Szabad utat kapott Magyarországon a gyermekvédelmi népszavazás, miután az Alkotmánybíróság elutasította a népszavazást megtámadó indítványokat, és alkotmányosnak nyilvánította az Országgyűlés vonatkozó döntését. A taláros testület döntésével és Áder János köztársasági elnök bejelentésével tehát minden jogi akadály elhárult az elől, hogy 2022. április 3-án – az országgyűlési választással egyidőben – megtartsák a gyermekvédelmi népszavazást.
A magyar kormány által kezdeményezett gyermekvédelmi népszavazást a magyar Országgyűlés 2021. november 9-én hagyta jóvá. A népszavazás kapcsán említést érdemel, hogy Magyarország ebben a kérdésben (is) egyedi és egyedülálló módon cselekszik. Több okból kifolyólag is. Egyrészt azért, mert az ország polgárai által akarja megerősíteni azt, hogy a magyar gyermekek ne a nyugat-európai genderideológián nőjenek fel. Másrészt Magyarország és a magyar kormány ezzel politikai üzenetet is küld a brüsszeli „elit”-nek, amely az emberek, az európai polgárok megkérdezése nélkül tette „hivatalossá” a már említett genderideológiát. Harmadrészt pedig az országgyűlési választással egy napon lesz a gyermekvédelmi népszavazás, amely minden magyar állampolgár számára elgondolkodtató (is) lehet.
„Gyermekeinket hagyják békén!” – talán ezzel a gondolattal az agyukban szavazhatnak majd a magyar polgárok április 3-án a gyermekvédelmi népszavazás lapján, s talán ez is befolyásolja döntésüket, hogy kire szavazzanak… Pontosan tudjuk ugyanis, hogy ha ma Magyarországon nem Orbán Viktor és kormánya volna hatalmon, már régen eluralkodott volna az anarchia a család- és gyermekvédelem területén (is). Ezért van szükség népszavazásra. Ezért van szükség az Alaptörvény módosítására. És ezért van szükség mindennemű hazai és nemzetközi fórumokon való kiállásra és küzdelemre a család és a gyermekek védelme érdekében.
Persze felmerül többekben a kérdés: Mi a célja valójában a gyermekvédelmi népszavazásnak, ha már létezik gyermekvédelmi törvény? Ez hasonló ahhoz a kérdéshez, hogy: Minek megerősíteni az Alaptörvényben azt, hogy a házasság a férfi és a nő köteléke. Nos, a cél és a szándék mindkét esetben egyértelmű: A magyar emberek véleményével kell megerősíteni ezeket az alapvető dolgokat. Sajnos szükség van erre a megerősítésre, annak érdekében, hogy Magyarországon ne következhessen be az a beteges család- és gyermekellenes politika, amely már némely nyugati országban „működik”.
Nagyon sajnálatos, hogy teljesen evidens kérdésekben – mint a házasság csak férfi és nő között jöhet létre, kiskorú gyermekeinket ne zaklassák sem az iskolában, sem máshol káros tartalmú szexuális felvételekkel, videókkal, előadásokkal – egyáltalán törvényt kell alkotni vagy népszavazást kell tartani.
Ha valaki nekem vagy a szüleimnek 42-45 évvel ezelőtt – kisiskolás koromban – azt mondja, hogy az iskolában a szakállas nőkről, a nemátalakító műtétekről, a homoszexuális közösülés módozatairól stb. szeretne tartani előadást az osztályban, minden bizonnyal pszichiátriai kezelést ajánlottunk volna neki. Ma is ez kellene, csak a világ megfordult.
Még nekünk kell védekeznünk. Nekünk kell teljesen természetes és emberi dolgokat megvédenünk. Nekünk kell „vigyáznunk” arra, hogy a magyar nyelv leggyönyörűbb szavait, az „édesanya”, az „édesapa” szavakat hol és mikor használjuk a „szülő 1.” és „szülő 2.” kifejezések helyett. Nekünk kell vigyáznunk a „Hölgyeim és Uraim!” megszólításra… És folytathatnám.
„Ébredj, magyar!” – ez tehát a jelszó április 3-án (is), de tapasztalataim és ismereteim szerint ébred a magyar, hiszen az alapos előrejelzések azt mutatják, hogy elsöprő lesz a gyermekvédelmi népszavazáson a „nem”-ek aránya, mégpedig a következő kérdésekre:
És abban is bízunk, hogy minden magyar polgár józan belátással és gondolkodással voksol majd a nemzeti-keresztény-konzervatív erőkre Magyarországon. Mert – ismerve a teljes magyar politikai palettát – ennek nincs egészséges alternatívája.
Tarics Péter
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
