrővizsgálatokat.
Youtube és végszó
És akkor elérkeztünk a legújabb kori hóbortomhoz, a YouTube felületen indítottam egy kísérleti csatornát, ahova az MI segítségével generált, egyelőre inkább rockzenéket teszek fel. Ezek magyar klasszikus versek, pl. Ady, Babits (ő ott nagyot megy), vagy Dsida munkái. Én magam soha nem tudtam verset írni, de a klasszikus versek ilyen formában való közlésével egy csomó verset meghallgattam már és nagyon sokat hozzáad az ember mindennapjaihoz. Már maga a tudat, hogy régi tanulmányokat lehet felfrissíteni könnyen és szórakoztató módon. Úgyhogy itt próbálkozom most, meg várom az ihletet az újabb cikkhez, amit a Férfihangra szánok.
Erről is pár szót szeretnék még mondani, mert nekem az a véleményem, hogy akár férfi, akár női hang, az még egyedül van. Akkor jó, ha ezek együtt hangzanak. Itt most csak az egyikre van lehetőség, de ez nem feltétlenül baj. Van, hogy a két hang közül csak az egyiknek kell szólnia. Fontosnak tartom hangsúlyozni, sőt a hallgatóimnak is azt tanítom, hogy a férfi és a nő nem azért különböző, hogy versenyezzen, hanem hogy segítse egymást! A szeretet kellene, hogy kapcsot alkosson a két nem között, nem pedig a gyűlölet árkot ásson. Sokan sértettek és haragszanak, egyesek jogosan is, de ez nem változtat azon a globális tényen, hogy egymásra vagyunk utalva, s amikor erre rájövünk, ti. arra, hogy együtt sokkal erősebbek vagyunk, mint külön-külön, akkor megfordul a világ a tengelye körül és kinyílik előttünk az Uni-, vagy Multiverzum!
Szóval valami ilyesmi lenne az életem rövid összefoglalója, ebből szerintem nagyjából kiderül, hogy ki is vagyok én igazából.
Hogy mit tervezek a jövőre? Szeretném elérni, hogy egy napon egy saját faluvégi, vagy teljesen önálló kis tanyaszerű házban élhessek, gondozhassam a saját kertemet és esténként a verandáról bámulhassam a csillagokat, hallgatva a tücsköket (a szúnyogokat direkt nem írom), mellettem a Feleségem, szeretjük egymást a végtelenségig!
Köszönöm a megtisztelő figyelmet!
Adam Bogomolov
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
