November 14-én 17.30-kor (magyar idő szerint 23.30-kor) a Szentatya a zañai Mogrovejói Szent Turibiusz-kegyhelyen a katolikus közösséggel tartott imatalálkozón vett részt, Mogrovejói Szent Turibiusz jubileumi éve lezárásának alkalmából. Az imatalálkozón mintegy tízezer hívő vett részt.
A közös programot megelőzően a pápa imádkozott Szent Turibiusz sírjánál, és virágot helyezett el rajta. Először Edinson Edgardo Farfán Córdova, Chiclayo püspöke köszöntötte a Szentatyát. A liturgikus köszöntés és a szentírási olvasmány után egy pap, egy misszionáriusnő és az afrikai származású közösség egyik képviselőjének tanúságtétele hangzott el.
A Szentatya ezt követően mondta el beszédét, melyben hálával és meghatottsággal idézte fel chiclayói püspöki szolgálatának éveit, és köszönetet mondott a hívőknek szeretetükért, hitükért és mindazért, amit tőlük tanult. Mogrovejói Szent Turibiusz példájára utalva hangsúlyozta a pásztori közelségnek, az evangélium hirdetésének és a rászorulók iránti figyelemnek a fontosságát. Arra buzdította a hívőket, hogy maradjanak egységben, segítsék egymást, és engedjék, hogy Isten igéje átalakítsa életüket. Végül imádságot kért péteri szolgálatához, és a Szűzanya, valamint Szent Turibiusz közbenjárásába ajánlotta a jelenlévőket.
A találkozó a Szent Turibiuszhoz szóló imádsággal, a Szent Turibiusz-himnusszal, a Miatyánkkal és az áldással fejeződött be.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa beszédét teljes terjedelmében közreadjuk.
Kedves testvéreim!
Mély öröm tölt el, hogy találkozhatom itt veletek. Mennyire vágytam már arra, hogy eljöjjön ez a pillanat! Idefelé jövet sok emlék felelevenedett bennem azokból az évekből, amikor az Úr rám bízta a gondoskodást erről a szeretett egyházmegyéről. Közülük egyet különösen is őrzök a szívemben: a chiclayói püspöki szolgálatom megkezdése előtti éjszakát.
Emlékszem, hogy azt az éjszakát imádságban töltöttem, és Mogrovejói Szent Turibiusz közbenjárására azt kértem az Úrtól, adja meg nekem a kegyelmet, hogy az Úr szíve szerinti pásztor legyek. Akkor még nem tudtam, mi minden vár rám, és mennyi mindent fogok kapni tőletek. Köszönöm, hogy a rátok jellemző örömmel és vendégszeretettel fogadtatok, köszönöm szeretetetek számtalan jelét és azokat a finom ételeket is, amelyeket olyan nagy gonddal készítettetek nekem. Még ezek az ismerős ízek is az itt töltött szép időket idézték fel bennem. Köszönöm, hogy ismét otthon érezhetem magam.
Köszönöm Edinson Farfán püspök úr szívélyes üdvözlő szavait, és köszönetet mondok azoknak is, akik megosztották velünk tanúságtételüket. Nagy meghatottsággal és hálával hallgattalak benneteket, és szavaitokban felismertem ennek a népnek a hitét, amelyet mindig a szívemben hordozok.
Ma lezárjuk Mogrovejói Szent Turibiusz szentté avatásának háromszázadik évfordulója alkalmából meghirdetett jubileumi évet, mégpedig itt, a neki szentelt kegyhelyen. Zañában mintegy összefoglalva láthatjuk életét, hiszen itt adta vissza lelkét az Atyának, miközben püspökként pásztori látogatását végezte. Élete arra emlékeztet bennünket, hogy
Itt, Zañában van egy üres sír, amelynél nemrég megálltam imádkozni. Ebben nyugodtak rövid ideig Szent Turibiusz földi maradványai, mielőtt Limába szállították volna őket.
Amikor szemlélem ezt a sírt, arra gondolok, mi maradt meg abból, hogy itt járt ezen a földön: oly sok közösség hite és azoknak az odaadása, akik nyomdokába lépve a legtávolabbi helyekre is elvitték az evangéliumot. Chiclayóban töltött éveim során megadatott nekem a kegyelem, hogy sokukat megismerhettem. Különösen is emlékszem az incahuasi és kañarisi látogatásokra, az ottani családok vendégszeretetére, valamint a papok és különösképpen a helyi közösségeket kísérő szerzetesnővérek odaadására. Hányszor érkeztem azért, hogy hirdessem az evangéliumot, és tértem vissza úgy, hogy a ti hiteteknek köszönhetően valamivel jobban megértettem azt!
