Együtt kell fellépnünk az unión belüli szuverenitás érdekében
Azért nem fogalmaztam úgy a címben, hogy újra kellene gondolni az Európai Unió működését, mert meggyőződésem és elsődleges tézisem, hogy az Európai Unió jelen állapotában már régen nem Európa megtestesítője, szíve és lelke, hanem valami egészen más. Egy bürokratikus, hierarchikus, antidemokratikussá vált és korrupt intézményrendszer, amelynek immáron semmi köze sincs a valaha volt európai szellemiséghez, ethoszhoz, normákhoz, hagyományokhoz és nem utolsósorban lelki összetartó erejéhez, a kereszténységhez.
Az Európai Unió egy, az európai nemzetektől és főként az európai polgároktól egy nagyon távol álló entitás lett, amelyet a legkevésbé sem európai államférfiak irányítanak immáron, hanem a globalista világrendet erőltető elitcsoportok által irányított végrehajtó apparatcsikok, megvett bürokraták, korrupt funkcionáriusok és hasznos idióták gyülekezete.
Az EU-t vagy gyökeresen átalakítjuk, vagy ez így, ebben a formájában és tartalmában előbb vagy utóbb szét fog hullani. Ezt ma már a vak is látja, illetve csak az nem látja, aki tudatosan nem akarja látni, mert az az érdeke, hogy ne lássa. Az uniót behálózták és körbefonták a globalista érdekcsoportok, NGO-k, álcivil szervezetek, amelyeken belül persze a Soros-féle hálózat igen jelentős szerepet játszik és játszani is fog, de más, külső elitkörök is erőteljes befolyással rendelkeznek a döntések alakulására.
Ezek közül ki kell emelni a transznacionális multicégeket, amelyek gazdasági ereje olyan mértékű, ami messze felülmúlja a legtöbb tagállam mozgásterét. Ebből is következően a globális piac szereplőinek befolyása az unióban óriási, gondoljunk például a hatalmas gyógyszeripai cégekre, mint a Pfizer, az Astra Zeneca vagy a Moderna, majd gondoljunk ezek után az Ursula von der Leyen bizottsági elnök asszony és Albert Bourla Pfizer-vezér között sms-ben megköttetett brutális mértékű vakcinavásárlásra, amely maga a megtestesült törvénytelenség. Ha az Európai Unió nem lenne egy következmények nélküli unió, akkor Von der Leyen asszonynak már vizsgálatok alatt kellene állnia Bourlával együtt.
Érdemes újra és újra ráirányítanom arra a figyelmet, hogy a Klaus Schwab által vezetett Világgazdasági Fórumnak, a WEF-nek is óriási befolyása van az unió működésére, döntéseire. Miért is? Azért, mert a világ legnagyobb cégei szinte egytől egyig a WEF tagjai, s ők mind befolyást gyakorolnak Brüsszelre, de a legszebb ebben, hogy Ursula von der Leyen elnök asszony a WEF kuratóriumának tagja, s már számos alkalommal adózott nagy-nagy tisztelettel Schwab úr iránt, s az általa – és Károly király – által kidolgozott Great Reset, a Nagy Újrakezdés terve iránt, amely egyébként nem más, mint egy 21. századi újkommunista világ elképzelése némi liberális mázzal leöntve.
Egyszóval az unió nem Európát jelenti, az unió egy erjedő, működésképtelen, széteső bürokratikus intézményrendszer. Vagyis aki azon gondolkodik, hogy az uniót gyökeresen meg akarja változtatni, hogy ne essen szét az európai gondolat, vagy ha ez nem megy, akkor végső esetben más intézményi megoldásokon gondolkodik, akkor az nem Európa elárulója, hanem valójában Európa megmentője.
Egyszóval meg kell változtatnunk – méghozzá gyökeresen – eddigi gondolatainkat az unióról, amelynek valóban (még) a tagja vagyunk. Azt hittük, ez jó lesz, azt hittük, ez lesz az igazi európaiság, velünk, mint az egyik tagállammal, együtt.
Hogy miért történt így? Egyszerű: azért, mert Nyugat-Európa az 1968-as diáklázadásoktól kezdve egy olyan politikusi-közéleti generációt nevelt fel, akik szakítottak mindazzal, amit mi a vasfüggöny túloldalán nagyon szerettünk bennük. A polgári lét szabadságát, a családot, a kereszténységet, a hagyományokat és persze a jólétet, a tisztességes civil létet, a piacgazdaságot – ami akkor még az volt! – és sok minden mást.
Mostanra minden megváltozott. Úgy vélem, ha Churchill ma élne és józanul gondolkodna, felismerné, hogy ismét vasfüggöny húzódik Nyugat- és Közép-, illetve Kelet-Európa közé. És ezúttal nem politikai, katonai – bár ennek is vannak bőven jelei, lásd orosz–ukrán háború –, hanem elsősorban kulturális-értékrendi vonatkozásban.
Churchill, ha nem akarná elhazudni az igazságot, akkor azt mondaná, hogy széles kulturális vasfüggöny húzódik a Lajta mentén Európa nyugati és keleti fele között, és ez a vasfüggöny jelen pillanatban olyan erőteljes, hogy kevés esély mutatkozik a lebontására.
