Mindeddig szemernyi kétség sem ébredt bennem, hogy ő jóságos bácsi, önzetlen filantróp.
Valaki feleljen az alábbi kínzó kérdésre, szépen kérem.
Tessék mondani, ha Soros György nem az, aki, hanem valaki teljesen más, akkor tulajdonképpen kicsoda?
Kérdezem ezt pedig azért, mert alaposan összezavart engem a becses személye. Mindeddig szemernyi kétség sem ébredt bennem, hogy ő jóságos bácsi, önzetlen filantróp, olyasvalaki, aki némi huncutsággal szerzett vagyonát örömmel megosztja másokkal, mert ezt hozza magával von Haus aus, és egyébként is, lelkes hazánkfia ő, magyar patrióta, aki piros-fehér-zöldbe öltözteti szívét nemcsak március 15-én, hanem minden áldott nap.
Mélységesen hittem abban is, hogy Soros György egyidejűleg bűnbak is, hiszen nem létezik, hogy ez az aranyember gonoszságokat forgatna a fejében, dehogy is, mint az úttörő, ahol tud, segít. És abban sem kételkedtem, hogy Gyuri bácsi (hadd nevezzem őt így, féltő szeretettel) egyidejűleg modern ember is, felismerte, hogy ha nemzetek és határok vannak, akkor az ő jószívűségét korlátok közé szorítják. Így aztán inkább ő, mint a nemzetek és a határok, gondolta roppant demokratikusan, felnevetett üres palotájában, melyet unokák zsivaja nem ver fel, majd fogához vert egy aranytallért, persze szigorúan Magyarország érdekében.
Mondom, hittem ebben, hiszen olvasom az ellenzéki sajtót, és ha nekik nincsenek kétségeik, nekem hogyan is lehetnének?
És akkor, amikor hitemben már-már lubickolva önfeledten elterpeszkedtem, izé, átvitt értelemben, akkor szembejött az alábbi cikk, hogy romba döntse az én világomat, azt a világot, amelyben Soros György neve aranyfoglalatban állt mostanáig.
Kérem, Gyuri bácsi tehát cikket írt, és mondom rögtön, hova, tessék csak figyelni: a Project Syndicate elnevezésű véleménylapba.
Midőn az összes bennem élő, Raffay Ernőről elnevezett receptor egyszerre gyúl ki, kérdezem rögtön az elején: biztosan rendben van ez a név? Nincs olyan vakolókanál formája? Utánanézve azt találtam, hogy a szindikalista projekt véleménylapjában roppant demokratikusan olyan, szabadkőművességgel cseppet sem gyanúsítható emberek munkálkodnak, mint Christine Lagarde, Javier Solana, Joschka Fischer, Gordon Brown, Francis Fukuyama, valamint a Bill Gatesről elnevezett alapítvány munkatársai. Csupa-csupa hasznos kis zuláger, illetőleg építési vállalkozó, persze egyik sem kér számlát, feketén is vállalják a melót.
Mondhatnánk persze, hogy a szindikalista projekt elnevezése mellékes, elnevezhették volna magukat a sárga bögréről is, ennek zéró a jelentősége. Lássuk inkább a részleteket: Soros például azt javasolja cikkében, hogy a magyar és lengyel kormány helyett közvetlenül az önkormányzatoknak utalják az uniós pénzeket. Nos, hónapok óta mindannyian arról beszélünk itt, a jobboldalon, hogy ez a terv – Gyuri bátyánk most meghallotta szavunk, és kitalálta előzetesen a saját gondolatát. Arról is ír a cikkben, hogy Orbán kifosztotta Magyarországot – tényleg, elképesztő a szegénység, látszik, hogy a cikkíró nem jár Tescóba, mert akkor látná a kizsigerelt magyar emberek tele bevásárlókosarát a hét bármely napján. Vagy esetleg megszemlélhetné a kirabolt budapestiek autóparkját, tényleg csupa zöld Zsiguli és fosszínű Zaporozsec. És nyilván Soros György látta a járvány előtti mikro- és makroszámokat, a megállított inflációét, az egymillió munkaerőpiacra vezetettet, hallott a közszférában, az egészségügyben, az oktatásban a sorozatos fizetésemelésekről, hadd ne soroljam, pont egy dúsgazdag vakoló ne tudná, mi az igazság.
De a valódi talány nem is ez, nem a cikkben szereplő állítások. Azok pusztán közhelyek, légből kapott hazugságok, ahogyan azt megszokhattuk. Muníciógyűjtés sorozatlövés előtt.
A kérdések kérdése változatlanul az, hogy kicsoda Soros György, és ha nem az, akkor miért az?
Mert ha Soros az, aki, vagy ha nem az, mi a fészkes fenéért is foglalkozik Magyarországgal? Már akkor elhagyta ezt az országot, amikor Gy. Németh Erzsébet is másfél évtizedre volt a saját megszületésétől – ezzel pusztán az idő mélységesen feneketlen kútjába óhajtottam beletekinteni. Soros a múlt század közepén elhúzott innen, most múmiaként trónol valami tengerentúli pénzeszsákon, rendben, ehhez gratulálunk, de milyen jogon öltögeti visszafelé a nyelvét? Ő nem magyar, hanem amerikai, azonkívül semmilyen funkciója, hivatala, címe nincsen, egy pénzes globalista elmebeteg a sok közül, ennyi. És miért vágja magát haptákba az Európai Bizottság soros (!) elnöke meg a többi díszpinty, amikor kegyesen Brüsszelbe érkezik? Hát, nem amerikai állampolgár, akinek a pénzén kívül – így szól a mese – semmilyen hatalma sincsen? Miért nem fogadnak Brüsszelben orosz, kínai milliárdosokat is – biztosan nekik is volnának príma ötleteik valamely állam kivéreztetésére.
Mondom, nagyot csalódtam a mi Gyuri bátyánkban. Aki tehát pontosan az, akinek látszik, feltéve, ha képesek vagyunk az önálló gondolkodásra, és már nem hiszünk a mesékben.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