Zaña őrzi az afrikai férfiak és nők azon nemzedékeinek emlékét is, amelyeket elszakítottak otthonuktól, és rabszolgaságba taszítottak. Sokan súlyos szenvedéseket és megaláztatásokat éltek át. Kedves afrikai származású testvéreim! Ma szeretném kifejezni nektek szeretetemet és közelségemet. Örömömre szolgált, hogy megismerhettem hiteteket, hagyományaitokat és azt a szeretetet, amellyel őrzitek őseitek emlékét. Köszönöm mindazt, amivel gazdagítjátok ennek az egyháznak az életét.
Porres Szent Márton példája, akinek maga Szent Turibiusz szolgáltatta ki a bérmálás szentségét, emlékeztessen benneteket arra, mennyire szeret titeket Isten, és bátorítson, hogy állhatatosan járjatok az életszentség útján!
Kedves testvéreim! Szent Turibiusz élete arra is hív bennünket, hogy figyeljünk korunk szükségleteire. Tudom, hogy ezen a vidéken sok család szenved a bűnözés, a zsarolás és a közbiztonság hiánya miatt. Fáj arra gondolnom, hogy vannak, akik félelemben élnek, akiknek becsületes munkájuk gyümölcsét veszély fenyegeti, és akik még mindig hátrányos megkülönböztetést szenvednek. Imáimban hordozlak benneteket, és kérem az Urat, hogy adja meg nektek a békét, melyre oly nagy szükségetek van.
A latin-amerikai és karibi püspököknek nemrég küldött levelemben úgy emlékeztem meg Szent Turibiuszról, mint olyan pásztorról, „aki engedte, hogy az evangélium először az ő saját életét formálja át” (Levél a latin-amerikai és karibi püspökökhöz Mogrovejói Szent Turibiusz szentté avatásának háromszázadik évfordulója alkalmából, 2026. szeptember 8.). Milyen szép lenne, ha ugyanezt mindannyiunkról el lehetne mondani! Kedves paptestvéreim! Mindennap ápoljátok barátságotokat Jézus Krisztussal, szeretettel és tisztelettel szolgáltassátok ki a szentségeket, és mindig maradjatok közel a rátok bízott néphez! Kedves szülők és nagyszülők! Adjátok továbbra is át a hitet gyermekeiteknek és unokáitoknak! Ti pedig, fiatalok, nyissátok meg szíveteket az Úr előtt, aki ismer benneteket, és mindegyikteknek gyönyörű hivatást szánt! Engedjük, hogy igéje átalakítsa életünket, és megtanítson úgy szeretni, ahogyan ő szeret bennünket!
Befejezésül szeretnék visszatérni ahhoz az imádságban töltött éjszakához, amelyet beszédem elején felidéztem. Azóta sok év telt el, és számtalan arcot őrzök emlékezetemben. Különös szeretettel emlékezem azokra, akik már elköltöztek az Atya házába, és akikkel reményeim szerint egy napon újra találkozom. Mindannyian jelen vagytok imáimban.
Azon az éjszakán arra kértem az Urat, hogy tanítson meg pásztornak lenni. Ma, amikor visszatekintek az eltelt évekre, megértem, hogy ti is részei voltatok Isten akkori könyörgésemre adott válaszának. Ezért teljes szívemből szeretnék köszönetet mondani nektek. Köszönöm hiteteket, szereteteteket és mindazt, amire azokban az években tanítottatok. Most, hogy az Úr rám bízta az egyetemes Egyház gondját, újra ugyanezt a kegyelmet kérem tőle, tudva, hogy még milyen sokat kell tanulnom. Kérlek benneteket, továbbra is imádkozzatok értem, ahogyan tudom, hogy eddig is tettétek.
A Boldogságos Szűz Mária és Mogrovejói Szent Turibiusz járjon közben értetek, hogy hűségesen haladhassatok tovább az evangélium útjain! Isten áldjon meg mindnyájatokat! Köszönöm szépen!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
