A magyar kormány támogatásának köszönhetően Barkósági Kézműves Kör alakult Gömörpéterfalán. A foglalkozások célja, a hagyományos kismesterségek visszatanítása, valamint a közösségépítés. Az érdeklődők legutóbb a szakajtó készítés rejtelmeibe kaptak betekintést, amit főként kenyérkelesztéshez és terménytárolásra használtak.
„Megszúrom a varrótűvel a levelet, átbököm, belefűzöm a végét, kihúzom, és eligazítom”- magyarázta a szakajtó készítésének alapjait Benko Pál, a Motolla Kézműves Műhely tagja, aki a gyékénnyel való munka szakavatott ismerője. Kezdetben jobbára gyerekjátékokat készített belőle, hiszen a Motolla egyik fő profilja a gyerekfoglalkozások vezetése.
„Úgy indultam neki, mint a kisgyerekek a gyékényes falvakban. Ők is játékokkal kezdik, megtanulják az anyagot földolgozni, az egyszerű kötéseket, és utána fejlődik a kezük és az ügyességük is afelé, hogy a komolyabb tárgyakat is elkészítsék. Mi is ezt a stratégiát választottuk, hogy először apróbb tárgyakat készítünk, főleg játékokat, és utána jöhetnek a komolyabb eszközök, mint a szakajtó”- mondta.
Bár a technika könnyen elsajátítható, mégis időigényes folyamatról van szó. A foglalkozáson 5 óra állt rendelkezésre.
„A gyékény egy vízparti növény, aminek két fajtáját különböztetjük meg. Az egyik a széleslevelű gyékény, kádárgyékénynek is hívják, mert a hordó készítésénél is használták. A másik a mogyoró gyékény, ami egy picikét keményebb, ropogósabb anyag. Mi most a széleslevelű gyékényt használjuk. Ez puhább, női kezekhez talán egy kicsikét jobban idomul. És ebből készítünk szakajtót, spirál, vagyis más néven csigahurka technikával”- avatott be az oktató.
Ez egy ősi technika, amit rengetegféle anyagnál használtak.
Mivel a palócoknál a gyékény nem őshonos növény, ezért ugyanezzel a módszerrel szalmából készítették a szakajtót.
De nem csak edényeket, hanem méhkasokat is alkottak belőle. Nem kell más hozzá, mint maga a növény, egy varrótű, és erős kezek, ezért inkább a felnőtteknek ajánlott. Ennek ellenére akadt egy-két gyermek is, aki szerette volna elsajátítani a fortélyokat. A gömörpéterfalai Lukács Szofi Írisz harmadik alkalommal vett részt kézműves foglalkozáson. Azt mondja, elég erős a bőre, úgyhogy nem okoz problémát számára a gyékénnyel való munka, sőt nagyon is élvezte azt.
A szervezők a foglalkozások során a hagyományos mesterségek felelevenítésére, a múlt értékeinek átörökítésére helyezik a hangsúlyt.
„A Magyar Közösségi Ház felújítása mellett elkezdtük a programok szervezését is. Az Emberi Erőforrások Minisztériumából kaptuk rá a támogatást, és ezen belül megalkottuk a Barkósági Kézműves Kört. Az érdeklődők belekóstolhattak a népi bútorfestészet, a barkó népi hímzés, a sajtkészítés, a fafaragás, legutóbb pedig a szakajtó készítés alapjaiba”- avatott be Kopecsni Gábor, a Felföldi Dalia Iskola vezetője.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
