Tudjuk, hogy szép hazánkat egy eszét vesztett, süllyedő birodalom gyarmati helytartótanácsa vezeti ideiglenesen, amelyet azért ültettek a nyakunkba iszonyatos nyugati titkosszolgálati rásegítéssel, hogy fölszámolják a patrióta, nemzeti pártokat.
Nem hiszem, hogy még bármin meg tudunk és meg szabad lepődnünk. Hiszen ahol a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjét és legtapasztaltabb politikusait kizárják a választásból, ott bármi megtörténhet. Ott már minden lényegeset tudunk a rendszer működéséről, természetéről, lényegéről. Tudjuk, hogy szép hazánkat egy eszét vesztett, süllyedő birodalom gyarmati helytartótanácsa vezeti ideiglenesen, amelyet azért ültettek a nyakunkba iszonyatos nyugati titkosszolgálati rásegítéssel, hogy fölszámolják a patrióta, nemzeti pártokat. Hogy soha többé ne fordulhasson elő, hogy egy megcsonkolt ország tizenhat évig szembeszegül a germán birodalom akaratával. A birodalom tekintélyén esett csorbát meg kell torolni, s minthogy e bosszúvágy egybeesik egy narcisztikus pojáca előmeneteli „sérelme” miatti bosszúvágyával, így a felek lepaktáltak (harminc ezüst), s épp kéz a kézben lángszórózzák a hazánkat.
Bár minden fontosat tudunk e rendszer lényegéről, azért a történeti hűség kedvéért érdemes rögzíteni ámokfutásuk stációit. (Már csak azért is, hogy amikor fordul egyet a kerék, kamatostul leverhető legyen rajtuk.) Ezen a héten például Orbán Viktor testvérének elhurcolásával emelték a tétet a digitális tanácsköztársaság tulpái (lélek nélküli, üres embermásolatok). Valami csodálatos véletlen folytán a konteómessiás bratyójának latrinamédiája már tizennégy perccel azelőtt beszámolt az állítólagos „embercsempészek” lefüleléséről, mint hogy arról az eljáró neoávéhá közleményt adott volna ki. Hogyan lehetséges ez? Minden bizonnyal úgy, hogy ez nem nyomozás, hanem politikai megrendelésre gyártott Pócspetri-ügy. Politikai kirakatper. Ezért vezeti egy politológus az új-ÁVH-t.
Meglepődünk? Aligha. Ahol a látszatra sem adó, pszichopata gátlástalanság a vezérlőelv, ott az ilyesmi a normál ügymenet része. Ott mi sem természetesebb, mint a vízumhoz jutásban segédkezést „emberkereskedelemnek” nevezni, a gyűlölködést, börtönnel fenyegetést, vergődéskívánást vagy a feleség lehallgatását szeretetországnak. Ahol az elmebaj tort ül, ott az úgynevezett miniszterelnök levéltárat irányít, tartalmat gyárt, kivágott Rákosi-címer helyére rakatja a fotóját, múzeumba téteti a platós kocsiját, amelyről a templomból kijövőket gyalázta, illetve fenékküszöböt épít. Vagy éppen előre bejelenti, másnap vagy harmadnap kit hurcolnak el a börtönbe. Ugye, ezt működő jogállamban nem tudhatná. Észak-Koreában talán.
Ugyan miféle perspektívája lehet egy olyan gyarmatnak, amelynek a helytartója odaböfögi az internetre: „A köztörvényes bűnözők nem politikai foglyok. Gondoltam, szólok.” S mindezt az embercsempészési ügyben, ahol gyanúsítások történtek, nem jogerős ítéletek. Nem mellesleg: ha Magyar Péter beteg logikája szerint a gyanúsítottak már „köztörvényes bűnözők”, akkor a telefonlopási ügy gyanúsítottjaként ő is az. Különös: ennek a zilált személyiségnek valamiféle szadista örömöt okoz, hogy folyton azzal vádolja politikai ellenfeleit, amit ő maga elkövet. A minap például „portolónak” gúnyolt egy ellenzéki politikust – éppen ő, aki a nevezetes házibulijában saját bevallása szerint nem nyúlt a tálcákon lévő porokhoz, csupán e tálcák között sasszézva – szintén ő mondá – konszenzuálisan közösült. Kész csoda, hogy ennyi hazugság, ármánykodás és árulás közepette miért nem szakadt még rá az ég.
Pár hónappal ezelőttig azt képzeltük, ez itt a világ legjobb helyeinek egyike. Aztán beköszöntött április 12-e, és „visszatértünk” Európába. Ne áltassuk magunkat! Az olyan országnak, ahol a kormányfő vezényli az őrizetbe vételeket, ahol kizárják az ellenzéki politikusokat a választásról, annak vége van. Az ilyen országnak a gazdi fölmutatja az egyezményes jelet, mint a minap Merz Peti bohócnak (idő van!), oszt lehet őgyelegni kifelé. Egy kapcarongynak több tisztelet jár. Országból így lesz gyarmat. Ámokfutásból pedig vesszőfutás.
Pilhál Tamás – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