Direkt nem megyek bele ennek részleteibe, mert erről már mások és én is ezerszer írtunk: a család szerepe, az LMBTQI- és genderideológia, a migráció kezelése, a háború sokszor eltérő megítélése (ez főleg ránk vonatkozik), a kereszténység védelme, az iszlámhoz való viszonyulás, a klímahisztériához való viszony, és még sorolhatnám.
Mindez éppen elég ahhoz, hogy belássuk: olyan éles szakadék alakult ki Európa nyugati és keleti fele között az értékrendben, a világlátásban, a gondolkodásmódban és az életformában, hogy ez már nem igazán közelíthető egymáshoz. Ez már nem is törésvonal (cleavage), hanem szerintem hasadás (fissing), ami nagyon súlyos következményekkel is járhat, ha nem vigyázunk eléggé. De vigyáznunk kell, és a megoldásokon kell gondolkodnunk, mert aki csak leírja a bajt, és utána annyit kér az embertársaitól, hogy csendben várják ki az elkerülhetetlen véget, az hitvány és felelőtlen gondolkodó, legyen az bárki.
Ajánló
A külgazdasági és külügyminiszter Karpaczban tagadta az oroszbarátságról szóló vádakat.
Éppen ebből a szempontból irányítanám rá a figyelmet arra a konferenciára, amely nemrég zajlott le a lengyelországi Karpaczban tartott 32. Nemzetközi Gazdasági Fórumon. A Kárpátok Európája nevet viselő fórumon több mint ötezer (!) résztvevő volt jelen, amelyet A régi kontinens új értékei – Európa a változások peremén mottóval rendeztek meg.
S mi volt itt a legfontosabb? Az, hogy
Ryszard Terlecki, a lengyel szejm alelnöke, a kormányzó PiS-frakció vezetője az egyik pódiumbeszélgetésen világosan kifejtette, hogy a közép-európai országok ragaszkodnak a nemzetállamok Európán belüli szuverenitásához, s ennek érdekében közösen kell fellépniük. Erőteljesen kritizálta a nemzetek feletti föderáció gondolatát, és azt mondta, hogy el fog bukni az egyetlen európai nemzet, egyetlen európai állam „őrült ötlete”.
Ebben az összefüggésben javasolta, hogy a térség államai fontolják meg közös regionális intézmények, például a közép- és kelet-európai országok parlamenti közgyűlésének létrehozását.
Zdenek Hraba, a cseh kormánykoalíciót vezető ODS egyik vezetője pedig arra mutatott rá, hogy mind a V4-eknek, mind a Három tenger kezdeményezésnek értelme van, mert ezek együttműködésével akadályozhatjuk meg mi, közép-európaiak a vétójog eltörlését a többségi döntéshozatallal, ami Közép-Európa számára végzetes lehet.
Nem folytatom a további pozitív, a közép-európai együttműködést támogató megjegyzéseket és felszólalásokat, sokkal inkább egyetlen következtetést szeretnék levonni mindebből. Ez pedig a következő: a létező kulturális vasfüggöny miatt, a háború közepette, amikor az unió már nem más, mint bábjátékosa az Egyesült Államoknak és a davosi (WEF) elitnek, akkor már csak mi, közép- és kelet-európaiak vagyunk azok, akik még meg tudjuk menteni az európai szellemiséget.
De mi kell ehhez? Végre bátorság, amely ténylegesen szakít az alárendeltség-tudattal, ami sajnos még mindig sok közép-európai politikust és pártot, sőt kormányzatot jellemez. Vegyük már észre, hogy a nyugatiaknak nem érdeke, hogy bővítsék balkáni és keleti országokkal az uniót, mert az nekik csak galibát okozna, hátráltatná a hatalmuk érvényesülését a többségi elv alapján is. Egyedül Ukrajnát akarják felvenni – ami egy vicc –, de mivel az USA és a davosi elit ezt akarja, ezért, bár senkinek nem érdeke, mégis megteszik, ha úgy alakul.
Akkor mi is a megoldás? Valódi közép-európai bátorság, önállóság és szuverenitás. Ne arra figyeljünk, hogy hogyan lehetne „stikában”, ügyeskedéssel, csibészséggel úgy bent maradni ebben az ócska unióban, hogy közben valahogy nekünk is jusson valamennyi a porcióból.
Nem! Legyünk egyenesek, vágjunk bele abba, amiről Terlecki úr beszél, és kezdjük el egy önálló, Közép- és Kelet-Európai Államszövetség létrehozását – ehhez talán Ausztria is csatlakozhatna –, amely, ha van rá mód, bent is maradhat akkor az unióban, ha képes lenne Brüsszel egy 180 fokos fordulatra, de ha nem, akkor akár a különválás is tisztességes és bölcs megoldás lenne.
Miért? Mert utána tárgyalni kényszerülnének velünk, mert tényezők lennénk, és mert akkor valósulna meg igazi, régi álmunk, a függetlenség és a szuverenitás!
Fricz Tamás
A szerző az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója
Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Unió tagországai állam- és kormányfői kétnapos tanácskozásának második napján Brüsszelben 2023. június 30-án. Balról Robert Golob szlovén miniszterelnök, középen Mette Frederiksen dán miniszterelnök, jobbról Xavier Bettel luxemburgi miniszterelnök (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
